Debbie Macomber: Szerelem ​karácsonyra

Merry Knight igen elfoglalt. Gondoskodik a családjáról, sütit süt, dekorál az ünnepekre, és mindeközben reméli, hogy nem kerül az állandóan feszült és a szabályokhoz mindenáron ragaszkodó főnöke útjába a munkahelyén. Saját magára sincs ideje, egy kapcsolat pedig már végképp nem fér bele az életébe. Az anyja és az öccse azonban megelégeli ezt a helyzetet, és a tudtán kívül – születésnapi ajándékként – regisztrálják egy társkereső oldalra, a fotója nélkül. A lány eleinte ellenérzésekkel fogadja ezt a beavatkozást, aztán vonakodva mégis úgy dönt, tesz egy próbát. 

Merry kicsivel később már egy elbűvölő idegennel csetel, és nemsokára a beszélgetéseik jelentik számára a nap fénypontját. Ám amikor szemtől szembe találkoznak, kiderül, hogy a férfi egyáltalán nem az, akire számított – és akire vágyik. Merrynek azonban rá kell jönnie, hogy a szív néha azt is látja, amire a szem nem képes.

Debbie Macomber legújabb karácsonyi történetében a nem várt szerelem csak egy kattintásra van.

A romantikus könyvek nagyon távol állnak tőlem és nagyon ritkán általában karácsonykor olvasok szerelmes történeteket. Ilyenkor egy jó forró tea és egy tábla csoki társaságában fogyasztom el a szív facsaróbbnál szív facsaróbb love storykat ez nálam afféle hangolódás a karácsonyra. Ebben az évben is sikerült a decembert ennek  megfelelő kötetekkel eltöltenem és most szeretném nektek a véleményemet bővebben kifejteni Debbie Macomber - Szerelem karácsonyra című kötetéről.

Azt tudni kell az írónőről, hogy ő is nagyon szereti a karácsonyt és hogy ebből kifolyólag évente ír egy karácsonyi romantikus kötetet, és saját elmondása szerint nagyon élvezi ezeknek a könyveknek az írását.

A történek középpontjában Merry áll, aki ideiglenesen egy cég adatbeviteli részlegén dolgozik, annak reményében, hogy elegendő pénzt gyűjt össze egyetemi tanulmányaihoz. A lány nagyon sokat dolgozik, hiszen közeledik egy nagyon fontos határidő és még a december 23.- a előtt el kell készülniük egy nagyon fontos jelentéssel. Éppen ezért Merry rengeteget túlórázik és nem jut ideje szórakozni és kikapcsolódni és mint ahogy a fülszöveg is írja Merry édesanyja és öccse beregisztrálják őt egy társkereső oldalra, hogy megtalálhassa az igazit. Innen kezdődnek a bonyodalmak. Merry egy kedves, vicces , türelmes lány és ezenkívül imádja a karácsonyt ( a karácsonyi sütiket :D) és az embereket. Egy valakit kivéve, a főnökét Jayson Bright-ot, aki maximalizmusra törekszik és mindenben szigorúan, precízen jár el és nem érdekli a karácsony. 

Ők ketten egymás ellentétei Merry nagyon szereti a családját és minden karácsonyt együtt töltenek, megvannak a saját kis szokásaik, hagyományaik. Jayson ezzel ellentétben utálja a családját és a karácsony számára nem jelent semmit. Ők ketten annyira különböznek de egy valami közös bennük a Mix & Mingle.

Őszintén szólva nem voltak túl nagy elvárásaim és így számomra nagyon élvezhető volt. Voltak hibái, de amint elengedtem ezeket már nagyon szórakoztató volt és megmelengette a szívem. Ez egy cukormázas történet, aminek realitás alapja nem sok van, de elhittem, hogy akár igaz is lehet hiszen online ismerkedni most már mindennapos dolog és ki tudhatja kivel akadunk össze az online térben. Ez a téma nagyon érdekes volt és talán ezt kicsit bővebben is ki lehetett volna fejteni, hiszen sok veszélyt hordoz magában a webes társkeresés ennek ellenére a kötetben csak a pozitív példákat hangsúlyozták ki, szóba kerültek a ugyan hátrányok de úgy éreztem hogy oldal kicsit mellőzve voltak. Mindezek mellett az írónő megmutatta, hogy milyen egy szeretettel teli szűk családi körben eltöltött karácsony, milyen egy gazdag de szeretetben mégis szegény család karácsonya és milyen ha valakinek az utcán kell azt eltöltenie.

Szerettem ezt a történetet és minden kis hibácskája ellenére bekerült a kedvenc romantikus történeteim közé. Aranyos volt és bár kicsit cukormázás volt még nem estem cukorkómába, úgyhogy számomra a karácsonyi hangulatot tökéletesen hozta és már én is elkezdtem a karácsonyi sütögetést Merry-hez hasonlóan. A kötetet mindenkinek bátran ajánlom. :D

Jó olvasást és kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok!

Marie Lu: The Young Elites - Az ifjú kiválasztottak

Van ​ki gyűlöl minket, akasztófára való zsiványként gondol ránk.
Van ki retteg tőlünk, démonnak tart, máglyára vetne mindannyiunkat.
Van ki bálványoz minket, az istenek gyermekeinek vél.
De egy sincs, ki ne hallott volna rólunk.

Adelina Amouteru túlélte a vérlázat. Durvalelkű apja szerint ő egy malfetto, irtóztató, utálatos teremtmény, aki szégyent hoz a családjukra, és a boldogulásuk útjában áll. De a pletykák szerint, a láz túlélői közül néhányan nem csak forradásokkal lettek gazdagabbak – úgy tartják, néhányan rejtélyes hatalomra tettek szert, és bár a kilétük titokban maradt, úgy kezdték emlegetni őket, hogy a kiválasztott ifjak.

Teren Santoro a királynak dolgozik. Az Inkvizíció fejeként az ő feladata felkutatni az ifjú kiválasztottakat, hogy elpusztítsák őket, mielőtt még ők pusztítják el az országot. Veszélyesnek és bosszúszomjasnak tartja őket, de lehet, hogy a legsötétebb titkot maga Teren rejtegeti.

Enzo Valenciano a Tőr Társaságának vezetője. E titkos társaság kutat az ifjú kiválasztottak után, hogy előbb találjon rájuk, mint az Inkvizíció. És most Adelina személyében a Tőrök olyasvalakire bukkannak, akinek a hatalmához hasonlót még nem láttak.

De függetlenül attól, mit gondoltak róluk, a nevüket mindenki ismerte. A Kaszás. Magiano. A Széljáró. Az Alkimista. Az ifjú kiválasztottak.

A YA könyvekkel eléggé hadi lábon állok, ennek az az oka, hogy az eddigi YA könyves tapasztalataim nem túlságosan pozitívak, persze akad néhány kivétel, ami valahogy mégis utat talált hozzám és arra ösztökélt, hogy próbálkozzak még a műfajjal. Miközben új könyvekre vadásztam rátaláltam Marie Lu - Ifjú kiválasztottak című könyvére, amely a Válogatott Ifjak sorozat 1. része. A szemem rögtön megakadt a borítón és a hátoldalon lévő ajánlás meggyőzött róla, hogy nekem ezt a könyvet el kell olvasni, ugyanis hatalmas Trónok harca fan vagyok, imádom az X-Men filmeket és egyik leghőbb vágyam eljutni Velencébe... Tehát ezzel engem kilóra megvettek.

Bíztam benne, hogy nem lesz rossz, és hogy nem kell majd búcsút mondanom a sorozatnak, mert nagyon tetszett mind a külső mind a fülszöveg és végül pozitívan csalódtam. Nem mondanám, hogy tökéletes, de minden apró hibája ellenére szerettem és én látok lehetőséget arra, hogy bekerüljön kedvencek közé a sorozat, de ez már a következő részeken is múlik.

Az első kb. 50 oldal beszippantott és nagyon érdekes volt, tele drámával, izgalommal és egy fantasztikusnak ígérkező történettel. Aztán a kötet közepe felé kicsit úgy éreztem, hogy egy helyben toporognak a szereplők  és nem igazán haladtak az események, aztán hirtelen újra megint beindult a történet és onnantól már nem lehetett letenni. ;)

A történet szerint az emberek nagy részét betegség sújtotta. Ez a betegség rengeteg embert megölt, de voltak olyanok, akiknek sikerült túlélniük és felépülniük. A vérlázat túlélt személyek nagy része külső és belső változáson ment keresztül. Vannak, akiknek a külsejét pecsételte meg és vannak olyanok, akik adottságokra is szert tettek. Ezeket az embereket malfettóknak hívják és folyamatos bántalmazásoknak, megaláztatásoknak vannak kitéve.

IDÉZET: " Az elmúlt tizen-egynéhány évben, mióta megszűnt a vérláz Kenettrában, néhányan egyre nyilvánvalóbb bizonyítékát adtuk a létezésünknek. Hol itt, hol ott tapasztaltak valami furcsát, megmagyarázhatatlant az emberek. Hét évvel ezelőtt Triese di Mare falucskában a parasztok halálra köveztek egy kislányt, mert a legnagyobb nyári hőségben jéggel borította be a helyi tavacska felszínét. Öt éve Udarában az emberek megégettek egy fiút, mert a kezében tartott csokrot virágba borította a kedvese szeme láttára. (...)

Az emberek gyakran magára hagyják, kitagadják a családtagjaikat, akiken ott a jel, mert attól tartanak, hogy szerencsétlenséget hoznak rájuk. A király a malfettókat használja bűnbaknak, őket hibáztatja saját tehetségtelen uralkodásának következményei miatt. Ha nem szállunk szembe velük, a király és az ő inkvizíciója sorra megöl minket, minden egyes gyermeket, akin nyomot hagyott a láz."

  

 Az elbeszélés szinte végig izgalmas és egymást követik a fordulatok, amik nem hagytak nyugodni és arra késztettek, hogy csak olvassam, olvassam és olvassam. Mindemellett a kötet hangulata is hozzájárult ahhoz, hogy ennyire olvastatta magát. Az ajánlás ezt illetően nem túlzott és tényleg a 14. századi Olaszország, Velence képe lebegett előttem végig, és az egészet átjárta kicsikét a borús, melankolikus hangulat.

A cselekmény középpontjában Adelina Amouteru áll, aki egy malfettó vagyis a vérlázat túlélt megbélyegzett fiatal lány, aki húgával, Violettával és apjával él együtt, az édesanya a vérlázban halt meg. Az apa és Adelina kapcsolata kicsit sem zökkenőmentes, mivel a családfő mindvégig elutasító elsőszülött lányával szemben és válogatott módokon (testileg és lelkileg is) kínozta és igyekezett valamiféle hasznot kicsikarni belőle.  Ritkán olvasok ilyen apafiguráról, aki ennyire kegyetlen  és legszívesebben jól felképelném, de bekerült a TOP 5 - be, az tuti.

Violetta és Adelina kapcsolata sem volt túl felhőtlen, bár voltak érzelmesebb pillanataik és szoros kötelék van köztük, mindvégig  kézzel fogható bizonyos mértékű irigység, amit az idősebb lány érez a húga iránt annak külseje és az apjával való kapcsolata miatt.

Adelina egy nap úgy dönt, hogy véget vet a szenvedésnek és megszökik otthonról, ami megváltoztatja az egész életét, kezdetét veszik az izgalmak és a lány megismerkedik az ifjú kiválasztottakkal, de köztük is leginkább Enzo-val. Enzo és Adelina között van egy kis szikra, és attól féltem, hogy a szerelem mindent legyőző rózsaszín tüzévé válik és milyen rossz hittem..

