Egy kis lélek darab…
A belső és a
hiedelmek kapcsolata, a világra való kivetítés, és üzenetek egy belső gyermek
felé.
„A szavai
bájosak, és olyan jól közvetíti az érzelmeket. Tudom, hogy még sok szívet fog megérinteni…”
– Mia
Sheridan,
New York Times és Wall Street Journal
bestseller szerző
Kiadási adatok:
Én és a könyv:
Még mielőtt egyáltalán
eljutott volna hozzám a hír, hogy az I’m aiming for the moon verses
regény érkezik magyar nyelven is, már azelőtt felkeltette az érdeklődésemet. Az
idézetek, amiket az írónő korábban megosztott, illetve az angol nyelvű kiadás külföldön
elért sikerei, mind arra ösztönöztek, hogy mindenképpen kerítsek sort Ellyne
ezen írására is.
A Megcélzom a holdat című könyvet recenziós példányként kaptam az írónőtól, amit ezúton is szeretnék megköszönni Neki! ♥
A könyvről:
Be kell vallanom, hogy nehezen tudtam megírni ezt a bejegyzést. Időközben már többször olvastam mind a magyar, mint az angol kiadást. A kötet során végig követhetünk egy tiszta lelket, a lírai ént a születésétől kezdve. Tanúi lehetünk annak, ahogy a világot megismeri, illetve annak, hogy az milyen hatással lesz rá, vagyis a többnyire negatív tapasztalatok, hogyan formálják át a világnézetét. A kötet azonban nem hagy minket a reménytelenségben. Megmutatja, hogy a megsebzett lélek, hogyan tud meggyógyulni, megerősödni, újjászületni még ebben a rossz világban is.
A Megcélzom a
holdat az önmagunkhoz és a külvilághoz való viszonyunkat boncolgatja. Az első
nagyobb részben a lírai én a „korlátozó hidelmeiről” is ír, amelyek a magány
érzésétől az önszeretet hiányáig hosszú utat járnak be. Eközben felmerülnek
olyan „hiedelmek” is a lírai én életében, amelyekhez tartozó versek az önbizalomrombolás,
a megfelelési kényszer, illetve a szeretethiány témakörét is körbe járják. A
második részben pedig már az „új hiedelmekről” is olvashatunk, amely az út
találástól a hibák elfogadásán és a befelé figyelésen át, a gondolkodásmód
megváltoztatásával elvezet az újjászületésig. Olvasás közben a versek
hangulatának megváltozásán is jól követhető a lírai én folyamatos változása.
A kedvenc verseim közül
néhány: már nem; Bukott angyal; Fent és lent; add nekem; feladom.
„Feladom neked!
Feladom a vágyam.
Feladom a hajlandóságom.
Feladom neked a kívánságom.
Feladom, mert fentről
gyorsabban száguld majd felém
minden.”
„Zuhanok az égből,
a föld veszedelmesen közeledik felém.
Elvesztettem az irányítást.
Figyelem a holdat, mert
ez az egyetlen biztos pont,
amibe kapaszkodni mernék...” /Elesett/
Összegzés:
Szerintem ez egy igazán elgondolkodtató és
érzelmes kötet. Egyszerűen ontja magából az érzéseket. A pozitív és a negatív
érzelmek sokaságát élhettem meg olvasás közben. Több verse is volt a kötetnek, amellyel
azonosulni tudtam. A kötet viszonylag könnyen érhető és gyönyörű megfogalmazásokkal
teli. Számomra a magyar kiadás volt az, ami segített a versek jobb
megértésében, viszont a dallamosságot és az igazi hangulatot az angol kiadás versei
adták át. Nem kizárt, hogy a jövőben még elő fogom venni ezt a kötetet. Bátran
ajánlom mindenkinek! 😊