Fülszöveg:
Valószínűleg senki sem hiszi, hogy egy telefonhívás képes megváltoztatni az életét. Flower Patét egyik nap felkeresi rég látott édesapja, és hazahívja beteg édesanyjához. A nő hátrahagyja addigi gondtalan életét, és elindul a Helena város melletti Sad Bear indiánrezervátumba.Öt év után a család
örül a lányuknak, ám nem mindenki van ezzel így a környéken. Flower ex-férje,
Ralph, akivel haragban váltak el útjai, nem repes az örömtől. Gabriel, a Paté család
régi ismerőse és a helyi kocsma csaposa azonnal rég látott barátja segítségére
siet. A gyerekkori barátok között hamar szikra pattan, de ezt beárnyékolja a
férfi titka, illetve a környéken történt megmagyarázhatatlan események,
valamint Ralph jelenléte is.
Miután Flower
egykori sógornője, Cheyenne eltűnik, békét köt ex-férjével, és segítséget,
támaszt nyújt a férfinak, ám olyan mélységekbe nyer betekintést, amire a legrosszabb
álmaiban sem számított.
Szaporodnak a különös
jelenségek. Victor Butler fegyvert fog az alkalmazottaira. Flower édesapja óva
inti lányát a várostól.
Vajon mi és ki
állhat az eltűnések hátterében? Flower élete tényleg veszélyben van?
Kiderül, hogy mit
titkolnak a sad bear-i öregek?
Kiadási adatok:
Én és a könyv:
A tavalyi év egyik nagy kedvence volt nálam
az Inferno (értékelés ITT),
úgyhogy nem is volt kérdés, hogy A rezervátum titkát is szeretném majd
elolvasni. Abban a megtiszteltetésben lehetett részem, hogy az írónő elküldte nekem a könyveket recenziós példányként.
Ezúton is szeretném megköszönni Neki ezt a lehetőséget! ♥
A történetről:
Huh. Nem is tudom,
hol kezdjem. A fülszöveg ismerete nélkül merültem el a történetben. Kezdetben
egy könnyed, indiános romantikus könyvnek hittem. Aztán kiderült, hogy ez… nem
teljesen igaz.
Egy bizonyos tragédia
után felpörögtek az események, és a végére lemerészkedtünk a környék
legsötétebb helyére is, Four Range-be. Valahogy az egész könyvet körül lengi a
misztikusság. Mivel Flower szemén át látjuk az eseményeket, így csak annyit
tudunk, mint ő. Ebből a szemszögből nézve pedig olyan, mintha mindenki titkolna
valamit. (A titkok persze azért vannak, hogy fényt derítsenek rájuk. 😉)
Érdekes volt
elmerülni az indiánok világában. Személy szerint én keveset tudok erről a
kultúráról. Tetszett a könyvben rejlő sok információ és maga az a gondolkodásmód,
amit megismerhettem Flower által. Lehet fogok még olvasgatni ebben a témában.
Ügyesen építkezik a könyv. Először bevezet egy új, nyugodt természetközeli világba, megismertet a szereplőkkel és részben a háttértörténetükkel, majd hirtelen átfordul az egész, amikor megmutatkozik a rezervátum sötétebb oldala is. Elképesztő és undorító volt, amit ott találtam. Reméltem, hogy akad majd valaki, aki véget vet ennek az egésznek, mert egyszerűen dühítőek az ottani állapotok (gondolok itt egyes öregek „titkára”).
Külön feldobta a könyvet,
hogy találkozhatunk néhány ismerős arccal is az első könyvből. Sajnos itt Angel-t
nem láthattam viszont, de volt rá utalás. Igaz az utaláshoz kapcsolódó rész is
már sok mindent elárulhat az olvasónak. Itt térnék ki a nyomokra. Az írónő
ügyesen elrejtette mind az utalásokat, mind a végkifejletet sugalló nyomokat.
Észrevehetőek, elültetik a kételyt, de mégsem mondanak semmi konkrétat. Ahogy
Flower-nek és barátainak, nekünk is magunknak kell összerakni a kirakós
darabkáit.
Tetszett, hogy az
igazlom mellett, a romantikus szálra is maradt idő. Persze a fordulat itt sem
maradt el. Miután egy bizonyos csók elcsattant, csak értetlenkedve néztem, hogy
„Mi? Hogy?”.
Mit is mondjak?
Szerettem A rezervátum titkát. Izgalmas volt, érzelmes és ebben is
voltak vagány női karakterek.
Kedvenc idézetek:
„Kicsikém,
a bűntudat a legnagyobb démon, és csak te táplálod, senki más.”
„Az
élet fájdalmas tortúra.”
„A
föld, ahol születtem, magához húzott, átölelt és nem engedett.”
„Valójában
akkor ismerjük fel az igaz szerelmet, amikor szembesülünk azzal, hogy attól várjuk
a megváltást, aki a fájdalmat is okozta.”
„A
világ kegyetlen hely. A világ ott mar beléd, ahol nem szégyelli, mégis, ha
kicsit elgondolkodsz, hogy mi, miért történik, párhuzamot tudsz vonni jó és
rossz között. A keserűséget felválthatja az öröm, feltéve, ha azon az úton
mész, amit a sors kijelölt neked.”
A szereplőkről:
Flower
Paté:
Natív-amerikai lány, aki öt évvel ezelőtt elhagyta a szülőföldjét. Magabiztos,
érett fiatal nő, aki a harmincas évei elején jár. Sokat jelentenek neki a barátai
és a családja. Nem kell félteni, tud vigyázni magára.
Gabriel: Flower gyerekkori
barátja. A bölényhez pub egyik alkalmazottja. Büszke indián származására
és mindent megtenne a családjáért. Tinikorában szerelmes volt Flower-be.
Ralph: A Veszett Farkas.
Flower ex-férje és gyerekkori barátja. Kissé hirtelen haragú. Még tanulja az
érzelmei kifejezését, de van gyengédebb oldala is. Számára szintén fontos a
család. Szintén indáin gyökerei vannak.
Raven: Még mindig imádom
a karakterét. Fiatalos, odaadó és igazán harcias. Örülök, hogy viszont
láthattam őt is.
Fülszöveg:
„Nem
kötött össze minket a vér, de mégis egybefonódtak a gyökereink, és erősen
kapaszkodtak egymásba.”
Az
Inferno-ból és A rezervátum titkából megismert szereplők története A rezervátum
titka után három évvel.
Nos, a fülszöveg sokat
elárul. Ebben a kötetben egy utolsó esemény erejéig újra viszont láthatjuk az
előző kötetek szereplőit és egy kis betekintést nyerhetünk abba, hogy hogyan
alakult a további életük. Humoros pillanatokba persze itt sincs hiány. Szerintem
egy igazán meghitt lezárást kapott ezzel a sorozat.
Összegzés:
Ha tetszett az Inferno,
mindenképpen olvasd el a folytatást is! Ugyanis pár száz oldal erejéig újra
visszatérhetsz egy hasonló hangulatú világba. A rezervátum titkában
viszont láthatsz régi ismerősöket, felgöngyölíthetsz egy mocskos rejtélyt, részben
megismerhetsz egy új kultúrát és tanúja lehetsz egy pár egymásra találásának.
Bátran ajánlom ezt a könyvet bárkinek, aki egy fordulatos és érzelmes romantikus
történetre vágyik, ami egy sötét titkokkal teli környezetben bontakozik ki.