Trish Cook: Éjjeli napfény

Fülszöveg:

A 17 éves Katie Price egy ritka betegséggel él együtt: minimális mennyiségű napfény is halálos fenyegetés a számára. Mivel napközben muszáj a házban maradnia, társaságul csupán megözvegyült apja és legjobb (na jó, igazából az egyetlen) barátja szolgál. Katie világa csak azután teljesedik ki, hogy lement a nap: ilyenkor fogja a gitárját, és a helyi pályaudvaron játszik a jövő-menő utasoknak.

Charlie Reed valaha sztáratléta volt, és az életében most épp nagy változások vannak készülőben – ő az a fiú, akiért Katie a távolból titokban már évek óta rajong. Miután egy este meglátja a gitározó lányt, a sorsaik összeforrnak, és egy csillagokon átívelő szerelem veszi kezdetét.

Miközben támogatják egymást céljaik elérésében, és egymásba szeretnek a nyári éjszakák leple alatt, Katie és Charlie között olyan szoros összeköttetés alakul ki, ami elég erős ahhoz, hogy megváltoztassa őket – és mindenki mást is körülöttük -, örökre.

Kiadási adatok:

       Kiadó: Maxim Kiadó

       Kiadás éve: 2018

  ISBN: 9789632619293

       Oldalszám: 222 oldal 

       Sorozat: -

       Moly: Katt ide!

A könyvről:

A könyvet és a filmet tavaly elég nagy hype övezte. Sokan írtak/beszéltek róla. Engem végül Book of Hails értékelése győzött meg arról, hogy érdemes lenne adnom neki egy esélyt, így be is szereztem a könyvet még tavaly év végén. Kicsit azonban még állnia kellett a polcomon. Valahogy mindig közben jött valami, illetve az esetek többségében máshoz volt kedvem. Nem rég azonban a kezembe vettem és „Miért ne?” módon belevágtam. Szabályszerűen faltam az oldalakat. Kicsit ugyan elspoilereztem pár dolgot, amikor belenéztem egyszer a filmbe, de így is élvezhető volt.

A könyv ajánlói között szerepel egy olyan, hogy „remek olvasmány a Minden, minden; a Csillagainkban a hiba és a Nap nap után rajongóinak.” Ezzel most egyet kell értenem, mert tényleg hasonlít rájuk a történet. Ugyan a Csillagainkban a hiba régen mélyebb benyomást tett rám, mint ez a könyv, mégis azt mondom, hogy igenis felemelkedik hozzájuk ez a történet.

A borító gyönyörű, hangulatos. Szépen visszaadja a két szereplő közötti izzást és boldog pillanatokat, befejezést ígér az olvasónak. Megjegyezném még a borító belsőt, amely csodás és nagyon ötletes szerintem. Tetszik a csillagos égbolt az Aurora Borealis felsejlésével (ha az akar lenni).  Imádom!

🤚 A bejegyzés spoilereket tartalmaz!

A történetről:

A történet maga nagyon gyors lefolyású. Ahhoz képest, hogy nagyjából 3 hónapot ölel fel a cselekmény, nekem olyan volt, mintha csak egy hét lett volna. Szerintem egy-két mondatban utalni lehetett volna helyenként arra, hogy több idő telt el, mint 1 nap. A végén persze még jól is jött ez a rapidtempós időkezelés, de egy kicsit előre szaladtam.

Történetünk kezdetén megismerkedhetünk Katie Price-szal, aki a főszereplőnk, illetve a nézőpontkarakterünk lesz. Hamar bemutatásra kerül az apa, a legjobb barátnő és az imádott srác is. Részletes információkhoz juthatunk Katie betegségéről is, illetve bepillantást nyerhetünk a múltjába és hétköznapjaiba. Ezekkel a részekkel szép lassan felépítjük a jelen helyzetet és az olvasó gyorsan képbe kerül arról, hogy mi is történik Katie-vel jelenleg.

A súlyos betegsége miatti óvintézkedések szavatolják számára a nem teljesen boldog, de mindenesetre tartós életet. Azonban, ahogy ez lenni szokott valami mindig közbe jön és átrendezi a szépen eltervezett jövőnket. Ez történet Katie-vel is, amikor a ballagása estéjén találkozik élete szerelmével a vasútállomáson. Katie élete azon az estén megváltozik. Charlie-val való közös perceikben végre érezheti, hogy él, és az addig korához túl komoly lány, úgy kezd viselkedik, mint egy igazi kamasz. Elképesztő, hogy milyenné teszi az embert a szerelem.
Felhőtlennek és már-már tökéletesnek mondható randijaik alatt jobban megismerhetjük a két karakter jelenét és múltját, miközben tanúi vagyunk érzelmeik erősödésének. A szöveg alapján úgy tűnik, hogy minden nap találkoznak, és együtt töltik az idejüket. Kissé talán gyors a tempó, de érthető, hogy látni akarják egymást. Alig tölthetnek együtt valamennyi időt, sajnos máris beüt a tragédia. Onnantól kezdve még jobban felgyorsulnak az események és a végéig meg sem állnak.

Szerettem Katie és Charlie jeleneteit. A lány zavarában mindig nagyon viccesen viselkedett és ez Charlie reakcióival kiegészítve mind nagyon aranyosnak hatott.

Igazából nem tudom, hogy mit vártam egy olyan történettől, amely csupán csak 222 oldalas. Hamar és gyorsan elolvasható volt, pár nap alatt végeztem vele. Az események folyamatosan görgetik előre a cselekményt és nincsenek üres járatok, felesleges kitérők benne. Talán egy kicsit hosszabb történetre, bővebb kifejtésre vágyok, így utólag. Túl hamar lett vége, olvastam még volna ezt a könyvet, annak ellenére is, hogy helyenként kissé idegennek hatott a tini románc (sajnos a korral jár, de mégis szeretem az ilyen könyveket).

Kedvenc idézet:

„ - Hú, nekem muszáj mennem.

-   Mégis hová sietsz ennyire? – kérdezi Charlie, miközben megpróbál lépést tartani velem.

Erre rávágom az első dolgot, ami eszembe jut.

-   Tudod… a macskám.

Az igazat megvallva, nincs is macskám és nem is volt soha. […]

-   Szóval a macskád – vigyorog rám Charlie, mintha csak a gondolataimban olvasna.

-   Igen, az – ontom továbbra is a szamárságokat. – El… elpusztult ugyanis.

[…]

-   Akkor hát… nem is kell annyira sietned…

-   De, de… mert előkészületeket kell tennem… a temetésre… a macskáéra – dadogom.

Hiába, reménytelen eset vagyok.”

A szereplőkről:

Katie Price: Éppen elballagott a középiskolából, amikor megismerhetjük. Sajnos súlyos betegségben (XP) szenved, ami annyit tesz, hogy rendkívül érzékeny az UV sugarakra, így a napfény akár a halálát is okozhatja. Nagyon muzikális, tehetséges és vicces lány. Figyelemre méltó az apjával való kapcsolata. Egy igazán szenvedélyes embert ismerhettem meg általa.

Charlie Reed: Korábbi úszóbajnok, az iskolai közösség központi szereplője. Egy baleset azonban keresztbe tette úszó karrierjének. Segítőkész, tiszta lelkű és odaadó fiatalember. Minden szempontból nézve tökéletes. Talán túlságosan is. (Kíváncsi lennék, hogy egy ilyen srácot mi fogott meg kezdetben egy Katie féle lányban, a szépsége vagy dala.)

Morgan: Katie legjobb barátnője, aki kitartóan mellet van és támogatja, illetve olykor próbája kimozdítani a csigaházából. Nagyon szereti Katie-t. Róla annyira sok mindent nem tudunk meg. Ő a belevaló barátnő a történetben, akinek meg van a saját kis története a könyvön belül.

A filmről:

Ez a film is azok közé tartozott, amiknél azt mondtam, hogy nem nézem meg, amíg el nem olvastam a könyvet. Jól döntöttem. A film hasonlóan gyors tempójú, mint a könyv. Helyenként éreztem némi hézagot, főleg a ki nem mondott gondolatok miatt, de ezeket kiegészítette nekem a könyv, és így könnyebben megértettem a szereplők indokait.

Bella Thorne jól játszotta Katie karakterét, illetve az ifjú Schwarzenegger is egész jól szerepelt. Nagy színész játékról mondjuk nem nagyon lehet beszélni egy kb. 1,5 órás filmben, ami két kamasz tiszavirág életű szerelméről szól, de aki jó, az egy rövid filmben is tud jól játszani, a filmkritizálást azonban inkább meghagyom a hozzáértőknek. :)

Két nagy pozitívumot leletem a filmben. Az egyik az, hogy kifejezetten könyvhű, mind párbeszédeket, mind cselekményt tekintve. A másik az, hogy ennek sikerült elérni azt, amit a könyvnek nem. Jól átjött a drámai hatás, az utolsó 20-25 percet végig sírtam. Szóval zsepid legyen, ha belekezdesz!

Összegzés:

Összességében nekem tetszett a könyv. Egyedül a rövidségét tudom kifogásolni, illetve a gyors történetvezetést. A főszereplők között végig meg volt az izzás és a közös jeleneteik is jók volt. A könyvnek elsősorban szerintem az lett volna a célja, hogy egy viszonylag népszerű, romantikus köntösbe bújtatva felhívja a figyelmet az XP-re. Véleményem szerint sikerült is neki. Aki olvassa/olvasta az mind rengeteg információt megtudhat a betegség velejáróiról, illetve lefolyásáról. Gyorsan olvasható, könnyű szövegezésű könyv. Ajánlom bárkinek, aki szereti az ehhez hasonló történeteket.

Júliusi Uhu Box #2019

A 2019-es júliusi Uhu boksz témája az Agymenők sorozat volt. Nem szoktam boxoknál elcsábulni. Igyekszem mindig tartani magam, azonban ezúttal kudarcot vallottam. Június végén rányomtam én is mint megannyian a „Megrendelés” gombra, kezdetét vette az izgatott várakozás. Kétféle doboz közül választhattam, én a Maxi Uhu boxot rendeltem meg. A kétféle doboz tartalmára való utalást ITT találhattok.

Ez volt az első meglepetés dobozom. A csomagot július 25-e utánra ígérték, és már július 26-án kézhez kaphattam a sajátomat. Meglepett a gyorsaság, de örültem is neki.

Az Uhu box-szal már korábban is találkoztam. Legutóbb Inside my head csatornáján, de látta már különböző blogokon is unboxingokat. Az egyik korábbi doboza, amely Alice Csodaországban témájú volt számomra nagyon tetszett (egyik kedvencem ez a téma) és bántam, hogy lekéstem a rendelést. Mint a legtöbb meglepetésdoboznál itt is témahónap első napjaiban lehet leadni a rendelést a korlátozott mennyiségű termékekre.

Az Uhu box weboldalához klikk IDE.

A doboz tartalma:

A csomag ilyen barna csomagolópapírral volt borítva első, egyben védő rétegként. Ez alatt lapult maga az Uhu box-os doboz. Letépve a csomagolást egyből szembe találtam magam az Uhu boksz ismerős, kis kék baglyos logójával. A dobozt kibontva cselesen kék krepp-papír rejtette el előlem a tartalmat.

A papíron túl, egyből a Doboz tartalmáról árulkodó kék papírt találtam, amit félretettem.

1.    Az első dolog, ami a kezembe akadt egy pici kis gyertya volt. A gyertyát, az „Agyasok” felirat díszítette és a felirat szerint méhviasz gyertyáról volt szó. A kis kupakot levéve ott volt a kanóc, és körülötte szárított kamillavirágokat találtam. A gyertyát még nem gyújtottam meg, egyelőre szeretném megőrizni, de a virágokból és az illatából ítélve kamillás illatúnak kell lennie. :)

2.    A következő dolog, amit kivettem az egy kis kockás jegyzetfüzet volt, rajta a sorozat szereplőinek grafikájával, illetve három jellegzetes „idézettel”:

& …Penny …Penny …Penny (a jellegzetes „háromszoros Penny” :D)

& Quantum Theory

& Big Bang

Egyelőre még nem tudom, mit írok majd a füzetbe.

   3.    A következő tárgy egy nagyobbacska üveg volt, rajta a felirat: „Minden napra egy Sheldon”. Az üveg tele van TBT-s idézetekkel, így bármikor húzhatok belőle egyet, ha rossz kedvem van, vagy csak egy kis „Agymenők”-re vágyom. :)

Az első idézet, ami a kezembe akadt:

„- Penny, figyelemre méltó, ahogy kitaláltad Howard gondolatait!

- Nem volt nehéz, Sheldon. Minden férfi ugyanazt akarja.

- Világító robotszemeket?

- ... Egyformák vagytok..."

   

4.    Ezután egy kis fekete zsákocskát találtam. Először nem tudtam mi lehet benne, könyvjelzőre vagy pin-re tippeltem, de egy X és O mintás fakockákat találtam benne, amelyekkel ugye amőbát lehet játszani. A csomag kibontása után a tesómmal le is nyomtunk néhány partit, hogy kipróbáljuk az új játékunkat.

5.    Volt még a dobozban egy gondosan becsomagolt müzlis tál, amely telis-tele volt az Agymenők jellegzetességeivel. Kedvencem róla a Bazinga, illetve a Shemy felirat. Na meg persze tetszenek az „érthetetlen” matematikai képletek is. Nagyon tudományosan néz ki szerintem. :D

  6.    A dobozban volt még egy kis tégely elrejtve „Penny féle lazulás” felirattal, amelyben nagyon finom illatú rózsás fürdősó van. Nagyon tetszett az illata. Ez az egyik kedvencem a dobozból. Egész nap el tudnám szagolgatni. :3

  7.    Végül a doboz alján találtam még egy – a kis amőbás zsákhoz hasonlóan – matekmintás vászontáskát/tornazsákot. Egyedül ennél a terméknél csalódtam picit (ez előtt már meglestem a tartalomjegyzéket), ugyanis egy vászonfüles válltáskára számítottam (inkább olyat szoktam használni már, mint tornazsákot). Véleményem szerint itt a hiba a termék megnevezésében volt inkább.  A vászonfülek hiányát leszámítva, magán a táskán látszik a belefektetett munka és elég strapabírónak is tűnik. Nem kizárt, hogy használni is fogom majd.

Összegzés:

Ez volt életem első meglepetés doboza. Nekem tetszett. Jó volt az a kis izgalom és bizonytalanság, hogy nem tudtam 100%-os az összes dologról. A doboz tartalmát tekintve az elemek szerintem nagyon ötletesre sikerültek és természetesen mind valamilyen szinten kapcsolódnak is a sorozathoz. Ahogy fentebb említettem csak egy termékkel szemben volt más elvárásom egy pici hiba miatt, de ez csak egy apróság. A két kedvenc termékem a dobozból a Penny-s fürdősó és az Agymenők idézetes üveg volt.  Ezeknek örültem a legjobban. :) Összességében én elégedett vagyok a dobozzal és nem kizárt, hogy a jövőben – ha ismét lesz olyan téma, ami felkelti az érdeklődésemet, akkor – beruházok még egyre.

Az olvasási válság

A szörnyű kór, mely nem válogat a könyvmolyok között, mely elér minden fantasy, sci-fi, romantikus,történelmi, young adoult stb.... olvasót az OLVASÁSI VÁLSÁG sajnos engem is megfertőzött. Az elmúlt évben egyre több könyvet sikerült elolvasnom, azonban 2019-es év első felében mindösszesen 9 könyvet olvastam el és 3- at félbehagytam  és további 2 könyv olvasása még folyamatban van. Igyekszem kilábalni belőle, júliusban 2 kötet sikerült befejeznem, melyet már haladásnak érzek, és talán sikerül kimásznom ebből a kegyetlen olvasásmentes időszakból.

Az én esetemben a válság legfőbb okai a tanulás és a munka voltak, melyek eléggé megcsapolták az időmet és nem igazán jutott időm semmire. Nagy ritkán mikor mégis akadt egy-két szabad órám, akkor filmeket néztem, vagy sorozatot ( Trónok harca utolsó évad :( ) .

Forrás

Sajnos ezen szörnyű helyzet megelőzése szinte lehetetlen , viszont az olvasási válság nem kezelhetetlen, gyógyítására számos lehetőség van, persze nem mindenkinél válnak be ugyanazok a módszerek, ezért érdemes többet is kipróbálni. Több weboldalt, fórumot is átbogarásztam a témával kapcsolatosan,   ahol nagyon jó tippeket találtam ezen időszak áthidalásához, ezek közül 5-öt emelek ki,amelyet ki is próbáltam vagy amelyet még próbálni fogok.

1. Olvasni a kedvenc szerződtől

Forrás

Az elmúlt egy hónapban visszatekintettem David Gemmell műveihez, tavaly nyár óta ugyanis ő az egyik kedvenc íróm és sikerrel jelentem sikerült befejeznem a A hatalom kövei duológiát és még mindig imádom, egyszerűen utánozhatatlan a stílusa és bár időbe telt de most az olvasott könyveim között szerepel.
 Ezen tipp vált be számomra a leginkább.

2. Kipróbálni új műfajokat, vagyis kilépni a komfortzónából

Forrás

Ehhez a pontoz sci-fi könyvet választottam. Korábban olvastam már sci-fi-t, Harrison Fawcett Katedrális című művét, ami kimondottan tetszett. Szerettem volna méginkább belevetni magam a műfajba Rivers Solomon Kegyetlen Szellemek című könyvével, de ez sajnos nem vált be, még a feléig sem jutottam el. Valahogy nem kötötte le a érdeklődésem, lassú volt és a karaktereket sem kedveltem meg. A későbbiekben talán megpróbálom befejezni, de jelenleg nem tervezem.

3. Újraolvasni egy régi kedvencet/ Olvasni idegen nyelven

Forrás

Ezt a két pontot én összevonom, ugyanis szeretném elolvasni a Tűz és jég dala sorozatot németül, ami elég nehéz lesz, de már nagyon várom és kíváncsian várom, hogyan teljesítek majd. Talán mire kiadják a Tél szeleit befejezem őket.

4. Könyves blogok, booktuberek, fan artok böngészése

Booktube videókat eddig is nézegettem,  leginkább ajánlókat nézek, a haul videókat viszont kerülöm, mert utána mindig azon töröm a fejem, hogy vajon melyik kötetek legyenek a könyvespolcom új lakói.Az utóbbi időben egyre csak bővül a magyar könyvekkel foglalkozó csatorna száma a youtube-on, aminek nagyon-nagyon örülök, ezek közül kiemelnék néhányat, melyeket az alábbi linkeken találhattok meg:

- OlvaZsófi
- Pergamenre hányt szavak
- Inside my head
- Book of Hails
- Matilda
- Just a Bookish Soul
- Szentinel Torony


Blogokat is  olvasgattam, és nagyon sok jó oldalt találtam közülük a kedvenceim:
- Three Points Of View
- Prológus
- Book of Dream
- HaBár, a könyves kocsma

És persze a fan artok. Órákig tudnék a Pintereset-en, DevianArt-on böngészni, annyi csodás alkotást lehet találni.

Források:
- The Cruel Prince
- Snorri
- Harry & Hagrid
- Miryem
- Essun
- Rhys & Feyre
- Marija Morevna
- Cinder
- Eowyn

Tehát nálam ez is bevált.

5. Könyvespolc átrendezés

Polcátrendezés során mindig kezembe akad valami, amit azonnal el akarok olvasni, legutóbb erre kb. 2 hónapja került sor úgyhogy itt az ideje átvariálni egy kicsit a polcaimat.

Forrás

Ezeken kívül elhatároztam, hogy egy jó ideig, legalább még 3 hónapig nem veszek könyveket vagyis KÖNYVSTOP van. Bár ez elég nehéz lesz tekintve, hogy mennyi új könyvet látok a könyvesboltokban.

 Tehát ennyi lett volna az én kis olvasási válságos bejegyzésem, remélem tudtam néhány szenvedő társamnak segíteni. Ne adjátok fel van remény!

Jó olvasást kívánok!

Tomcsik Nóra: A baronet lánya

Fülszöveg:

A huszonegy éves Gwendolyn izgatottan várja, hogy Londonba érkezve újra találkozhasson a jóképű és megnyerő Mr. Colinnal, és arról álmodozik, hogy hamarosan a férfi felesége lesz. Apja azonban egy másik, előkelőbb fiatalembert jelöl ki a számára.

Gwendolyn eltökéli, hogy kitart Mr. Colin mellett, akár megszökni is kész a férfival, ezzel azonban veszélybe sodorja saját becsületét.

Kiadási adatok:

       Kiadó: Magánkiadás

       Kiadás éve: 2018

  ISBN: 9786158100106

       Oldalszám: 140 oldal 

       Sorozat: A változások kora

       Moly: Katt ide!

A könyvről:

A baronet lányának hála újra visszacsöppenhettem a Tóvidékre és a XIX. századi Angliába.

A fülszöveg alapján először arra gondoltam, hogy egy A változások korá-nak történetétől teljesen különálló történetet fogok olvasni. Azt hittem, hogy csupán a kor fog egyezni, esetleg egy-egy már ismert karakter fog felbukkanni benne. Ebben nem is tévedtem, abban viszont igen, hogy mégis milyen erős szálak fűzik ezt a kötetet A változások korához. Spoilereket nem árulok el, hogy kikről van szó, ez engem is meglepetésként ért - sajnos túl sok idő telt el a kisregény és a sorozat részeinek olvasása között-, így a továbbiakban is csak a fülszövegnek megfelelően hivatkozok majd az egyes szereplőkre. ;)

A történet történelmileg továbbra is nagyon pontos volt. Jó volt visszautazni az időben a XIX. századi Angliába, az előkelő bálok és nemesek világába. Ilyenkor jövök csak rá, hogy mennyire megváltozott a világ, mekkorát változott az értékrend azóta. A történet azonban megmutatja, hogy a szenvedély már akkor is létezett, még ha egy sokkal visszafogottabb formában is (ami szerintem jobb volt, mint a mai helyzet, nekem legalábbis jobban tetszik). Tetszett, hogy a szereplők szenvedélyesek voltak, ugyanakkor meg is feleltek a kor normáinak, és egymás felé is tiszteletet tanúsítottak. Én személy szerint végig bíztam abban, hogy Gwendolyn jól dönt majd, és most szerencsére nem kellett csalódnom benne.

A történetvezetés és az információadagolás is a helyén van. Például, amíg Gwendolyn nem tudta meg jövendőbelije titkát, addig én magam is csak kíváncsian találgattam, hogy mi lehet az a rossz, amit tehetett, de a történetnek jót tett, hogy nem derült ki hamarabb. :)

Ezen kívül fény derült előttem pár dologra. Ennek a kötetnek hála sokkal tisztábbak lettek számomra az egyes szereplők későbbi viselkedésének okai (gondolok itt konkrétan Gwendolyn viselkedésére).

A kedvencem az egész könyvből mégis a vége volt. Imádtam azt a feszült és helyenként már kissé komikus várakozást. A legjobb rész mégis Tudjuk ki /nem a hírhedt Voldemort, hanem egy új szereplő, akinek kilétét nem spoilerezem el ;) / találkozása volt a főszereplőkkel. Nagyon édesre és szeretettelire sikeredett az a jelenet! Megmelengette a szívemet! :)

A szereplőkről:

Gwendolyn: Én személy szerint kedveltem, bár képes volt hasonló hibába esni, mint Tatja Larin (az Anyeginben, nem tudom miért, de ez ugrott be hirtelen róla). Mindennek ellenére egy tiszta, végtelenül hűséges és szenvedélyes fiatal nőt ismerhetünk meg a személyében. Egyetlen hibáját láttam csak: hogy fiatal korában olykor igencsak naiv volt, de érthetőek voltak az indítékai.

Mr. Colin: Kedves és veszélyesen megnyerő fiatalember. Elüt a nemesi társadalomtól, ugyanis ő egy feltörekvőben lévő kereskedő. A történetben mindenesetre én sejtettem a sorsát. Valahogy a megfogalmazás és a cselekmények titokban megsúgták a sorokon kívül.

A titokzatos jövendőbeli: A két férfi közül én ezt a karaktert kedveltem jobban. Ő is kedves és lovagias. Nemesi családból származik, így tökéletes nevelést kapott, ami meg is látszik rajta. Én örültem volna, ha egy ilyen ifjú udvarolt volna nekem. :)

A főszereplők mellett én még két számomra kedves szereplőt emelnék ki:

Susanne: A fiatal lány élettel teli. Csak úgy ragyog. Korához képes igen bölcs, bár a világ titkait még most kezdte felfedezni, hisz csupán 19 éves. Nekem valahogy a fiatal Charlotte McAdams (A változások kora sorozatból) jutott eszembe róla. Talán a húg-jelleg miatt is.

Eleanor: Tetszett, ahogy az asszony átlátta a helyzeteket és mindig bölcs tanácsokkal látta el a fiatalabbakat. Nekem ugyancsak a szívemhez nőtt ő is, talán azért, mert a nagymamámra emlékeztetett.

A történet bár kapcsolódik A változások korá-hoz (hisz mégis csak egy kiegészítő kötetről van szó), szerintem önálló kis regényként is megállná a helyét, hisz nem feltétlen szükséges ismerni hozzá a teljes sorozatot, bár ha olvastuk, akkor viszont olyan kellemes élmények (esetleg meglepetés) érheti az embert, mint engem. :)

Tomcsik Nóra: Az új idők hősei

A háború borzalmai közepette George-ra komoly küzdelmek várnak, melyek lassan meghaladják a fiatalember erejét, ráadásul sikerül kivívnia elöljárói ellenszenvét is. Vissza kell találnia egykori céljaihoz és hitéhez, miközben egy súlyos titok felszínre kerülése mindannyiuk életét felforgatja.

A háború közepette egyre nyughatatlanabb Anna Stewart nyomozásba kezd, hogy helyére tegye a múlt darabkáit, azonban olyasmikre bukkan, amik veszélybe sodorhatják sokuk életét. Hamarosan a világ túlsó felén találja magát, és akaratlanul is súlyos intrikák és összeesküvések részesévé válik. 

Miközben a világ két felén a szereplőkre komoly harcok várnak, új szövetségek és szerelmek szövődnek, felbukkannak régi barátok, de ellenségek is.

Születésnapi ajándékként kaptam a 3. részt és nagyon-nagyon örültem neki és ezúton is szeretném még egyszer megköszönni. :) 

Sajnos azóta már több hónap is eltelt de még csak most sikerült kézbe vennem és elolvasnom. A II. rész vége után a gondolataim nagyon sokáig forogtak a regény körül és lélegzet visszafojtva vártam a folytatást. A borító ( ami mint mindig most is gyönyörű) láttán kicsit megijedtem hiszen a két alakban elefántok és egy kastélyszerű épület sejlik fel. Rengeteg kérdés merült fel bennem: ki? hogy? és hová megy? ki a rövidhajú nő? 

Miután az utolsó oldalt is elolvastam elégedettem csuktam össze a könyvet, mert minden értelmet nyert és a vége most is várakozásra késztet (mert olyan mi a franc? pillanattal ér véget, hogy a folytatásra várni felér egy kínzással)

A történet ott veszi fel a fonalat, ahol az előző kötet abbamaradt. George folytatja papi munkáját a fronton, Lotte továbbra is nővérként dolgozik és Sarahval és szüleikkel a Mcadams kastélyban várják a háború fejleményeit, Henry pedig hadifogságba került.

George, Henry és Jacob a háború borzalmai közt próbálnak helytállni és megőrizni önmagukat. Ez azonban nem könnyű feladat, mindannyiuknak meg kell küzdeniük saját démonaikkal és a lelki fájdalmak mellett a háború okozta testi fáfdalmak is nehezítik mindennapjaikat.

Eközben Anna, Lotte és Sarah is vívódnak saját problémáik miatt.

Az események előrehaladtával hőseink szétszélednek, más-más utakon járnak, új barátságok szövődnek, új és régi ellenségek tűnnek fel. 

Varázslatos helyszín.(*-*) Az írónő mesterien vetette papírra India zsengő-bongó színes utcáit, csodás, egzotikus légkörét.  Élvezet volt olvasni a rádzsa kastélyáról, Bombay és Új-Delhi városáról, a ruhákról, ételekről. Engem beszippantott ez a nyüzsgő ország és nagyon örülök, hogy olvashattam róla.Az elefántok miatt pedig ezer hála és köszönet, nagyon szeretem őket és ezért nagyon hálás vagyok. Az ország történelméről nem sokat tudok, de ( bízom az írónő történelmi hűségében ) ezek szerint a szegénység már az I. világháború idején is hatalmas volt. Nagyon szomorú, hogy több évtizede nem változott ez a helyzet és, hogy még mindig szaladgálnak csontsovány, éhezeő gyermekek India utcáin. A kötetben olvasható jelenetek közül számomra a bánya rész volt az egyik legmegindítóbb.

Ha már a szívszorító jeleneteknél tartok, akkor szeretném megemlíteni Anna és Raji első találkozását. Annát az első kötetben egy kedves, talpraesett kislánynak ismertem meg, de közömbös karakter volt számomra. Ebben részben pedig végre ő is megmutatta, hogy ő már egy felnőtt nő és, hogy amellett, hogy szép, tud okos és bátor lenni. Mindvégig erős maradt, és nem adta fel, bár sok megaláztatás érte, mégis képes volt ezeken túllépni megbocsátani és küzdeni. Levetette az úrihülgy álarcát és igazi harcos amazon lett. ( ;) csak így tovább csajszi) Ez meglepett és most már ő kis a kedvencek közé került. :)

Sarah-t az első részben még úgy, ahogy de kedveltem, a másodikban utáltam,és most megint sikerült egy kicsit, de csak egy kicsit átéreznem az ő karakterét is a kötet végére. Attól fogva, hogy Sarah élete kezd beteljesülni és eléri álmait, onnantól kezdve egész szerethetővé válik. :)

Lotte az egyik kedvenc karakterem ( Henry és George mellett) már a kezdetektől fogva. Bár ő nem kényszerül a háborúba, annak súlyát mégis magán hordozza. Nővérként, rengeteg sebesült katonának igyekszik segíteni a felépülésben és szeretteinek is támaszt nyújt. De Lotte is szenved, hiszen szerelme hiánya nagyon megviseli a lányt. Gyötrődik önmagában, tehetetlenség kínozza és kitartóan remél.

George-ot is nehézségek elé állítja az élet. Viszontagságaiban a hit, Lotte és a kis Patrick segíti őt. A könyv végére nagy utat jár be a teljes gyógyulásig, de az ő útja se ért még véget. Biztos vagyok benne, hogy a 4. kötet az ő számára is tartogat további megpróbálltatásokat, de örülök, hogy kitűzött egy célt maga elé és próbál teljesíteni.

 Henry a leg-leg-leg-legkitaróbb és a legtöbbet elszenvedett karakter EVER...... pedig olvastam már sokat megélt szereplőkről, de ő mindenkin túltesz. Szerintem Henry ebben a kötetben talán kétszer mosolyodott el. Sosem gondoltam volna, hogy az istállófiúként kezdő Henry ennyi viszontagságot képes kibírni, és ő sem. Lelkileg, testileg megtörtté vált és a könyv végére én is. Én Henry-vel tudtam az egész sorozatból leginkább azonosulni, az ő személyisége áll hozzám a legközelebb és nagyon fájt olvasnom a kínjait. Sejtettem, hogy most sem kíméli a szerző, de nem számítottam rá, hogy ennyire.

A mellékszereplők közül kiemelném Brian Hannigan-t és Ashima-t. Brian-t megkedveltem, megvannak a saját sebei és tudja, mit miért tesz és néhol jól fenékbe rúgtam volna, nem minden tettével értettem egyet és egy kicsit haragszom is rá.

Ashima kedves volt a számomra. Egy ártatlan lányt láttam benne, aki az események áldozata lett és igyekezett kihozni belőle a legjobbat, ha már nem tehet mást.