IDÉZET:  "A tükörképemet bámulom némán, hosszú, ezüst fürtjeimet vizsgálgatom, és az arcom sérült felét. Minden kékes fehér holdfényben fürdik. Visszagondolok arra az éjszakára, amikor a tükörképemet nézve sikítani kezdtem és szétvertem a tükröt a hajkefémmel. Változott azóta valami? Apám árnyalakja fel-feltünedezik a tükörben, mögém siklik, az arca fenyegető kifejezést ölt. Hiába próbálom elküldeni, nem engedelmeskedik. Az erőm győzedelmeskedik fölöttem, olyan dolgokat idéz meg, amiket nem akarok látni."

Adelina karaktere vegyes érzelmeket váltott ki belőlem. Voltak részek ahol sajnáltam, voltak részek ahol nem igazán értettem a tetteit és a végére mégis sikerült megkedvelnem őt minden ballépés ellenére. Ő nem egy cukormázas habos babos tündérmese főszereplője. Nem. Adelina egy kislány, egy nővér, egy harcos, egy szörnyeteg, egy gyilkos. Eleinte még gyenge és védtelen, de egyre erősebbé és magabiztosabbá válik. Mondhatni a félelem volt a gyengesége, de a kötet végére kiderült, hogy a félelem az, ami az erőssége lehet, ha tudja használni. Adelina nem egy fekete fehér karakter és nekem ez tetszett benne igazán, persze vannak sablonos vonásai, de mégis át tudtam siklani ezek felett a kis részletek felett. Jó és rossz egyaránt keveredik benne és a részemről javára írandó, hogy nem tökéletes. És ott van még a képessége, ami nagyon jól lett kitalálva, és ha jelenleg valaki megkérdezné, hogy én milyen varázserőt vagy hiper szuper képességet szeretnék az illúziókeltést választanám. 

 IDÉZET: " Gyűlölöm a jeleket magamon, azt karom, hogy eltűnjenek, ezek okoztak nekem minden fájdalmat és szenvedést az életben, megfosztottak mindentől, ami fontos volt nekem. Ebben a pillanatban az erőm semmi örömet nem okoz nekem. Egyedül maradtam, sérülten és védtelenül, akár az életéért küzdő pillangó a fűben.(...) A bélyegeink pusztuljanak ki erről a világról, legyen vége a küszködésünknek."

Adelina mellett átfogóbban megismerhetjük Enzo Valenciano-t és Raffaele Laurent Bessette-t.

Enzo a Tőr Társaságának vezére és egyben herceg is, aki a trónjáért küzd. Eleinte egy tipikus szépfiúnak gondoltam, de idővel megismertem őt és rájöttem, hogy ő igenis egy árnyalt karakter és több van benne, mint azt elsőre gondolnánk. A kedvesség mögött rejtőzhet érdek és egy bizonyos résztől már a szerelmes tekintet őszintesége is kétséges, de ez nem szándékos, nincs tisztában az érzéseivel. Nyíltan beszél, nem kertel a következményeket illetően, amely a kiválasztottakra vonatkozik. Bár a kötet végén nagy meglepetést okozott, és az ő szála talán már le is zárult, de én még szívesen olvasnék róla.

Raffaele egy roppant érdekes karakter volt számomra.  Míg Enzo őszintén megmondja Adelinának, hogy vagy jól teljesít vagy meghal, addig Raffaele képes volt a lány arcába mosolyogni és barátkozni vele, holott első perctől veszélyként tekint a lányra. Körmönfont egy fickó, nem olyan védtelen és kedves, mint, amilyennek mutatja magát, de nekem tetszett ez a tulajdonsága, ha nem lenne ilyen, akkor csak egy unalmas (és gyönyörű ) mellékszereplő lenne. Kíváncsian várom, hogy mi lesz a sorsa.

A Tőrök többi tagját kissé felületesen mutatkoztak meg és szeretnék még többet tudni róluk, várhatóan a következő részben őket is részletesebben megismerhetem.

Fontos még megemlítenem Teren Santoro- t, az Inkvizíció (és a királynő) egyik legfontosabb emberét .Teren egy kegyetlen és nagyon naiv alak, aki magabiztos és úgy hiszi, hogy mindenekfelett áll. Őt nagyon utáltam, de hozzá is kapcsolódnak olyan történetszálak, amik eléggé izgalmasnak ígérkeznek.

  

A kötet számomra kellemes meglepetés volt, őszintén szólva ennél rosszabbra számítottam.  Marie Lu felkeltette az érdeklődésem, és biztosan folytatom majd a sorozatot. Tele van különleges karakterekkel, fantasztikus történettel és egy icurka- picurkát a Trónok harcából ismert cselszövések, intrikák is megidéződnek benne. Élveztem az olvasást és ajánlom a könyvet mindenkinek, aki kicsit ódzkodik a Ya fantasytól ( úgy, mint én), mert ez a könyv számomra bebizonyította, hogy nincs mitől félnem, bátran nyúlhatok az ifjúsági fantasyk után is mert öröm ehhez hasonló gyöngyszemekre bukkanni. Legalábbis én így gondolom. :)

Jó olvasást kívánok!

Halloweeni lények gyülekezője book tag

Halloween alkalmából kitöltöttünk egy az ünnephez illő book tag-et, melyet az Írásaim tárháza blogon olvastunk, az ő bejegyzésüket Itt olvashatjátok.

1. Boszorkány - egy mágikus karakter vagy könyv

Astrid: V.E. Schwab: Egy sötétebb mágia

A mágia árnyalatai trilógiának bár még csak az első részét olvastam, egyértelmű hogy a sorozat tele van mágiával és mágikus karakterekkel ( a nevéből adódóan is :D)

Stella: Stephen King: Carrie

A könyv ugyan a horror könyvek közé tartozik, de ezen felül King megdobta egy olyan kis plusszal, ami nekem nagyon tetszett. Ez Carrie-nek a telekinetikus ereje volt. Tetszett, ahogy szépen ráébred a különleges képességére és lassan megtanulja használni azt. Bár az már szomorú, amire használta végül. :(

2. Vérfarkas - egy tökéletes könyv éjszakai olvasásra

Astrid: J. Goldenlane: Éjfél

Számomra ez a könyv a tökéletes esti olvasmány, hiszen a történet is javarészt este játszódik, mivel a vámpírok éjszaka a legaktívabbak.

Stella: Sandra Brown – Aljas szándék

A könyv thriller létére nem annyira félelmetes, hogy ne tudj tőle elaludni, viszont annyira érdekes, hogy muszáj vagy fent maradni, hogy megtudd, mi a történet vége. Hisz végig tele van izgalmakkal és fordulatokkal, így az álom messze elkerül. 

3. Frankenstein - egy könyv, ami sokkolt

Astrid: Itó Projekt: </Harmónia>
Ez a kötet egy olyan jövőképet tárt elém, ami igenis elképzelhető és reális. Szörnyű belegondolni, hogy az öntudatunkat, egyéniségünket elveszítve éljünk egy "tökéletes" világban. A könyv maga tetszett, de olyan témát dolgoz fel, ami beleégett az agyamba és néha még most is rágódom rajta, és csak remélni tudom, hogy nem ilyen lesz a jövőnk.

Stella: Stephen King – Mr. Mercedes; Dan Wells: Szellemváros

Nem tudtam dönteni a két könyv között. Mindkettő egyformán lesokkolt. Szörnyű volt belepillantani Mr. Mercedes beteg elméjébe, de Dan Wells könyvével is ez a helyzet. Ijesztő volt Michael fejében lenni és látni mindazt, amit ő látott (vagy csak látni vélt?).

4. Az ördög - egy sötét, gonosz karakter

Astrid: Olidan Ancrath
Olidan Ancrath Mark Lawrence Széthullott Birodalmának nagyon fontos szereplője, ő Jorg ( a főszereplő) apja. Rettenetesen kegyetlen és gonosz, nála szívtelenebb karaktert még  nem vetettek papírra.

Stella: Brady Hartfield

Ezzel a karakterrel Stephen King Mr. Mercedes című könyvében találkoztam. Eddigi olvasmányaim során nála elborultabb elmével még nem találkoztam. Kiszámíthatatlan, veszélyes, egy igazi kegyetlen őrült.

5. Kaszás - egy karakter, akinek nem kellett volna meghalnia 

SPOILER

Astrid: George R. R. Martin: Trónok harca- Eddard Stark,  Amy Harmon: Arctalan szerelem - Bailey Sheen, David Gemmell: Hollószív- Jaim Grymauch

Ehhez a ponthoz három karaktert választottám (bár tudtam volna többet is), mert ők voltak azok a karakterek, akiknek a halála leginkább megrázott az adott kötetben és mert nem tudok közülök választani :D.

Stella: Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek - Will Traynor
Én nagyon sajnáltam Will-t. Végig szorítottam érte és Louisa-ért. Szomorú volta, hogy ez lett a vége. :(
Eddard Stark-kal kapcsolatban pedig én is hasonlóan vélekedem (bár még csak a sorozatot láttam).
SPOILER VÉGE

6. Zombi - egy könyv, ami "éhessé" tett a továbbiakra

Astrid: Mark Lawrence: Tövisek hercege

A Tövisek hercege az a könyv, ami elindított a fantasy elsősorban a felnőtt fantasy útján és amely által Mark Lawrence a kedvenc íróim egyike lett, az érdeklődésem azóta is töretlen a művei iránt. :D

Stella: Colleen Hoover: Maybe someday - Egy nap talán

Eredetileg Colleen Hoover-től csak a Szívcsapás trilógiát olvastam. Az tetszett, és... kb. ennyi. CoHo azután feledésbe merült. Aztán jött a Maybe someday, ami mindent megváltoztatott. A könyvvel magamhoz képest rekordidő alatt végeztem. A kötet különlegessége az, hogy Griffin Peterson készített hozzá egy dallistát a könyvben szereplő dalokból. Egyszerűen imádtam a dalokat és a történetet is. Ez a könyv volt az, ami eldöntette velem, hogy nekem el KELL olvasnom minden Colleen Hoover könyvet. :)

A dallistát itt nézhetitek meg: https://www.maybesomedaysoundtrack.com/listen.php

7. Vízköpő - egy karakter, akit megvédenél bármi áron

Astrid: Tomcsik Nóra: Változások kora - Henry Davis
Ha tehetném megvédeném őt minden rossz döntéstől, minden veszélytől és még a széltől is. A két kötet alatt, amit  eddig olvastam a sorozatból csöbörből vödörbe esett, és szeretném őt most már megóvni ezektől a helyzetektől és félek, hogy a harmadik kötet során sem kímélik. 

Stella: Jay Asher: Tizenhárom okom volt... - Hannah Baker

Hannah-t én nagyon sajnáltam az egész könyv alatt. Ha tehettem volna megvétem volna mindattól, amin keresztül ment és nem hagytam volna, hogy ilyen sorsra jusson. Én egyaránt azért szorítottam a könyvben és a sorozatban is, hogy legyen már valaki, aki észreveszi és segít neki, de sajnos tudjuk, hogy mi lett ennek a történetnek a vége...

8. Vámpír - egy könyv, ami kiszívta belőled az életet

Astrid: Jay Asher: Tizenhárom okom volt...

Ezt a könyvet egy igen nagy olvasási válság után vettem a kezembe és miután befejeztem, nem igazán volt kedvem semmihez, egy darabig csak azon gondolkodtam, hogy Hannah mit, miért tett és hogy ha valamit másképp tesz vagy gondol, akkor lehetett volna happy end is a vége. Hatalmas fájdalmat okozott a körülötte lévő embereknek, nem gondolt bele igazán a következményekbe és szerintem ez nem közvetít pozitív üzenetet a hasonló gondokkal küzdőknek. De ez már csak az én véleményem.  Azóta már készült belőle sorozat, amit még nem láttam, mert kell hozzá egy bizonyos felkészültség legalábbis számomra, de tervben van.

Stella: Mona Awad: Antilányregény

Ebben a könyvben a főszereplővel szinte csak negatív dolgok történnek (kb. a felénél tartok most).  A főszereplő hibát hibára halmoz. Lizzie folyamatos negatív gondolatai valahogy nekem is elveszik a kedvem az élettől és elkezdem én is sötéten látni a dolgokat. Részben ezért is haladok vele nagyon lassan.


9. Szellem - egy könyv, ami még mindig kísért

Astrid: Cat Patrick: Úgyis elfelejtem

Sajnos ez a könyv nem az én világom, kínszenvedés volt végig olvasni. De megérte, mert így legalább megtanultam, hogy ne a borító alapján ítéljem meg a könyveket.


Stella: Mona Awad: Antilányregény
Már harmadjára kerül elő ez a könyv negatív könyvhöz kapcsolódó válaszként. Azt hiszem ez nem véletlen. Még ugyan nem fejeztem be teljesen, de eddig kész kínszenvedés. Mondhatni életem eddigi legrosszabb olvasás élménye (bővebben talán majd egy későbbi bejegyzésben).


10. Démon - egy könyv, ami tényleg megijesztett

Astrid: Madeleine Roux: Asylum

Ez a könyv alapjában véve egy ifjúsági horror, ami önmagában nem is ijesztő igazán. De vannak benne képek, amelyek olvasás közben nagyon ijesztőek tudnak lenni.

Stella: Még keresem azt a könyvet, amelytől igazán megijednék. Bár Dan Wells Szellemvárosa közel járt hozzá, mégis kevésnek bizonyult ehhez. Talán majd az Astrid által említett Asylum lesz az. :)


11. Csontváz - egy karakter, akinek tartanál egy fejmosást

Astrid: Mark Lawrence: A vörös királynő háborúja- Jalan Kendeth herceg

Jalan gyáva, hazug, csaló, beképzelt, felszínes alak, aki jól megérdemelne egy sallert, no meg egy fejmosást is mellé.

Stella: Tarryn Fisher: F*ck love - Kapd be, szerelem! - Kit Isley

Csupán csak azért, mert nem tudta eldönteni, hogy mit akar és végig két vasat tartott a tűzben. Egy férfi legyen határozott, és ne hitegessen két lányt is egyszerre.

12. Múmia - egy könyv, amit megőriznék az idők végezetéig

Astrid: Minden kedvenc könyvemet.

Stella: Hasonlóképp. Minden kedvenc könyvemet.


13. Ijesztő baba - egy könyvborító, ami túl félelmetes, hogy ránézz

Astrid: John Cure: Hontalan lelkek

Nemrégiben találtam rá a Rekviem egy halott lányért című könyvre, ami a Hontalan lelkek ciklus 2. része, ezért utána néztem az író korábbi műveinek és megláttam a  Hontalan lelkek kötet borítóját, ami egyszerűen hátborzongató még számomra is pedig nem vagyok ijedős...annyira.

Stella: Ransom Riggs: Vándorsólyomkisasszony különleges gyermekei

Nem tudom miért. Engem ez az ártatlan kislány kicsit megijeszt. Már maga az, hogy tényleg korhű ruhákban van, és sokat ad a hatáshoz az is, hogy a kép fekete-fehér. A kis lányon, pedig látszik, szegény boldogtalan, vagy valami nagyon nyomasztja, de mindenképp csak mered a semmibe (vagyis az olvasóra).

Addams family book tag

Az Addams family a kedvenc filmjeink közé tartoznak és mivel úgyis itt a Halloween, ezért kitöltöttük az Addams family book tag-et, melyet A Penchant For Fantasy blogon találtunk az ő válaszait Itt találjátok. :)

1. Morticia Addams - anya és egyben boszorkány

Melyik a kedvenc boszorkányos könyved?

Astrid: Elisabetta Gnone: Fairy Oak könyvek

Elisabetta Gnone Az ikrek titka című könyve volt az első könyv, amit önszántamból kezdtem el olvasni még 2. osztályos koromban. Akkor nagyon szerettem és néha újraolvasom a sorozat egy-egy darabját a nosztalgia kedvéért. A történet Fairy Oak- ban egy írországi falucskában játszódik, ahol megismerkedhetünk a falu összes lakójával, elsősorban a Periwinkle családdal és barátaikkal. Az ő nem mindennapi életükbe nyerhetünk bepillantást 7 köteten keresztül és közben felfedezhetjük a tündérek, varázslók és boszorkányok csodálatos világát. Kicsiknek, nagyoknak egyaránt szórakoztató olvasmány csak ajánlani tudom mindenkinek.


Stella: Thomas Brezina: A boszorkánytitok

Ezzel a könyvvel még 7. osztályosként találkoztam, amikor a suli könyvtárában bolyongtam és valami olvasnivalót kerestem, ami csajos, mégis meseszerű. A unalmasnak tűnő könyvek közül csak ezt találtam, ami jónak tűnhet így hazavittem. Nem bántam meg. Végül ez lett az első hosszabb könyv, amit elolvastam. :) A könyv maga a Fiúk kizárva! sorozat különkiadásaként jelent meg. A többi részt sajnos nem olvastam, de amennyire tudom, mind boszorkányosan jó. :) A könyv két fiatal lányról szól Liziről és Tinkáról, akik véletlen megszegik a boszorkányok egyik legfontosabb szabályát, és mások előtt varázsolnak. Ahhoz, hogy helyre tudják hozni a hibájukat tovább varázsolnak és csak még több problémát gyártanak. Szerencséjükre meghívták őket a boszorkánybajnokságra és a két lány eltökélte, hogy megnyeri a fődíjat, amivel mindent rendbe hozhatnak. Régen olvastam már, így kicsit megfakultak róla az emlékeim, de azt tudom, hogy jó érzés volt egy kis bepillantást nyerni a boszorkányok világába, és titkon én is valamilyen varázserőre vágytam. :)

2. Gomez Addams - a szerető apa

Ki a kedvenc kitalált apakaraktered?

Astrid: Mark Lawrence: A vörös királynő háborúja  című trilógiájából Snorri ver Snagason

Snorri egy viking, aki 3 köteten keresztül küzd a családjáért. Nagyon sok fájdalmas és szomorú pillanat kapcsolódik hozzá a családjából kifolyólag és szerintem, amiket ő átélt és amiket tett azért, hogy visszakapja a feleségét és a gyerekeit csodálatra méltóak. 

Snorri mellett megemlíteném még David Gemmell Rigante ciklus című köteteiből Ruathain-t vagy más néven a nagy embert, aki nemcsak fizikailag nagy, hanem erkölcsileg is kiemelkedik. Hatalmas szíve van, a családja a mindene és mindent megtesz azért, hogy őket megvédje. Tanácsot ad, csatába megy, unokát nevel. Egy igazi apa.

Stella: Stephenie Meyer: Twilight Saga című sorozatból Carlise Cullen

Számomra az eddigi legjobb apafigura ő volt. Számára minden körülmények között első a család, és a családtagjainak a védelméért bármit megtenne. Azonban nem csak ez tetszett benne, hanem a morális rendje és a bátorsága is, hisz nem kevés bátorság kell, ahhoz, hogy otthagyja a zsarnok Volturit és a saját útját járva vámpírként ugyan, de embereken segítsen, mint orvos. Ebben persze segítségére volt a különleges képessége is, az hogy immunis az emberi vér okozta szomjúságra. Konfliktus helyzetben azt tudnám elmondani róla, hogy mindig higgadt és megfontolt. A regényben sajnos Belláéktól kissé háttérbe szorult, pedig én az ő történetére bővebben is kíváncsi lettem volna.

3. Fester Addams - a rázós nagybácsi

Melyik az a könyv, amelyik annyira felvillanyoz, hogy órákig tudsz róla beszélni?

Astrid: J. Goldenlane: Isteni balhé és Pokoli balhé

J. Goldenlane minden könyve felvillanyoz, órákon keresztül tudnék beszélni bármelyikről, de leginkább az Isteni balhé és a Pokoli balhé az, amiről rengeteget tudnék mesélni. Thani eszméletlen egy nőszemély és ha lehetne mindenkinek a kezébe adnék egy kötetet, hogy mindenki megismerje őt és a hős lovagját.


Stella: J. Goldenlane: Isteni balhé és Pokoli balhé

Teljes mértékben egyetértek Astriddal. Az Isteni balhé sorozat az, amiről az ember órákig képes beszélni. Minden meg van benne, ami egy jó regényhez kell. Akció dús, humoros egy csipetke romantikával. Thani és Q párosát pedig egyszerűen imádtam. Én még többet akarok belőlük. Csak ajánlani tudom én is mindenkinek! :)

4. Wednesday Addams - a halál megszállottja

Ha kinyírhatnál egy karaktert bármelyik könyvből, ki lenne az?

Astrid: Abby Normal Christopher Moore Love Story című trilógiájából

Ő az a karakter, akitől a hajamat téptem és ahányszor csak feltűnt legszívesebben a falhoz vágtam volna a könyvet. 

Stella: Mona Awad: Antilányregény című könyvéből Lizzie.

Hogy miért pont őt? Mert a történetek főszereplője nélkül talán maga a könyv sem lenne. Nem viccelek. A felénél tartok kb. és eddig Lizzie csak halálra idegesített.

5. Pugsley Addams - igazi kis rosszcsont, a kegyetlen tréfák mestere

Ki a kedvenc gonosztevőd?

Astrid: Baba Jaga

Baba Jagával először a Marija Morevna és a Halhatatlan című könyvben találkoztam és valahogy megtetszett a karaktere. Ebben a kötetben inkább pozitív szereplő a maga módján, de mégsem egy ma született bárány. Baba Jaga a szláv mitológia ismert alakja, számos történet kapcsolódik hozzá. A legtöbb történetben egy kunyhóban él az erdőben, melynek kerítéseit emberi koponyák, csontok díszítik és általában emberhúst eszik.
Ha szeretnétek többet megtudni róla akkor az alábbi linken megtehetitek:
Tudásgalaxis: Kicsoda Baba Jaga?

Stella: Nekem eddig nincs kedvenc gonosztevőm. :)

6. Lurch = Frankenstein+zombie

Melyik a kedvenc adaptációd?

Astrid: Az ifjúság végrendelete

Az ifjúság végrendelete az I. világháború idején játszódó történet, melyet Vera - egy 18 éves angol lány - szemszögéből láthatunk. Ez az a film, amin úgy bőgtem, mint egy kisgyerek, akitől elvették a kedvenc játékát, ez az a film, ami végre nemcsak a férfiakra koncentrál és nemcsak a vért mutatja, hanem azt a küzdelmet, azt a rengeteg fájdalmat amit egy fiatal lánynak, nőnek át kellett élnie a háború idején. Alicia Vikander egy nagyon tehetséges színész, és amióta ebben a filmben láttam minden filmet megnézek amiben szerepel. Ez a film számomra meghatározó volt, neki köszönhetem, hogy elkezdtem komolyabban érdeklődni a történelem iránt és egyszer mindenképp el szeretném olvasni Vera Brittain műveit, aki a film alapján egy igazán erős és kitartó nő lehetett, példakép valamennyi nő számára.
Adaptációk, amelyek szintén kedvencek:

Az, Egy nap, Gyűrűk ura, A vándorló palota, Harry Potter, Trónok harca

Stella: The DUFF

A film A pótkerék című könyv alapján készült. Már a könyv is tetszett, de a filmnek is sikerült megfognia. Bár helyenként igencsak eltér a könyv és a film egymástól, azért annak örülök, hogy a könyv fő üzenetét sikerült megtartaniuk. A lényeg tömören mindkét történetben az, hogy ne foglalkozzunk azzal, hogy mások mit gondolnak rólunk, hiszen nem ők döntik el, hogy mi kik vagyunk, mert mind egyformán tökéletlenek vagyunk és ez így jó. A film verzió azonban jobban tetszett. Szerintem a komolyabb üzenet mellett tartalmazta azt a kellő humort és romantikát is, amit kellett.
Ezen kívül adaptációk, amik még tetszenek:
Harry Potter, Trónok harca, Shadowhunters, Ready Player One

7. Nagymama - egy igazi klasszikus boszorkány

Melyik a kedvenc régi klasszikus horrortörténeted?

Astrid: A régi klasszikus horrortörténetek többségét filmekből ismerem (pl: Drakula, Dorian Gray, Frankeinstein, Dr. Jekyll és Mr. Hyde esete). Klasszikus horrort Edgar Allan Poe-tól olvastam, az ő elbeszéléseiből Az Usher ház vége a kedvencem.

Stella: Nem sok klasszikus horrortörténetet ismerek, eddig én is csak Edgar Allan Poe-tól olvastam. Nekem eddig a Ligeia volt tőle a kedvencem.

8. Beöltözöl idén Halloweenkor? Ha igen, minek öltözöl?

Astrid: Sajnos nem öltözöm be. :(

Stella: Sajnos én sem öltözöm be. :(

9. Melyek a kedvenc ijesztő halloweeni filmjeid?

Astrid: Nem igazán vannak kedvenc ijesztő filmjeim, inkább meséket és vígjátékokat nézek:
A halott menyasszony, Túl a kerítésen, Rém rom, Hotel transylvania, Dracula halott és élvezi,
Beetlejuice - Kísértethistória

Stella: Bíborhegy, Coraline és a titkos ajtó, Rém rom, Casper és Wendy, Boszorkányváros, A halott menyasszony. Persze ezek sem kifejezetten ijesztő filmek. Egy része inkább csak hangulatos, főleg ilyenkor. :)

Kleinheincz Csilla: Ólomerdő

Minden gyerek hisz a tündérekben, a sárkányokban és a lányok segítségére siető lovagokban. Emesének édesanyja mesélt róluk; megígérte, hogy megmutatja neki a másik világot, márpedig az ígéret köti a tündéreket. És Anya tündér volt.

Emese nem hitt bennük, amióta Anya eltűnt. De már maga sem tudja, mi is az igazság.

Végül mégiscsak eljön érte egy lovag, ám korántsem azért, amiért hitte.

A tündérek ólomerdejében rá kell jönnie: az is eladná, aki a legjobban szereti, a hős lovagoknak pedig nincs szívük. És akkor még nem is találkozott a családjával…

Bár mese lenne!

Kb. egy évvel ezelőtt olvastam el Gaura Ágnes Túlontúl című regényét, amelyben az írónő a magyar meséi elemeket szőttes a történetbe. Bár a kötet nem lett a kedvencem, de nagyon szerettem a mesés elemeket. Nagyon szerettem volna valami hasonló tematikájú könyvet olvasni. Ekkor bukkantam rá az Ólomerdőre. Először a borító keltette fel az érdeklődésem, ami egy gyönyörűség, nagyon illik a kötet hangulatához, aztán a fülszöveg is meggyőzött, hogy ez bizony az lesz, amit kerestem. És mint ahogy ez kiderül, majd az összefoglalómban imádtam az egész storyt, messze felülmúlta minden elvárásokat. :D

A főszereplő Kótai Emese egy tizenéves lány, aki félig ember félig tündér, akit édesapja egyedül nevel. A lány sokat küzd, a tündér énjével ugyanis őket szigorú szabályok kötik, amelyek megszegése büntetéssel jár. Ebből fakadóan Emese sokkal felelősségteljesebb az ígéreteket illetően, nem ígér még olyasmit, amit nem tud betartani, hacsak nem akar szörnyű kínokat átélni. (Pl) Az édesanyja 7 éves korában elhagyta a családot és az óta sem tért vissza. Emese éppen ezért nagyon sokat gondol anyjára, hiányzik neki az anyai szeretet és gondoskodás. 

A kötet során sokszor kell felnőttként cselekednie és a kötet végére már mintha el is vesztette volna gyermeki énjét. Ő egy nagyon erős karakter, aki tele van félelemmel, félti a szüleit, önmagát. De a félelem mellett rengeteg bátorság is van, hiszen nem egyszer száll szembe félelmetes szörnyek kell és a kegyetlen mostoha nagyanyjával is. Szerettei védelmében bármire képes akár önmagát is feláldozná. A jellemében megmutatkozik még a leleményesség, a kedvesség, a szeretet, a törődés leginkább az apjával és a hollóval szemben. Tehát Mese (mert így becézik Emesét, ez nagyon ötletes 😉) az a szereplő a kötetben, akit a legjobban megismerjük, ő a központi karakter, úgymond a kulcsfigurája. A regény folyamán nyomon követhetjük, ahogy egy anya hiánnyal küzdő kislány erőssé és bátorság  válik, talán meg is kémények, hiszen az átélt fájdalmak következményekkel jártak mind fizikailag mind lelkileg.

Emesén kívül megismerjük Kótai Istvánt, az apát, Lónát, az anyát, a nénikéjét, Adélt, Rapsonnét, Firenét, Rabonbánt, Firtost és Tartódot,

Adélt és Istvánt leszámítva mindannyian a másik oldalról a tündérek világából valók. Minden egyes karakter részletesen kidolgozott, egyedi jellem.

Firtos és Tartód folyamatosan küzd egymással, de ez elég nehéz, hiszen egy testben két lélek lakik. Egy átoknak köszönhetően ketté vált személyiség lakik egy manó testben, Firtosnak jutottak a pozitív,Tartódnak a negatív tulajdonságok. A széljárástól függ, hogy ki irányít... Az ő örökös viaskodásuk fontos része a kötetnek és az események alakulását is nagyban befolyásolja. 

Firene és Lóna mostoha testvérek. Lóna a szépséges aranyhajú tündér, Firene pedig a fekete ruhás fekete hajú. Kettejük közül én Firenét kedveltem meg igazán, az ő karaktere bizonyítja, hogy ne ítélkezzünk a külső alapján, hiszen a zord külső mögött rejtőzhet kedves és szeretetre méltó bensőséges. Lónya ennek az ellenkezője, annak ellenére, hogy kívül szép, belül szerintem önző és kegyetlen, sokkal inkább hasonlít Rapsonnéra, mint saját lánya Firene, bár ezt ő maga nem látja be. Firene kezdettől fogva próbál közeledni Lónához, mindig kedvesen és szívélyesen bánik vele, de Lónya mindvégig egy kissé távolságtartó, nem igazán bízik meg benne és igazából senkiben. A köztük lévő kapcsolat István feltűnésével elmérgesedik és meggondolatlan sávból olyan konfliktus alakul ki köztük, amely még évek múlva sem csillapodik. Igazából szomorú az, ami velük történt legalábbis én sajnáltam, hogy így váltak szét. És ahogy fentebb említettem én Firene párti vagyok és teljesen át tudtam érezni az ő helyzetét és szimpatikusabb karakter volt számomra. :) 

Kótai István Emese apja. Az apa, aki bármit megtesz, azért, hogy visszahozza Lónát, ezáltal egyesítve a családot. Évek óta küzd a hiányával és éjszakánként a Rengeteg okozta sebekkel tér haza, melyekről lánya mit sem sejt. Egy igazi hős, aki boldoggá szeretné tenni lányát és visszakapni feleségét. Annak ellenére, hogy ő csak egy ember, képes szembeszállni a mindenki által rettegett Rapsonnéval, képes felülemelkedni a saját korlátai és halált megvető bátorsággal a biztos kudarc felé menetelni. István naiv a maga módján, arra vágyik, amire a kislánya, hogy újra egy család legyenek és abba bele sem gondol, hogy milyen következményei lesznek a meggondolatlan ígéretének.

Számos dolog van, amire István megtanította lányát, hiszen nemcsak apa, hanem anya is volt egyben, de mind közül a legfontosabb, hogy megtanította Emesét embernek, emberséges lenni és ez a kötet végén mutatkozik meg igazán.

Rabonbán: Ő a fekete lovag, aki egy múltban elkövetett hiba miatt szív nélkül kénytelen élni és az őt súlytó átok miatt nem segíthet önzetlenül senkinek csupán alkukon keresztül. Határait feszegetve, sőt azokat túllépve igyekszik segíteni Emesének és családjának Holdas nevű paripája segítségével. Benne egy igazán kitartó és bátor hőst ismerhettem meg, aki nem fél cselekedni és aki a halállal is képes dacolni, ha a gonosz legyőzése, a jó megmentése a tét. És nem utolsó sorban, mindezek mellett egy igazán jóképű fiatalember, aki saját szíve mellett talán Emeséét is megkapja, de ez persze majd a folytatásban derül ki... ;)

Ezek a rövid kis jellemzések nem adják vissza teljes mértékben a karakterek összetettségét és teljes jellemét. A szereplők kidolgozása nagyon tetszett, mert mindenkiben van valami, ami meghatározza. Vannak gondjaik, céljaik, múltjuk precízen megalkotott jellemvonásaik, amik olyan érdekessé és szerethetővé teszik őket. Nem hibátlanok, tele vannak negatív vonásokkal, de ez így reális hiszen senki sem tökéletes. Nagyon tetszett, hogy mindenki másként tekint egymásra, hiszen ahogy a fülszöveg is írja ez egy családtörténet is egyben, ó de még milyen. Érdekes volt olvasni, hogy egyes karakterek hogyan vélekednek egymásról csak egy példa: István Emese számára apa, Lóna szemszögéből férfi, férj, szerelem, Firene szemében áruló, Rapsonné szerint minden rossz okozója, Firtos/Tartód csak egy egyszerű embert lát benne, Adélnak pedig ő a testvére és még sorolhatnám....

Én Lóna kivételével mindenkivel együtt tudtam érezni, még Rapsonnéval is néha. Vele azért nem, mert eléggé zárkózott, nem nyílik meg igazán senkinek még az olvasónak sem.

Olvasás közben cseppet sem unatkoztam, a cselekmény egy percre sem laposodik el, mindvégig leköti az olvasót, fenntartja a figyelmet. Lapról lapra egye izgalmasabbak a történések, mígnem eléri a tetőpontját, amit szomorú lezárás követ.

SPOILER: A végkifejlet számomra meglepő volt, bár ha jobban belegondolok lehetett rá számítani, hiszen ez nem egy megszokott tündérmese és nem feltétlenül végződik minden happy end-del. Ez a kötet megmutatja az olvasónak, hogy a mesék sem tartogatnak mindenki számára boldog befejezést, vagyis a végén a hős nem mindig kapja meg király leányát és a fele királyságot. Nem minden fekete és fehér, a szép szemek mögött is lakozhat kegyetlen és hideg szív.SPOILER VÉGE

Mindenképp szeretném megemlíteni, hogy a fantasztikus történet és szereplők mellett, azok a helyszínek, amiket az írónő elénk tár maga a gyönyörűség. Az erdők leírása csodaszép, nem tudom mikor olvastam ilyesmit utoljára, de ez garantáltan beleégett az emlékezetébe, még most is magam előtt látok mindent, sőt a levelek zörejét, Holdas patáinak dobogását, a hollókárogást... mindent. 

Összegzés: IMÁDTAM :D !!! Számomra feledhetetlen élményt nyújtott ez a könyv, ezúton is köszönöm szépen Kleinheincz Csillának, hogy megírta ezt a csodát. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a természetet, a magyar meséket, mesei elemeket, a egyedi karakterekt és az érzelmekkel teli történeteket.
Jó olvasást kívánok. :)