 |
| Forrás |
Mindketten tizenhét évesek. Mindketten félnek. Mégis mindketten igent mondanak.
Tökéletes első randinak tűnt: végigkenuzni az ikertavakon, szendvicsekkel és sörrel a hűtőládájukban. Ám a két tizenéves, Amelia és James felfedeznek valamit a víz felszíne alatt, ami örökre megváltoztatja az életüket.
Két emelet.
Egy kert.
És a bejárati ajtó nyitva áll.
Egy ház a tó mélyén.
A fiatalok egyetlen szabályhoz ragaszkodnak: nem kérdőjeleznek meg semmit. Így teljes természetességgel veszik birtokukba ezt a mesés otthont. Persze, hogyan is létezhetne egy ilyen lenyűgöző hely ellenszolgáltatás nélkül? Ez túl szép lenne ahhoz, hogy igaz legyen. Miközben Amelia és James lépésről lépésre felfedezik a házat és egymást a hullámok között, egy örök igazság könyörtelenül bebizonyosodik:
Attól, hogy egy ház éppen üres, még nem biztos, hogy senki sem lakja.
Hirtelen ötlettől vezérelve olvastam el ezt a kisregényt. Szükségem volt egy egyszerű, könnyen emésztehető és laza történetre, ami kirángat a tömény 700-800 oldalas könyvekből, ami pihentet kicsit. Miután átfutottam a fülszöveget úgy gondoltam erre a célre tökéletes lesz, hiszen van benne egy kis romantika, egy kis thriller és talán egy kis horror is a végén. Meggyőződésem volt, hogy egy tini horrorszerűség fog kikerekedni belőle. :D
Aztán mintegy arculcsapás úgy ért a felismerés, sokkal több van ebben a könyvben holmi kis misztikumnál. És elolvasva a történetet bátran sorolhatom őt a SZERETEM listára.
A történet elején, rögtön az első fejezetben megismerhetjük a két főszereplőt: Amelia-t és James-t.
IDÉZET:
"Mindketten tizenhét évesek. Mindketten félnek. Mégis mindketten igent mondanak. James végigtúrta barna haját izzadt kezével, majd beletörölte a kötényébe. Nem most látta először a lányt az apja boltjában. Ezmár vagy a negyedik alkalom volt...
– Ameliának hívnak – közölte a lány, és azon tűnődött, a fiú tudja-e, hogy már utánanézett a neten.
– James – válaszolta, és ő is elmosolyodott. – És ne tudd meg, mennyire féltem megszólítani téged.
– Tényleg? – értetlenkedett a lány őszintén, pedig tudta, hogy tényleg. A fiút elárulta a nyugtalansága. De a lány is ideges volt.
– Miért?
James kínos horkantással kuncogott fel.
– Tudod... fiú és lány... megismerik egymást... nem is tudom! Ijesztő!"
Az író rögtön mélyvízbe dobja az olvasót: adott egy lány és egy fiú akik kissé zavarban vannak, de megbeszélnek egy randit. Ezzel kezdetét veszi az ő nagy kalandjuk.
 |
| Forrás |
KARAKTEREK: Picit felszínesen ismerjük meg őket, nem tudjuk meg, hogy kinek mi a kedvenc színe, hogy mit tanul, hogy milyen nagy célok hajtják őket előre, csak azt tudjuk, hogy hol tartanak most, vagyis pontosan annyit tudunk meg róluk, ami a történet szempontjából lényeges. Ez a felszínesség szerintem nem ártott a könyvnek, hiszen kb. 160 oldalban összefoglalni őket így is hatalmas teljesítmény.
Én személy szerint nem szerettem meg őket túlságosan, nem váltak a kedvenceimmé, de ettől függetlenül szimpatikus karaktereknek tartom őket, de mint ahogy azt fentebb említettem ez egy rövidecske könyv és erre nem volt elég. Olyan volt mintha egy film kellős közepébe csöppentem volna. Mivel még tinik/ fiatal felnőttek még nincs igazán kiforrott személyiségük, egymást formálják, hatnak egymásra. Kíváncsiak, tapasztalatlanok, de igyekeznek megismerni a korlátjaikat, feszegetik a saját és egymás korlátait is. Sokszor magamra ismertem a gondolataikban, a beszélgetéseikben és szerintem ezzel nem vagyok egyedül. :)
Legalábbis én ilyennek láttam őket.
CSELEKMÉNY: Különösebb érdeklődés nélkül kezdtem el az olvasást, de az első néhány oldal után beszippantott a könyv és sikerült egy ültő helyemben elolvasnom. Ez köszönhető egyrészt az író stílusának - hiszen mindvégig képes volt fenntartani a feszültséget - , másrészt a kíváncsiságnak. Ahogy a szereplőket engem is hajtott előre a kíváncsiság, nagyon érdekelt a ház rejtélye és Amelia meg James sorsa. Sosem gondoltam volna, hogy egy ház, ami a tó mélyén van az nemcsak hátborzonagtó tud lenni, hanem akár egy kis falat mennyország ( kukkoló halakkal). Nem szeretnék részletekbe menően írni a cselekményről, mert tulajdonképpen a ház felfedezése áll a középpontban, és hogy Amelia és James, hogyan élik meg a rejtélyt, és egymást. Tudom, ez valahogy nem tűnik túlságosan izgalmasnak, de az. Számomra az volt. A misztikum, a rejtély vonal érdekes volt és esetenként nyugtalanító, de ha ennél többet írnék az már spoileres lenne és nem szeretném elrontani az olvasásélményét senkinek, mert számomra ez a könyv élmény volt.
ÖSSZEFOGLALVA: Nem vagyok romantikus alkat és a romantikus könyveket sem szeretem ( persze akadnak gyöngyszemek, amikre én szorgosan vadászom :D ), de nagyon kíváncsi lennék még ehhez hasonló könyvekre, amik nem sulykolják a fejembe, hogy az igaz szerelem mindent és mindenkit legyőz, mert a szerelem ereje határtalan és megszentségteleníthetetlen. Kicsit nehéz megfogalmazni, de olyan érzés volt mintha tudtomon kívül merültem volna a szerelem mélységeibe és fedeztem volna fel a titkait. Örülök, hogy elolvastam, gazdagabbnak érzem magam tőle. Elgondolkodtatott és megmosolyogtatott, jó lenne ha minél több ember olvasná és nemcsak a miértekre és a hogyanokra koncentrálnánk hanem arra, hogy átéljük és élvezzük a pillanatot, a jelent. Ez a könyv a romantikus kedvenceim első helyezettje, nekem ő a szerelem tökéletes megfogalmazója.
