Persze hogy olyan akarok lenni, mint ők. Gyönyörűek, égi tűzben kovácsolt pengék. Örökké élnek. És Cardan közülük a leglenyűgözőbb. Őt gyűlölöm legjobban. Annyira gyűlölöm, hogy néha még levegőt venni is elfelejtek, amikor őt nézem.
Egy szörnyű reggelen Jude és a nővérei végignézik, ahogy lemészárolják a szüleiket. A félelmetes gyilkos mindhárom lányt elrabolja, és Tündérföldére, a nagykirály udvarába viszi. Jude-ot csúfolják és kínozzák a halandósága miatt, és hamarosan rádöbben, ahhoz, hogy életben maradjon ebben a kiszámíthatatlan, veszélyes új világban, éppolyan okosnak, agyafúrtnak és hamisnak kell lennie, mint maguknak a tündéreknek.
Csakhogy a hatalomhoz vezető lépcsőfokokat sötét árnyak és árulás lengi körbe. Ráadásul szembe kell néznie a dühítő, arrogáns, ám karizmatikus Cardan herceggel. A lehető legóvatosabban kell eljárnia.
A bestsellerszerző Holly Black magával ragadó, a szó minden értelmében varázslatos új YA regénye.
Hagyd, hogy elbűvöljön!
Kapcsolatom a könyvvel: A kötet és a köztem lévő kapcsolat hónapokkal ezelőtt egy esős délutánon kezdődött, amikor is a kosaramba tévedt ez a kis könyvecske. Izgatottan vártam, hogy végre neki is kezdjek az olvasásnak, azonban bekövetkezett egy több mint féléves olvasási válság és emiatt ő csak várakozott szomorúan a könyvespolcomon. Egy forró augusztusi délután ránéztem a polcomra és lerítt róla, hogy ő kell most nekem éppen ezért hát a kezembe vettem, gondolván, hogy egy laza kis ifjúsági fantasyról van szó. De tévedtem, nem csak egy egyszerű kis fantasy kötet, bebizonyította, hogy az én hónapok óta tartó olvasási válságommal is képes szembe nézni és legyőzni, annak ellenére is, hogy az első kb 200. oldal nem volt túlságosan izgalmas. Már éppen elgondolkodtam rajta, hogy félreteszem, amikor is úgy beszippantott a könyv, hogy egy ültő helyemben olvastam el a kötetet. No de mi is volt ennek az oka?
Lássuk csak:
- Cselekmény: Egy kicsit nehezen rázódtam bele ebbe a kötetbe, és egy kicsit a cselekményt okolom ezért, ugyanis az első 100 oldalban a világot és a tündéreket ismerhetjük meg, illetve a főhősnőnk háttértörténetét, ami érdekes volt ugyan, de nem annyira, hogy a könyvhöz láncolja minden figyelmemet. De kb. a könyv felétől beindulnak az események és onnantól muszáj volt végig olvasnom. Egymást érik az izgalmak, az ármánykodás, a harcok mind mind lekötöttek és nagyon szórakoztatóak voltak. Az izgalom pedig az utolsó 100 oldalban teljesedett ki, amikor is bár sejthető volt a végkimenetel, azért mégiscsak érdekfeszítő volt olvasni a reakciókat és az azt követő eseményeket.
- Karakterek: nagyon tetszett a karakterek sokszínűsége és kidolgozottsága. Rengeteg fajta tündérről olvashatunk mind küllemben mind jellemben. Vannak sablonkarakterek, de mindenkinek van egy-egy olyan tulajdonsága, ami egy kicsit kimozdítja a sablonból és egyénivé teszi őt. Amit megjegyeznék a mellékszereplőkkel kapcsolatban, az az, hogy van belőlük egy pár (de nyugi nem kell jegyzetelni ;)) és minden mellékszereplőnek megvan a maga célja, például vannak potenciális konfliktus források, szövetségesek, akik valószínűleg a további kötetek során bontakoznak ki teljes egészében. Akár még önálló történetet is el tudnék képzelni róluk.
De most kiemelném a két főhőst:
Jude Duarte: Ő a hősnő, aki nem ismer lehetetlent, mestere a hazudozásnak és a harcnak, emellett kiváló stratéga és az ő szemén keresztül követjük végig a történetet. Nekem nagyon tetszett az ő karaktere, mert folyamatosan fejlődik, vannak félelmei és hibái ugyanakkor képes tanulni a hibáiból, gondolkodik, cselekszik, tervez. Amit még fontosnak tartok megemlíteni, az az, hogy Jude egy fiatal lány mindamellett, hogy túl kell élnie egy gyönyörű tündérekkel teli világban, ahol emberként megaláztatások érik és nem sok lehetősége van arra, hogy felülemelkedjen a tőle több hatalommal bíró tündérek felett, tehetségével és ambícióival képes győzelmet aratni több kevesebb sikerrel.
Cardan Greenbriar: A mi kis kegyetlen hercegünk. Cardan szerintem sablonosabb karakter lett mint Jude, ő a tipikus rosszfiú karakter, akiről tudod, hogy idővel biztos kiderül, hogy nem is olyan rossz. A kötet végére egész érdekessé vált és a kegyetlenkedésen kívül is és tartogathat meglepetéseket az olvasók számára.
Az egyik kedvenc idézetem a könyvből, amiben Jude jó kívánságait fejezi ki Cardan számára, így hangzik:
"- Csak mert megszégyeníthetsz, azt hiszed, irányíthatsz is?- nézek egyenesen a fekete szempárba.- Ostoba vagy. Amióta együtt tanulunk, elkövetsz mindent, hogy kevesebbnek érezzem magam. És hogy kedvezzek az önérzetednek, kevesebbként is viselkedtem. Meghúztam magam, lehajtott fejjel jártam. De ez sem volt elég, nem hagytál békén Tarynt és engem. Úgyhogy most elég! Ezentúl szembeszállok veled. Folyton azt hangoztatod, hogy én egyszerű halandó vagyok ,te pedig Tündérfölde hercege. Hát akkor vésd az eszedbe, hogy ez azt jelenti, nekem nincs vesztenivalóm, neked viszont annál több. Lehet, hogy végül nyerni fogsz, elvarázsolhatsz, fájdalmat okozhatsz, megszégyeníthetsz, de minden tőlem telhetőt elkövetek, hogy megfosszalak mindentől, amitől amitől csak tudlak. Abban biztos lehetsz, hogy ez csupán ízelítő volt, ennél sokkal többre is képes vagyok- vágom a fejéhez a saját szavait."
Összességében nekem tetszett és amint befejeztem az első kötetet egyből neki is ugrottam a második résznek, amit röpke két nap alatt olvastam el, annyira lendületes és szórakoztató volt.
A kötet legnagyobb erőssége szerintem a megalkotott világban rejlik, amiben mi olvasók kalandozhatunk a kötet szereplőinek életét követve, ami bár tele van izgalmakkal és cselszövésekkel néha veszít a lendületéből. Mindezek ellenére én bátran ajánlom ezt a kötetet minden tündérrajongónak és azoknak is, akik egy kis könnyed fantasyra vágynak.
Jó olvasást kívánok hozzá! :)
