Stephen King: Mr. Mercedes

Fülszöveg:

Egy ​pangó közép-nyugati kisvárosban, a fagyos kora hajnali órákban munkanélküliek százai állnak sorban az állásközvetítő előtt. Egyszer csak egy magányos sofőr a tömegbe hajt egy lopott Mercedesszel, visszatolat, majd újra gázol, aztán elmenekül a helyszínről, nyolc halottat – köztük egy csecsemőt – és tizenöt sérültet hagyva maga után. 
Brady Hartfield alkoholista anyjával él a szülői házban. Vágyik a mámorra, amit a Mercedes volánja mögött, a halálosztó szerepében érzett, ezért újabb, még ördögibb merényletre készül. 
Amikor Bill Hodges, a nyugdíjas zsaru levelet kap a Mercedeses Gyilkostól, reaktiválja magát, hogy meghiúsítsa az immár ezrek életét fenyegető, őrült tervet, és innentől hajmeresztően izgalmas versenyfutás kezdődik az idővel… 
King, a „horrorkirály” legújabb regénye klasszikus krimi, amely a klasszikus receptet követve jó és gonosz küzdelmét állítja elénk, s közben félelmetes bepillantást nyújt egy megszállott, gyilkos elme működésébe. 
Bill Hodges pedig hamarosan ismét színre lép, a szerző ugyanis két további regényt tervez a főszereplésével.

Kiadási adatok:

       Kiadó: Európa Könyvkiadó

       Kiadás éve: 2014

  ISBN: 9789630799355

       Oldalszám: 442 oldal 

       Sorozat: Bill Hodges 1.

       Moly: Katt ide!

A könyvről:

A könyvnek már neki futottam 2 évvel korábban, de akkor félbehagytam. Zavaróan lassan haladt a történet és zavart az is, hogy minden érdektelen részlet le volt írva. Ha úgy vesszük ez volt az első könyv, amit King-től olvastam. Akkor csalódtam benne, mert egy sokkal véresebb történetre készültem, hisz úgy hallottam, hogy az író „a horror koronázatlan királya”. Akkor csalódás volt a krimi vonal is, mert egy korábbi negatívum miatt nem igazán szerettem a műfajt, valamint én a horrorral akartam ismerkedni. Úgy éreztem mellényúltam rendesen. Ezért, és mert így elnyúlt az olvasás (sőt, ez volt az első félbehagyott könyvem - ha a kötelezőket nem nézzük), a mai napig is van bennem egy kis tüske, valamennyi negatív benyomás.

Na, de ugorjunk. Idén azonban új idők járnak. Immáron két másik Stephen King könyvvel a hátam mögött úgy döntöttem, hogy adok még egy esélyt a történetnek. (Nem tagadom a Carrie volt az, ami igazán meggyőzött, hogy nekem kell még King-et olvasnom.)

Második olvasásra már nem érzékeltem azokat a zavaró tényezőket, amiket az elsőnél. Most már egyáltalán nem zavar az író részletessége, hanem csodálattal tölt el. A történet persze még mindig kicsit nehézkesen indult (betudtam annak, hogy csak idő, míg felépít egy új világot), de a felétől, amikor Hodges végre elindult egy jó nyomon felpörögtek az események és csak úgy faltam az oldalakat.

Olvasás közben csak néhány fejezet borzasztott el. Ezek voltak azok a fejezetek, amelyek bepillantást engedtek Mr. Mercedes fejébe és életébe. Elborzasztott az, hogy az emberi elme mennyire meg tud változni, el tud korcsosulni, akár sorozatos tragédiák hatására is. Brady esetében közre játszhattak a külső események is ugyan, de már elejétől kezdve érezhető volt, hogy bujkál benne valami gonosz. Sokáig lehetne elemezgetni ezt az élettörténetet is, pont úgy, mint a Carrie esetében, azonban az már spoileres lehet.

A történet egyébként 2009-es eseményekkel indul, majd 2011-ben játszódik egy kis városban. A történetben többször megjelenik a technika, ami a maihoz képest helyenként még elég kezdetleges.

A könyv végére én kifejezetten megkedveltem a nyomozó triót, akik végül a Mercedes-es gyilkos után nyomoztak. A kedvenc szereplőm azonban mégis Holly volt.

A szereplőkről:

Bill Hodges: Ő a főszereplőnk, aki egy nyugállományban lévő detektív. 2009-ben, nyugdíjba vonulása előtt ő vezette a Mercedes-es gyilkos utáni nyomozást. A modern technikai eszközök ugyan kifognak rajta, de a munkájában vérprofi.

Holly Gibney: Holly-t én úgy írnám le, hogy ő a csendes zseni típus. Nem beszél sokat, van egy kis defektje, de mégis nagy segítséget jelent Hodges-nak. Ha folytatnám a későbbiekben a trilógiát, akkor részben miatta tenném, mert kíváncsi vagyok a háttértörténetére (hátha benne lesz valahol). 

Jerome Robinson: Ő egy afro-amerikai 19 éves fiú. Szeretne a Harvard-on tanulni, de előtte még meg kell keresnie a tandíjra valót. Okos, szorgalmas, vicces és ért a számítógépekhez. Segít Hodeges-nak a ház körül és idővel sok minden másban is.

Brady Hartfield: Nem találkoztam még nála betegebb figurával. Jól kidolgozott háttértörténettel rendelkező karakter. Ravasz, veszélyes és labilis. Ugyanakkor néha igazi szerencsétlen, de sosem tudod mit tervez legközelebb, vagy melyik sarkon les rád.

„Rejtett utalás” fontos problémákra:

Tetszett, hogy King ebben a könyvben megint két olyan problémát is belecsempészett a történetbe, ami napjainkban is jelen van (bár lehet csak én asszociáltam rájuk).

Az egyik ilyen kérdés a rasszizmus volt. Bár az emberek egyre elfogadóbbak a színes bőrűekkel szemben és nem ítélkeznek mások felett, azonban sajnos helyenként még mindig létezik ez a jelenség. Jó ötlet volt így a Robinson család szerepeltetése a történetben. A könyvben megtudhatjuk, hogy a család teljesen olyan, mint bármelyik másik. A környezetük nem bánik velük másként azért, mert más a bőrük színe, hanem elfogadták őket. Bár a könyvben - egy a Sugar Heights-i háznál, Jerome által elejtett mondatból-, kiderül, hogy még mindig vannak olyanok, akik másként néznek rájuk a különbségek miatt.

A másik ilyen kérdés a terrorizmus volt.  Azzal, hogy Brady az elején elkövette a tömeggyilkosságot, és  később már a következőt tervezi, az felhívta a figyelmünket erre is. Olvasás közben nekem akaratlanul is eszembe jutottak a korábbi évek súlyos terrortámadásai (pl. a 2016-os nizzai, vagy a 2017-es manchesteri), de a könyvben maga az író is megemlít egy ilyen eseményt, a 2001. 09. 11.-eit (World Trade Center). Sajnálatos dolog, hogy ilyen borzalmas események ma már nem csak a filmekben és a könyvekben léteznek, hanem a valóságban is bármikor megtörténhetnek

Összegezve:

Számomra a történet kicsit nehezen indult, de megérte adni neki még egy esélyt, mert a könyv második fele fantasztikus volt. A szereplők sorra lenyűgöztek, vagy elborzasztottak (a szerepük szerint persze). Eszközeit tekintve tipikus jól megírt King könyv volt. Eleinte ódzkodtam a krimi vonaltól, de a végére kiderült, hogy feleslegesen tettem. Talán még a krimiket is megszeretem, de nem kiabálok el semmit, amíg nem olvastam mást is a műfajon belül. Mindenesetre érdekelne a folytatás, mert kíváncsi vagyok, hogy mivel lehetne folytatni ezt a történetet.

Plusz információk:

A könyv - bár a Bill Hodges trilógia nyitókötete - elméletileg magában is olvasható. A trilógia köteteinek cselekménye nem kapcsolódik össze, csupán a főszereplők közösek bennünk (értem itt a nyomozó csapatra). 

A könyvből 2017-ben sorozat is készült. Szinkronosan még nem jelent meg, de feliratosan már elérhető.

Jonathan Stroud - A sikító lépcső esete

Amikor a holtak visszatérnek, hogy élőkre vadásszanak, a Lockwood és Tsa. színre lép…

Ötven éve már, hogy az ország járványszerű kísértetjárástól szenved. A szellemek okozta bajoknak számos ügynökség igyekszik elejét venni. Lucy Carlyle, az ifjú és tehetséges ügynök, bár szép karrier reményében érkezik Londonba, egyszerre a város legkisebb és legpechesebb ügynökségének csapatában találja magát, melyet az igéző mosolyú Anthony Lockwood vezet. Miután egy ügyet végzetesen elszúrnak, az ügynökség léte veszélybe kerül. Hamarosan adódik egy utolsó esély a cég megmentésére, ám ehhez el kell tölteniük egy éjszakát Anglia kísértetek által legsűrűbben lakott házában. És megúszni élve.

Feszültség, humor és elképesztően vad kísértetek. A sikító lépcső esete egy hátborzongató sorozat első kötete. Történetek egy városból, amelyben szellemek garázdálkodnak. Az éjszakáid már sosem lesznek a régiek…

A történet Angliában játszódik, ahol immár 50 éve minden éjszaka szellemek kísértik az embereket. A kísértettámadások megszüntetésére létrejöttek különféle ügynökségek, ahol az alkalmazottak gyerekek, mivel csak ők képesek érzékelni őket. A szakmából kiöregedett gyerekekből felvigyázók lesznek, akik tanítják a kisebbeket, átadják tapasztalataikat és bevetéskor segíti őket tanácsaival. Más esetben a PKÉFO tagjává válik, aki felügyeli az ügynökségeket és afféle rendfenntartóként működik és finanszírozza az ügynökségek költségeit bizonyos esetkben. 

IDÉZET: "A Pszichikai Kutatási és Felügyeleti Osztály az egyik legnagyobb hatalommal bíró szervezet az országban. Része a kormánynak, része a rendőrségnek, de valójában régi ügynökök alkotják, akik már ahhoz is túl lassúak és rozogák, hogy felvigyázók legyenek. az egyik legfontosabb feladatuk, hogy felügyeljék az ügynökségeket, és betartassák velük a szabályokat.˝

A Lockwood és Társa tagjai pedig Lucy Carlyle, Anthony Lockwood és George Cubbins.

Ők hárman önállóan, felnőtt felügyelet nélkül dolgoznak, ami az ő szakmájukban ritka. Mivel ez a kötet egy sorozat első része ezért, nem ismerjük meg őket teljes mértékben. Tele vannak érdekes tulajdonságokkal és rejtélyes háttértörténettel (gondolok itt Lockwoodra), amik első kötet lévén még nem bontakoznak ki igazán, de még így is kedvelhető karakterekké válnak.

A történetet Lucy szemszögéből láthatjuk, aki lány létére férfiakat megvető bátorsággal bír, különleges hallással és érzékekkel rendelkezik, mind emellett kiváló kardforgató is. Lucy egy nagyon összetett személyiség, megvannak az egyéni fájdalmai, magával cipeli múltjának tragikus foszlányait, melyek kihatnak a jelenére, a munkájára. Ez azonban nem tántorítja el céljaitól és attól hogy úgymond igazságot szolgáltasson. Nagyon okos lány, tisztában van önmagával a jó és rossz tulajdonságaival és néha kibújik belőle a nőci is. 

Lockwood egy igazi úriember, akinek megvannak a maga kis titkai. Egyelőre még nem tudunk meg róla sok mindent, de azt igen hogy fontos számára a  csapata és igyekszik megvédeni őket, ha kell még a saját épségét kockáztatva is. Én az ifjú Sherlock Holms- t láttam egy kicsit benne. Ő egy nagyon intelligens karakter, ez többször is megmutatkozik a könyv folyamán és különleges látásának köszönhetően észleli a közledő kísérteteket.

Az ügynökség harmadik tagja George. Róla tudjuk meg a legkevesebbet. Ő az, aki napokat tölt a helyi könyvtárban azért, hogy minden fontos információt összegyűjtsön, amit munka során hasznosítani tudnak. Vannak vicces pillanatai, amik nem egyszer csaltak mosolyt az arcomra és néhol már alig vártam az ő kis megjegyzéseit. 

Az események központjában egy Annabel Ward nevű kísértet áll, akit kegyetlen módon megöltek és befalaztak. A szellem kiűzése azonban nagy károkat okozott a megbízó számára, de Annabel halálának rejtélye megoldatlan marad ezért, tovább nyomoznak az ügyben és ebben segítségükre van a lány nyaklánca melyet Lucy emelt el a holttestről. A károk miatt a Lockwood és Társa meglehetősen eladósodik, pénzszűkében vannak és az ügyfelek sorra mondják le az időpontokat.. Ekkor azonban feltűnik a színen egy gazdag és befolyásos öregúr, aki egy lehetetlennek tűnő és nagyon veszélyes feladattal bízza meg őket, miszerint egy kísértetektől hemzsegő kastélyt kell megtisztítaniuk.
Számomra nagyon érdekes volt, hogy a szellemeket különböző típusokba sorolják, kategorizálják őket a tulajdonságaik szerint. Képesek alakot váltani és beszélni is az arra érzékenyebb ügynökökhöz. Ezen lelkek múltja sokszor tragikus, és nem természetes halált haltak. A jelenlétük mindig kapcsolható egy forráshoz, aminek felkutatása létfontosságú a munka szempontjából. 
Tetszett, ahogyan összekötötték a szálakat és megtalálták ezeket a tárgyakat.

Nekem nagyon tetszett a könyv. A szereplők érdekesek, tele vannak rejtéllyel és gyakran félelemmel. A legnagyobb humorforrást George jelenti, akiről tényleg nagyon keveset tudunk meg . A cselekmény  izgalmas és néhol tényleg horrorisztikus, de nem esik túlzásokba. 

A lapokról lerí, hogy Angliában vagyunk. Az a sok tea, süti és keksz, a kastély, a házak. Ezek mind megteremtik azt a hangulatot, amiről nekem Anglia jut eszembe.

Akad benne néhány megválaszolatlan kérdés, ami a történet szempontjából nem jelent hiányosságot, de a szereplőket illetően felvet némi kérdést. Ezekre a kérdésekre a választ valószínűleg a további kötetek tartalmazzák, illetve a karaktereket is részletesebben megismerhetjük.

Ebben a világban hatalmas felelősség hárul a gyerekekre, hiszen a saját és társaik életét kockáztatva kell szembeszállniuk olyan szellemekkel, akik egyetlen érintésükkel is képesek ölni. Pajzsként működnek a felnőttek és a kísértetek között. Rettenesen nagy teher ez egy gyerek számára.

Néha olyan érzésem volt, mintha nem is tizenévesekről olvasnék, hanem felnőtt sokat megélt emberekről. Túl hamar kell felnőniük és túl korán ismerkednek meg a halállal. (Egy- egy bevetés során barátok halhatnak meg, vagy holttesteket kell felkutatniuk, ami cseppet sem szép látvány, főleg nem egy fiatal számára) Ez valamilyen szinten hatással van a személyiségükre is.
Bár ez ebben a társadalomban már bevett szokássá vált és természetesnek számít, azért érdemes belegondolni, hogy vajon a valóságban ez hogyan működne... 

Az élet természetes velejárója a halál. Tulajdonképpen minden egyes perccel a halálunk felé menetelünk és ezt nem szabad félvállról venni. A valóságban a halál valamelyest tabu téma, legalábbis szerintem. Persze egy idő után mindannyian találkozunk vele, és tudjuk hogy mi is elmegyünk egyszer, de nem mindennapos, hogy halott emberek lelkei sétálgatnak az utcákon, állnak az ablakunk alatt vagy éppen a szoba sötét zugából figyel minket. És persze nem feltétlenül bíznánk gyerekekre az eltüntetésüket. Legalábbis én nem.

Sajnálom, hogy nem jelentek meg a folytatások magyarul, talán már nem is fognak, pedig az első kötet igazán felkeltette az érdeklődésem. Számomra nagyon élvezetes volt, könnyen olvasható, izgalmas,és a kis csapat is könnyen megszerethető. A horrorisztikus részeket imádtam, egy kis borzongás sosincs ellenemre. :D

Ajánlom mindenkinek, aki szereti a nyomozós storykat, aki rajong Londonért és a kontinensért, aki oda van a szellemekért és vágyik egy egyedi fantáziadús kötetre. :)