Nem emlékszem, hogyan kerültem a jeges vízbe, de valamiben biztos vagyok – nem baleset történt és nem akartam megölni magamat.
Azt mondják, tartsd közel a barátaidat, az ellenségeidet pedig még közelebb. De egy tinédzser lány nehezen tesz különbséget a kettő között..."
A 13 perc megragadó YA pszichológiai thriller Sarah Pinboroughtól – emberekről, félelmekről, manipulációról és az igazság erejéről. A könyv szerzőjét a magyar közönség a Ne higgy a szemének! című pszichológiai thriller kapcsán ismerhette meg.
A könyv filmes jogai már elkeltek, a regényből készült sorozatot a Netflixen láthatják majd a nézők.
A
könyv értékelése előtt szeretnék szót ejteni egy fontos témáról, a barátságról.
Itt
kerül a képbe Becca, aki kisiskolás korában Tasha legjobb barátnője volt,
csakhogy a kissé duci kislányt már nem látta szívesen a soraiban. Ezt követően
Becca a gúnyolódás céltáblája lett. Azóta pedig Becca csinos és belevaló
tinilány lett, egy gitáros sráccal jár és éli a mindennapjait. Ez azonban nem
ilyen egyszerű, ugyanis a régmúlt eseményei miatt súlyos önbizalom hiánnyal
küzd, ami Aiden-nel való kapcsolatára is kihat. Nem érzi elég jónak magát a
fiúhoz, akit ez a probléma már eléggé feszélyez. Az Aiden-nel való jelenetekben
mutatkozik meg a lány törékeny oldala.
A
kedvenc szereplőm viszont Hannah volt, vele tudtam a leginkább azonosulni. Ő
Becca legjobb barátja, a csendes lány, aki ott van, és segít, amiben csak
lehet, ha szabad úgy fogalmaznom lelki szemetes (tudom ez kicsit gonosz 😞)
Mindezért cserébe nem igazán vár semmit csak egy kis viszonzást. Ő a senki,
ahogy a többiek nevezik, az iskolai hierarchia legalja, mégis tisztábban látja
a dolgokat bárkinél. Aggódik Beccáért és nem
alaptalanul.
Manapság
a fiatalok többsége 15-16 évesen már cigarettázik különböző okokból pl: stressz
vagy fogyni akarnak. Ugyanakkor a különböző drogokat is kipróbálnak valamilyen
formában. Ezt a könyv is szemlélteti, bár lehet, hogy kissé túl nagy hangsúlyt
is kapott ez és nem feltétlenül jó értelemben.
A
legtöbb ember életében fontos szerepe van a barátoknak vagy azok hiányának.
A
barátság minden ember számára mást jelent, illetve vannak olyanok is, akiknek
nem is igazán fontosak a barátok. Számomra a barát olyan akiben megbízhatok,
akivel együtt sírok és nevetek, aki elfogad engem akármilyen hülye legyek is,
aki őszinte és ki meri mondani a véleményét, még ha az nekem nem is tetszik.
Cserébe én is ezt teszem és minden erőmmel azon vagyok, hogy ha csak egy percre
is de mosolyt csaljak a szemekbe
Ezt
azért említem, mert Sarah Pinborough 13 perc című könyvének fő témája a barátság.
Szereplők:
Rebecca/Becca/Bex, Natasha/Tasha, Hayley, Jenny, Hannah, Jaime, pszichológus: Dr. Annabell Harvey,
felügyelő: Caitlin Bennett , Süti 😊
A
középpontban öt 16 éves lány áll, akik a helyi középiskola tanulói.
Tasha
egy igazi méhkirálynő, az iskola szépe, kitűnő tanuló, a tanárok kedvence. Ő a
menő lány, oldalán legjobb barátaival Jenny-vel és Hayley-vel. Mindhárman
szőkék, szépek és csinosak ugyanakkor nem éppen a kedvességükről híresek.
Mindhárman tehetségesek valamiben, és mindhármójuknak van valami jellemző
tulajdonsága.
Tasha egyke ezért
a szülei mindent megadnak neki, amit csak szeretne. Emiatt nagyon beképzelt és
dölyfös, sokat ad a kinézetre, a barátait is ez alapján választotta. De az
idilli életének egyszer csak vége szakad és kénytelen lesz kedvesebb lenni, vagy legalább úgy tenni.

Ami
tetszett Becca karakterében az az, hogy művész és okos is, amit nem sokan
feltételeznek róla. Tetszett az ahogyan a végén talpra állt és megküzdött azzal
a démonnal, aki gyerek kora óta kísérte, hogy ki tudott lépni a bűvköréből. Ami
viszont irritáló volt számomra az ahogyan Becca Hannah-val bánt.
IDÉZET: "Hannah mindig rendelkezésre állt. Hannah mindig örömmel látta Beccát. Becca fájdalmasan tudatában volt annak, hogy immár alapjában véve a legjobb barátnője a legunalmasabb lány az iskolában, akinek a nevére öt év múlva senki nem fog emlékezni. Jókora zuhanás volt ez ahhoz, képest, hogy előzőleg Natasha Howland örökös barátnője volt. Ma jobban zavarta ez, mint általában."

Őszintén
szólva fájt olvasnom, ahogy a többiek beszéltek róla.
Ennyit
a főbb szereplőkről. :)
Tasha
jeges vízbe esése után 13 percig halott volt, és miután felébred nem emlékszik
az előző nap eseményeire. Nem tudja hogyan került a vízbe és mivel töltötte a
délutánt. Tasha nem bízik senkiben, ezért elkezd régi barátjához, Beccához
közeledni, aki nagyon készséges vele szemben. A két lány nyomozásba kezd, a
szálak egyre bonyolódódnak a barátságuk kezd egyre szorosabbá válni és
visszatérni a régi medrébe, mígnem egy szörnyű baleset után minden a helyére
kerül. Vagy mégsem?
A
könyv végére teljesen átértékelődött a szereplőkről alkotott véleményem.
Az eseményeket
Becca és Jaime szemszögéből, Tasha naplójából, jelentésekből, újságcikkekből,
sms-ekből, és pszichológiai feljegyzésekből ismerhetjük meg. Ez is nagyon tetszett.

Egy
példa: Becca kezdetben naponta kb. 3 szál cigit szív plusz eseténként füvet. A
könyv végére pedig napi 20 szálat szív.
A
másik dolog, ami nem volt ínyemre, ahogyan a szülők a problémákat kezelik.
Gondolok itt arra, hogy rögtön előkerül a borosüveg.
A könyvben több család is feltűnik, de egy
kivételtől eltekintve a gyerekek és a szülők között nincs igazi kapcsolat, nem
ismerik a gyerekeiket, a kommunikáció felszínes, bár ez nem feltétlenül a
szülők hibája.
Összegezve:
A könyv thriller része nekem tetszett, bár nem vagyok vele teljes mértékben
elégedett egy kissé kiszámítható volt, a young adoult nem az én műfajom sajnos.
☹️ De ennek ellenére
élvezhető volt, tele volt feszültséggel és izgalommal. A kötet vége nagyon
tetszett. Bár szívesen olvastam volna még arról, hogy ezek után hogyan alakul
az egyes szereplők sorsa. De így a vége még hatásosabb volt.😃
A
borító egy gyönyörűség, már csak ezért sem bánom, hogy a kezembe vehettem.
A
kötetet azoknak ajánlom, akik szeretik a young adoult könyveket, de a
thrillerrel még csak ismerkednek, vagy akik egy könnyedebb hangvételű thrillere
vágynak és nem szeretik a vérengzést. 😊
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése