Fülszöveg:
Ádám egy átlagos ember volt. Egy napon azonban megjelent előtte Gábriel arkangyal, aki így szólt hozzá:„Ádám!
Te vagy a Mindenható Isten! Negyvennégy évvel ezelőtt úgy döntöttél, hogy
újjászületsz a Földön. Megfosztottad magad saját Isteni tudatodtól, törölted
emlékeidet és elvetted magadtól a hihetetlen erődet is! A célod az volt, hogy
megértsd az emberi fajt és a halandó életet!”
Ádám
kis híján sokkot kapott e szavak hallatán, azonban az arkangyal nem hagyott
neki időt, hogy feldolgozza ezt. Vissza kell térnie Isteni énjéhez, mert az Ördög
serege az az a fődémonok, démonok és az ördögi szellemek folyamatosan támadják
és küldik az Örök sötétségbe az Istenieket, vagyis az arkangyalokat, angyalokat
és az isteni szellemeket. Meg kell ismernie az egész Mindenséget a benne lévő
lényekkel együtt. Valamint létre kell hoznia egy új világot, ahová átvezeti az
övéit, a Végítélet elszámoltatásai után.
Ádám számára felfoghatatlan volt, amit hallott, de ekkor még nem tudhatta, hogy ez egy óriási próbatétel nem csak a Világmindenség lényei, hanem saját maga számára is!
Kiadási adatok:
Én és a könyv:
Régebben
többször szembejött velem ez a könyv. A fülszöveget elolvasva érdekesnek
találtam a történetet, de közben valahogy tartottam is tőle. Viszonylag keveset
tudok arról a témáról, amelyben a könyv íródott, illetve féltem, hogy
túlságosan belemegy a vallásba, ezért inkább halogattam. Egy idő után jobban
elkezdtek érdekelni a vallások, így újra elgondolkoztam a könyvön és fel is
írtam a képzeletbeli BD-s bevásárlólistámra. Nem sokkal ezután megkeresett az
író, hogy lenne-e kedvem elolvasni a könyvét.
Ezt
a könyvet recenziós példányként kaptam meg az írótól, amit ezúton is szeretnék
megköszönni Neki! ♥
A történetről:
A történet máris egy utazással indul. A főszereplő, Ádám Amszterdamba, Hollandiába utazik., hogy találkozzon egy kutatócsoporttal. Az első két fejezetben, az út alatt megismerkedhetünk a jelenlegi helyzetével és bepillantást nyerhetünk a személyiségébe. Miután megérkezett úgy döntött, hogy kihasználja az időt, mielőtt találkoznia kellene a kutatókkal, így elindul, hogy felfedezze a várost. Ezután következik be az életében az „Isteni utazás”, ami megváltoztatja a saját és családja jövőjét is.
A
történet számomra lassan indult be. Az elejét túl valósnak éreztem. Kezdve az
okkal, amiért Ádám Hollandiába utazik, illetve az első utazás módját, amely
végül felnyitja a lelki szemét. Számomra klisés hatása volt, és belengetett egy
klisés folytatást és csavart. Kiderült azonban, hogy nem volt mitől tartanom,
mert teljesen másképp folytatódott a történet, mint ahogy először vártam. Kezdetben
nem is igazán kedveltem a történetet. Úgy éreztem, hogy nehezen jutunk el a
lényeges részhez, amire kíváncsi voltam, magához a fantasy részhez. Aztán
egyszer csak elkezdtek beszivárogni a fantasy elemek a valós képek közé és már
át is váltottunk. Jöhet az izgalom!
A
cselekmény inkább hullámzó volt. Váltogatták egymást a mozgalmas és a leíró
részek. Ezzel így nem is lenne baj. Szinte minden a helyén volt. Nekem egy
valami hiányzott: a párbeszédek. Szeretek párbeszédeket olvasni, mert
gördülékenyebbé teszik az olvasást, jobban rávilágít a karakterek
személyiségére, könnyebben tudok hozzájuk kapcsolódni. Számomra az ismeretközlő
részek párbeszédes formában jobban működtek volna, mert így néha úgy éreztem,
hogy elveszek a sok információban. Például Nadin és Káhállár találkozása a vége
felé is jobban működött volna párbeszédként. Pozitívumként tudom elkönyvelni
viszont, hogy a cselekmény még így is az utolsó oldalig fenn tudta tartani a
kíváncsiságomat.
Nagyon
tetszett a világépítés. Ámulatba ejtett a túlvilág kidolgozottsága, az a
hierarchia, csoportrendszer, ami ott működött. Csodás volt, imádtam! Szépen ki
volt dolgozva a működése. Azt hiszem minden felmerülhető kérdésem választ
kapott. A kedvenc helyem Kétely birodalma volt. Tetszett a karaktere. Végre
valaki megszemélyesítette ezt a mindenki számára ismerős érzést/állapotot (most
találkoztam először ezzel). Kétely és Lucifer közös jelenetei pedig nagyszerűek
voltak.
Már
ha Lucifernél tartok. Jó volt megismerni a történetet, az Ördögként
funkcionálás kihívásait. Neki sincs könnyű élete. Főleg úgy nem, ahonnan jött.
Titkon reméltem, hogy visszatér egyszer a gyökereihez, most már nem tudom, hogy
valaha ez megtörténhet-e. A karakterével kapcsolatban Ádámhoz hasonló érzelmi
utat jártam be. Mellékszereplők közül kiemelkedő volt még számomra Nadin és
Zack karaktere is, bár Nadint a vége felé egy kicsit soknak éreztem. Tetszett a
családtagokban, hogy így vagy úgy hűek maradtak a korábbi világokban betöltött
szerepkörükhöz, még ha ők nem is tudtak róla.
Amikor először találkoztam a könyvvel ugye féltem attól, hogy mennyire megy bele a vallásba, hogyan lehetne róla objektív szemszögből írni. A kötet elolvasása után kiderült, hogy ez soha nem is volt valós probléma. Ha röviden akarom összefoglalni, akkor a könyv utal a keresztény vallás alapjaira (Menny és Pokol, angyalok, vétkek), a középpontban bibliai nevű szereplők állnak…. és ennyi. Nem próbál megtéríteni, vagy szájbarágósan tanítani. Ez egy olyan külön álló fantasy világ, mint a Csontváros, vagy a Fallen.
A
történet több mély gondolatot is tartalmazott, amik engem is elgondolkodtattak.
Tetszett, hogy Ádám karakterén keresztül próbál rávilágítani a magunkban való
elmélyedés, az önismeret és a megismerés fontosságára. Ezen kívül elég
hatásosnak mondanám ezt a kötetet. Hiszen a történet a könyvön kívül is velem
maradt, ami szerintem egy pozitívum. Többször azon kaptam magam, hogy eszembe
jutott dolgokról, foglalkoztatott, hogy mi lesz a szereplőkkel, hová fut ki a
cselekmény. Na, és a vége…
Az
utolsó nagyjából 90 oldalt egyben nyomtam le. Nagyon sok információ és történés
volt abban a részben. A végére úgy éreztem, hogy felrobban a fejem. Jól
sikerült hoznia azt a hatást, hogy a Mindenség emberi ésszel nehezen
felfogható. Szerintem az író jól érzékeltette, hogy itt most tényleg tőlünk
hatalmasabb, vég nélküli dolgokról van szó. Megijesztett ez a monumentalitás.
Kedvenc idézetek:
„A
semmiről nem lehet írni és beszélni, mert már magának a szónak a leírásakor,
kiejtésekor, illetve már a semmin való elmélkedésünkkor eszünkbe jut valami. A
semmi nem lehet egy üres lap, nem lehet a levegő vagy egy üres fekete tér, mert
ezek már valamik.”
„Biztos
sokszor mondták már, hogy a hit a kulcs. Viszont annak az előszobája a
bátorság.”
„Átölelték
egymást. Mintha lelkeik akkor mondták volna el, mit éreznek egymás iránt. Nem
volt szükség több szóra.”
„Ő is
tudja, hogy nagyon nehéz hinni. De nem véletlenül van kitalálva így. Küzdeni
kell.”
„A szenvedés,
egy szükséges rossz – kezdte. Így van kitalálva a Mindenség. A fejlődéshez
szükségesek a megpróbáltatások.”
A szereplőkről:
Nadin: Ádám fogyatékkal
élő lánya, aki szintén többre hivatott, mint azt elsőre gondolnánk. Végtelenül
kedves és okos. Ádám egyik legfőbb segítője lesz az utazás során.
Lucifer: A Pokol ura.
Kegyetlen gyilkos, maga az Ördög. De biztos ez? Nem is gondolná az ember, hogy
egy időben Kétely is gyakori vendége lehet.
Kétely: A kételkedők
vezetője, a kételyek megtestesítője. Ha egy picit is elbizonytalanodsz,
megjelenik melletted. Ha kell pro és kontra érveket sorakoztat fel, rávilágít
dolgokra, de sosem fog dönteni helyetted.
Összegzés:
Számomra nehezen
indult be a történet. Fontolgattam azt is, hogy félbe hagyom, Viszont ezt nem
éreztem fairnek. Magamat ismerve, mindig nehezen hangolódok rá a könyvekre,
főleg, ha nyomás is társul hozzá, így mindenképpen szerettem volna folytatni.
Végül bebizonyosodott, hogy megérte tovább olvasnom. Igazi élményt adott ez az
utazás. Elgondolkodtatott, lenyűgözött, izgatottá és ijedté tett. Egy remekül
kidolgozott világgal ismertetett meg. Tetszett ez az elképzelés. A végtelenség
gondolata az utolsó oldalakon megrémített. Szívesen ajánlom ezt a könyvet
azoknak, akik kedvelik a hasonló témában íródott könyveket és szívesen részt
vennének Ádámmal egy isteni utazáson! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése