Vegyél egy nagy
levegőt és bátran merülj alá!
A versek egyszerű
sorokból állnak, amelyek kinyílnak neked, ha olvasni kezded őket.
Megelevenednek és
a szemedbe mondják az igazságot.
Érezd át a verseket úgy, hogy közben megpihensz. Szakadj ki egy pillanatra a világból és hagyd, hogy a bátran alkalmazott költői képek megérintsenek, körbeöleljenek és elgondolkodtassanak téged.
Kiadási adatok:
Én és a könyv:
Korábban a Másszemmel című kötet miatt már találkoztam az írónő nevével, viszont eddig
még nem olvastam tőle. Nemrég megkeresett, hogy volna-e kedvem elolvasni az
egyik kötetét. Örültem a megkeresésnek, hiszen kíváncsi voltam a munkáira.
Nemsokára meg is kaptam tőle a Néma utazást. Sajnos az egyetemi
feladataim miatt egy kicsit váratott magára az olvasás. Még az elején szeretném
megjegyezni azt, hogy ritkán olvasok verseket, ezért viszonylag járatlan vagyok
ezen a területen.
Ezúton is
szeretném megköszönni az írónőnek, hogy bizalmat szavazott nekem és
elolvashattam a kötetét!
A tartalomról:
A kötet elolvasása után megállapítható, hogy a fő témái közé az emberi kapcsolatok és azon belül is inkább a romantikus kapcsolatok és az ehhez kapcsolódó érzések kerülnek előtérbe. De gyakran visszatérő téma a magány, az emlékezés és a csalódás is. Több vers is negatív érzelemből indul ki, viszont a végén általában jóra fordulnak a dolgok, vagy felsejlik egy boldogabb jövő képe. A kötetben három fejezetben csoportosították a verseket. Vannak a Remény-versek, a Lélek-versek és a Napraforgó-versek.
Sajnos elég nehezen hangolódtam rá a kötetre és a néha olvasás közben is elkalandoztam. Szerintem itt még túl sok költői képet használ az írónő, ami néhol erőltetettnek tűnik, néhol viszont nagyon jól működik. Többségében szép gondolatokat fogalmaz meg és az érzéseket egészen jól adja át. A versekhez tartozó dátumok megerősítették azt a feltételezést, hogy valószínűleg „pályakezdő”, első verseket tartalmaz a kötet. Az egyes versek között szépen látszik a fejlődés is.
Személy szerint
szeretem, ha a versek rímelnek. A korábban olvasott kortárs versek többségéből
ezt hiányoltam. Ez esetben ezzel nem volt gond, szépen összecsengenek a sorok.
A kedvenc versekre kitérve, ebből a kötetből több is azzá vált. Például: a
Rózsaszirom eső, a Holdfény-ragyogás, a Jégen táncolva vagy A siket és a vak.
Ezek közül, ha most kéne egyet választanom, akkor a Jégen táncolva című verset
választanám.
Kedvenc idézetek:
Csak lenéz rám, mosolyogva,
S meleg pillantása,
Lelkemet megnyugtatja.
Hiszem, hogy elhozza nekem a Nappalt,
S majd akkor újra nyílhatok,
Sütkérezhetek, napozhatok.” /Napraforgó napsugara I./
Egy-egy esőcsepp, mely az aszfalton kopog
Mind rád emlékeztetnek. Arra, ami elromlott
Hisz szép is lehetett volna, de a kártyavár összeomlott…” /Kártyavár/
Összegzés:
Összességében
nekem tetszettek a rímes sorok és a szép, szívmelengető vagy olykor szívet
facsaró gondolatok. A könyvből lettek kedvenc verseim. A hibái ellenére a kötet
egy ígéretes szerzőről árulkodik nekünk. Kíváncsi vagyok, hogy hová vezet az
útja. Ezt a kötetet pedig bátran ajánlom a verskedvelők és szépirodalmat
olvasók figyelmébe! 😊