A történet folytatódik…
Sok nehézség és hosszú útkeresés után
Henry, George, Anna, Sarah és Charlotte élik a gondtalan ifjúság éveit.
Küzdenek álmaikért, vívódnak, lázadnak, szerelmesek, kiábrándulnak vagy épp
lelkesednek.
Pont, mint bármelyik fiatal, épp csak rossz
korban születtek…
Amikor kirobban az I. világháború, minden
átértékelődik: szerelmek, barátságok, viszályok és a régi ábrándok is. Az
egyetlen, igazi cél a túlélés és, hogy az egyre nagyobb embertelenségben ne
veszítsék el végleg önmagukat.
Az ifjúság végrendelete című film
nagy hatással volt rám, megható és igazán fantasztikus film, amely Vera Brittain életének egy
részét mutatja be. A film után keresni akartam valami hasonló történetet
fiatalokról az 1910-es évek Angliájában. Éppen ezért nagyon örültem, amikor
rátaláltam Tomcsik Nóra A változások kora című könyvére és kicsit féltem is hogy
nem váltja be a hozzá fűzött reményeket,
de kellemeset csalódtam ugyanis imádtam az első részt. Nem volt kérdés, hogy Az elveszett ifjúságot is elolvasom és ez a kötet is magával ragadott. 😊
Az első kötetben megismerhettük a
szereplőket, a köztük lévő kapcsolatot, a főbb helyszíneket és eseményeket. A
történet ott folytatódik, ahol az első rész abbamaradt. Miután Henry sikeresen
megmenekült, kiderül, hogy Thewlish kapitány ráhagyta lakását és vagyonát. És
mivel Henry szorgalmas és alázatos, ezért továbbra is tanulni akar és önerőből
elérni a vágyott célt így a tengerészetnél folytatja útját.
A szereplők minden egyes sorral
közelebb kerülnek a háborúhoz, és lehetséges halálhoz ugyanis senki nincs
biztonságban.
De addig is a szálak egyre bonyolódnak:
Henry és Sarah is kissé bizonytalan,
nem bíznak az érzéseikben, hiszen olyan sok mindenen mentek keresztül annyi
minden történt, ami nyomot hagyott főként Henry-n. Sarah úgy érzi, hogy Henry
már nem az, aki gyerekként volt, aki elment a jobb élet reményében. Megváltozott,
nem akar rangot, neki ez nem fontos.
Mindeközben Anna és George is vívódik
érzelmei miatt, ami megnehezíti mindkettőjük életét. Jonathannal egyre közelebb
kerülnek egymáshoz és ez Annában félelmet kelt George iránti érzései miatt.
Charlotte pedig csendben szereti
Henry-t, nem epekedik, nem kerget hiú ábrándokat, csak szereti Henry-t.
A könyv végére ezek a kapcsolatok
kikristályosodnak. Sarah végre dönt
Jacob-ot és Henry-t illetően, ami később olyan eredményt szül, aminek
én nagyon örültem. :D
Amint kitör a háború minden átértékelődik. Számomra
nagyon tetszett, hogy mindenki szerepet vállal valahogy a háborúban, hogy
különböző szemszögből láthatjuk az eseményeket. Rajtuk keresztül bepillantást
nyerhetünk a háborúba. Mindenki másképp éli meg a történteket, megismerhetjük a
szenvedést, a fájdalmat, a gondolatokat, amik lejátszódnak az emberben egy
tűzharc során vagy egy halott láttán legyen az egy ismeretlen vagy egy bajtárs.
Olyan volt mintha egy igaz történetet olvastam volna, a
könyv nagyon élethűen ábrázolja azokat a gyötrelmes és szomorú dolgokat,
amelyek egy háború folyamán lejátszódhatnak/tak.
A háborús rész nagyon finoman, de
mégis érzékletesen van megírva. Persze van benne erőszak, vér, sebek, de mindez
nagyon kíméletesen van ábrázolva, inkább a szereplők lelkében okozott fájdalomként.
Hozzátenném még, hogy nagyon tetszett
Henry és a kis Patrick kapcsolata. Nagyon aranyosak voltak remélem a harmadik
kötetben újra olvashatok majd közös jeleneteket. :D
Nagyon megszerettem a légkört, amiben a könyv játszódik,
egyszerűen beszippantott a történet, alig tudtam letenni. Egy ilyen szép
történetvezetés után pedig, mikor már kezd a szereplőknek legalább a magánélete
kezd jobbra fordulni, mégis miért kellett ezt tenni a végén?Miután elolvastam a
világnak nem volt értelme, egyre csak azon gondolkodtam, hogy Henry hová
tűnhetett és Jonathan ( why?? Olyan cuki volt😱😢) mi lesz ezek után? Hogy fogja ezt
túl élni Lotte? Én úgy örültem nekik! :o Vége. Csak így? De a harmadik kötetre
sajnos még várni kell egy darabig. 😊
Összefoglalva,
valamivel
mozgalmasabbnak éreztem, mint az első részt, bár kalandokban abban sem
szenvedtünk hiányt. A megfogalmazás teljesen élethű képet tudott elém festeni a
boldog békeévek végéről (nagyon tetszett például a tengerpartos jelenet), a
háború szörnyűségeiről (kevés könyv csalt eddig könnyet a szemembe, de ez a
könyv közéjük tartozik most már – szegény Brown :( ) , és a hátországokban
zajló életről.
Az írónő nagyon jól át tudta adni az
érzéseket. Én magam is végig aggódtam a szereplőkkel együtt, hogy minden
főszereplő épségben hazatérjen és együtt figyeltem éberen Henryvel és
társaival, mikor a fronton harcoltak, vagy éppen együtt szörnyülködtem el
Henryvel Jane-en. De most komolyan. Hogy tehet ilyet egy anya?? Pedig tudta,
hogy Henrynek vissza kell mennie és még bizonytalan a visszatérte is. Szerintem
nagyon felelőtlenül viselkedett, bár lehet fel sem tűnt neki. Mintha én magam
is az események közepébe csöppentem volna.
Így utólag megjegyezve pedig, külön
tetszettek a kis történelmi magyarázatok a könyv végén. :D
Olyan volt mintha egy emlékdobozból
szedegettem volna elő régi leveleket, képeket, és egyéb kis csecsebecséket. Magába kerített ez a nosztalgikus érzés,
nagyon szerettem a légkört, amit az írónő megteremtett.
Nagyon tetszett a 2. rész is csak így tovább.
:D A könyvet csak ajánlani tudom mindenkinek, Akinek tetszett az első rész, az ezt is
ugyanúgy, vagy talán még jobban fogja szeretni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése