Kleinheincz Csilla: Ólomerdő

Minden gyerek hisz a tündérekben, a sárkányokban és a lányok segítségére siető lovagokban. Emesének édesanyja mesélt róluk; megígérte, hogy megmutatja neki a másik világot, márpedig az ígéret köti a tündéreket. És Anya tündér volt.

Emese nem hitt bennük, amióta Anya eltűnt. De már maga sem tudja, mi is az igazság.

Végül mégiscsak eljön érte egy lovag, ám korántsem azért, amiért hitte.

A tündérek ólomerdejében rá kell jönnie: az is eladná, aki a legjobban szereti, a hős lovagoknak pedig nincs szívük. És akkor még nem is találkozott a családjával…

Bár mese lenne!

Kb. egy évvel ezelőtt olvastam el Gaura Ágnes Túlontúl című regényét, amelyben az írónő a magyar meséi elemeket szőttes a történetbe. Bár a kötet nem lett a kedvencem, de nagyon szerettem a mesés elemeket. Nagyon szerettem volna valami hasonló tematikájú könyvet olvasni. Ekkor bukkantam rá az Ólomerdőre. Először a borító keltette fel az érdeklődésem, ami egy gyönyörűség, nagyon illik a kötet hangulatához, aztán a fülszöveg is meggyőzött, hogy ez bizony az lesz, amit kerestem. És mint ahogy ez kiderül, majd az összefoglalómban imádtam az egész storyt, messze felülmúlta minden elvárásokat. :D

A főszereplő Kótai Emese egy tizenéves lány, aki félig ember félig tündér, akit édesapja egyedül nevel. A lány sokat küzd, a tündér énjével ugyanis őket szigorú szabályok kötik, amelyek megszegése büntetéssel jár. Ebből fakadóan Emese sokkal felelősségteljesebb az ígéreteket illetően, nem ígér még olyasmit, amit nem tud betartani, hacsak nem akar szörnyű kínokat átélni. (Pl) Az édesanyja 7 éves korában elhagyta a családot és az óta sem tért vissza. Emese éppen ezért nagyon sokat gondol anyjára, hiányzik neki az anyai szeretet és gondoskodás. 

A kötet során sokszor kell felnőttként cselekednie és a kötet végére már mintha el is vesztette volna gyermeki énjét. Ő egy nagyon erős karakter, aki tele van félelemmel, félti a szüleit, önmagát. De a félelem mellett rengeteg bátorság is van, hiszen nem egyszer száll szembe félelmetes szörnyek kell és a kegyetlen mostoha nagyanyjával is. Szerettei védelmében bármire képes akár önmagát is feláldozná. A jellemében megmutatkozik még a leleményesség, a kedvesség, a szeretet, a törődés leginkább az apjával és a hollóval szemben. Tehát Mese (mert így becézik Emesét, ez nagyon ötletes 😉) az a szereplő a kötetben, akit a legjobban megismerjük, ő a központi karakter, úgymond a kulcsfigurája. A regény folyamán nyomon követhetjük, ahogy egy anya hiánnyal küzdő kislány erőssé és bátorság  válik, talán meg is kémények, hiszen az átélt fájdalmak következményekkel jártak mind fizikailag mind lelkileg.

Emesén kívül megismerjük Kótai Istvánt, az apát, Lónát, az anyát, a nénikéjét, Adélt, Rapsonnét, Firenét, Rabonbánt, Firtost és Tartódot,

Adélt és Istvánt leszámítva mindannyian a másik oldalról a tündérek világából valók. Minden egyes karakter részletesen kidolgozott, egyedi jellem.

Firtos és Tartód folyamatosan küzd egymással, de ez elég nehéz, hiszen egy testben két lélek lakik. Egy átoknak köszönhetően ketté vált személyiség lakik egy manó testben, Firtosnak jutottak a pozitív,Tartódnak a negatív tulajdonságok. A széljárástól függ, hogy ki irányít... Az ő örökös viaskodásuk fontos része a kötetnek és az események alakulását is nagyban befolyásolja. 

Firene és Lóna mostoha testvérek. Lóna a szépséges aranyhajú tündér, Firene pedig a fekete ruhás fekete hajú. Kettejük közül én Firenét kedveltem meg igazán, az ő karaktere bizonyítja, hogy ne ítélkezzünk a külső alapján, hiszen a zord külső mögött rejtőzhet kedves és szeretetre méltó bensőséges. Lónya ennek az ellenkezője, annak ellenére, hogy kívül szép, belül szerintem önző és kegyetlen, sokkal inkább hasonlít Rapsonnéra, mint saját lánya Firene, bár ezt ő maga nem látja be. Firene kezdettől fogva próbál közeledni Lónához, mindig kedvesen és szívélyesen bánik vele, de Lónya mindvégig egy kissé távolságtartó, nem igazán bízik meg benne és igazából senkiben. A köztük lévő kapcsolat István feltűnésével elmérgesedik és meggondolatlan sávból olyan konfliktus alakul ki köztük, amely még évek múlva sem csillapodik. Igazából szomorú az, ami velük történt legalábbis én sajnáltam, hogy így váltak szét. És ahogy fentebb említettem én Firene párti vagyok és teljesen át tudtam érezni az ő helyzetét és szimpatikusabb karakter volt számomra. :) 

Kótai István Emese apja. Az apa, aki bármit megtesz, azért, hogy visszahozza Lónát, ezáltal egyesítve a családot. Évek óta küzd a hiányával és éjszakánként a Rengeteg okozta sebekkel tér haza, melyekről lánya mit sem sejt. Egy igazi hős, aki boldoggá szeretné tenni lányát és visszakapni feleségét. Annak ellenére, hogy ő csak egy ember, képes szembeszállni a mindenki által rettegett Rapsonnéval, képes felülemelkedni a saját korlátai és halált megvető bátorsággal a biztos kudarc felé menetelni. István naiv a maga módján, arra vágyik, amire a kislánya, hogy újra egy család legyenek és abba bele sem gondol, hogy milyen következményei lesznek a meggondolatlan ígéretének.

Számos dolog van, amire István megtanította lányát, hiszen nemcsak apa, hanem anya is volt egyben, de mind közül a legfontosabb, hogy megtanította Emesét embernek, emberséges lenni és ez a kötet végén mutatkozik meg igazán.

Rabonbán: Ő a fekete lovag, aki egy múltban elkövetett hiba miatt szív nélkül kénytelen élni és az őt súlytó átok miatt nem segíthet önzetlenül senkinek csupán alkukon keresztül. Határait feszegetve, sőt azokat túllépve igyekszik segíteni Emesének és családjának Holdas nevű paripája segítségével. Benne egy igazán kitartó és bátor hőst ismerhettem meg, aki nem fél cselekedni és aki a halállal is képes dacolni, ha a gonosz legyőzése, a jó megmentése a tét. És nem utolsó sorban, mindezek mellett egy igazán jóképű fiatalember, aki saját szíve mellett talán Emeséét is megkapja, de ez persze majd a folytatásban derül ki... ;)

Ezek a rövid kis jellemzések nem adják vissza teljes mértékben a karakterek összetettségét és teljes jellemét. A szereplők kidolgozása nagyon tetszett, mert mindenkiben van valami, ami meghatározza. Vannak gondjaik, céljaik, múltjuk precízen megalkotott jellemvonásaik, amik olyan érdekessé és szerethetővé teszik őket. Nem hibátlanok, tele vannak negatív vonásokkal, de ez így reális hiszen senki sem tökéletes. Nagyon tetszett, hogy mindenki másként tekint egymásra, hiszen ahogy a fülszöveg is írja ez egy családtörténet is egyben, ó de még milyen. Érdekes volt olvasni, hogy egyes karakterek hogyan vélekednek egymásról csak egy példa: István Emese számára apa, Lóna szemszögéből férfi, férj, szerelem, Firene szemében áruló, Rapsonné szerint minden rossz okozója, Firtos/Tartód csak egy egyszerű embert lát benne, Adélnak pedig ő a testvére és még sorolhatnám....

Én Lóna kivételével mindenkivel együtt tudtam érezni, még Rapsonnéval is néha. Vele azért nem, mert eléggé zárkózott, nem nyílik meg igazán senkinek még az olvasónak sem.

Olvasás közben cseppet sem unatkoztam, a cselekmény egy percre sem laposodik el, mindvégig leköti az olvasót, fenntartja a figyelmet. Lapról lapra egye izgalmasabbak a történések, mígnem eléri a tetőpontját, amit szomorú lezárás követ.

SPOILER: A végkifejlet számomra meglepő volt, bár ha jobban belegondolok lehetett rá számítani, hiszen ez nem egy megszokott tündérmese és nem feltétlenül végződik minden happy end-del. Ez a kötet megmutatja az olvasónak, hogy a mesék sem tartogatnak mindenki számára boldog befejezést, vagyis a végén a hős nem mindig kapja meg király leányát és a fele királyságot. Nem minden fekete és fehér, a szép szemek mögött is lakozhat kegyetlen és hideg szív.SPOILER VÉGE

Mindenképp szeretném megemlíteni, hogy a fantasztikus történet és szereplők mellett, azok a helyszínek, amiket az írónő elénk tár maga a gyönyörűség. Az erdők leírása csodaszép, nem tudom mikor olvastam ilyesmit utoljára, de ez garantáltan beleégett az emlékezetébe, még most is magam előtt látok mindent, sőt a levelek zörejét, Holdas patáinak dobogását, a hollókárogást... mindent. 

Összegzés: IMÁDTAM :D !!! Számomra feledhetetlen élményt nyújtott ez a könyv, ezúton is köszönöm szépen Kleinheincz Csillának, hogy megírta ezt a csodát. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a természetet, a magyar meséket, mesei elemeket, a egyedi karakterekt és az érzelmekkel teli történeteket.
Jó olvasást kívánok. :)