És ott van még Patrick, aki még mindig CUKORFALAT!!! *-*

Összességében elégedett vagyok a regénnyel. Nem egy cukormázas habos-babos történet és megviselt a kedvenceim szendvedése, de mindezek ellenére az egyik kedvenc sorozatom. Ezúttal sem csalódtam az írónőben, ez a kötet is tele van izgalommal és végre Henry múltja is kirajzolódott előttem. A karakterek továbbra is nagyon közel állnak hozzám és izgatottan várom a folytatást és csak remélni tudom, hogy valamennyien megkapják a boldog befejezést. A kedvenc hőseim mellett a helyszínek gyönyörűsége is érdemel pár szót. Írország, Amerika és India mind élénken jelent meg előttem olvasás közben és fantasztikus élmény volt. 

Mialatt olvastam eszembe jutott A kis hercegnő című film ( tudom, hogy van belőle könyv is, de csak a filmet láttam), ahol szintén megjelenik az I. világháború és India.

Köszönöm szépen, hogy elolvashattam, mert olyan élményekkel és gondolatokkal gazdagodtam, amik még jó darabig elkísértek. Kíváncsian várom A hazatérést. :) 

Mona Awad: Antilányregény

Fülszöveg:

A könyv története titkos ajándékot rejt.

Adunk neked vele egy barátnőt. Kicsit zűrös a csaj, az igaz, de nagyon szerethető, mert tényleg mindig őszinte, mert elképesztő sztorikba keveredik folyton, és mert olyan viccesen tud ruhát próbálni, ahogy senki más. Ő Lizzie, a kövér lány. Aki különben nem is kövér, csak azt hiszi magáról. Ez a dilije. Hogy dagadt. Meg hogy biztos nem kellene egyik fiúnak sem. Ne tudd meg, milyen pasikra hajt, még egy rockzenésszel is összejött. Abból jó nagy gáz lett, majd elmeséli.

Lizzie olyan, mint te – boldog akar lenni. Talán kicsit megelőzött téged: ő már végigcsinálta. Légy vele türelmes, kérlek! Ő azért bukdácsol ennyit, hogy neked már ne kelljen. Elköveti helyetted a hibáidat. Nevessetek, sírjatok együtt!

„2016 legjobb debütregénye.” – Amazon.ca

„Szívszorító… Tele van szépséggel és humorral. Függést okoz, mint a chips, és ezt olvasva átérzed, milyen fájdalmas lehet semmi mást nem enni, mint 10 deka párolt halat, örökké.” – Chicago Tribune

„Mona Awad lerántja a leplet a nővé válás küzdelmeiről, az önértékelési zavarokról – a testképtől kezdve a társas kapcsolatokon át egészen addig, hogy találjuk meg magunkat ebben az érzéketlen világban.” – Elle Magazin

Kiadási adatok:

       Kiadó: Athenaeum Kiadó

       Kiadás éve: 2017

  ISBN: 9789632936437

       Oldalszám: 304 oldal 

       Sorozat: -

       Moly: Katt ide!

A bejegyzés spoilereket tartalmaz! 

A bejegyzésben az én szubjektív véleményem olvasható. Nem szeretnék senkit sem megbántani vele.

A könyvről:

A könyvet először egy újságban láttam évekkel ezelőtt, ahol felkeltette az érdeklődésem a fülszöveg és a cím, de valahogy elfelejtődött időközben. Most azt mondom, lehet jobb lett volna, ha a süllyesztőben marad.

A fülszöveg egy izgalmas, pörgős történetet ígér egy vidám és vicces lánnyal, aki hajmeresztő kalandokba keveredik és (talán?) anorexiával küzd. Ehelyett, egy kesergő, utálkozó lányt kaptam, aki teljesen hétköznapi életet él, amiben kalandoknak semmi nyoma. Azt pedig, hogy most tényleg kövér-e vagy csak bemeséli magának nem nagyon tudtam eldönteni a végére sem, mert hol így, hol úgy volt jellemezve. A másik „ferdítés”, szerintem pedig a fülszöveg utolsó bekezdésében van, miszerint Lizzie már elérte a célját és sikerült megtalálnia a boldogságát. Ezzel sem értek teljesen egyet.

A borító illik a történethez. Csak, míg én a fülszöveg olvasatára arra gondoltam, hogy Lizzie-t a rózsaszín fánk szimbolizálja, a könyv végére érve inkább azt mondanám, hogy inkább a megkezdett csokis fánk lenne. Ha a címet vizsgáljuk pedig, akkor legalább az nem félrevezető. Tényleg egy ANTIlányregényt kaptunk.

A történetről:

A könyv első 4 fejezetéből megismerjük Lizzie gyerekkorát, vagy legalábbis a fiatalkorának néhány momentumát. A nyelvezet helyenként eléggé vulgáris (ez néha később is visszatér). Nekem egy egybefüggő történet nem nagyon akart összeállni ezekből a fejezetekből. Az egyetlen közös pont szinte csak Lizzie volt. Egy nagy katyvasznak éreztem és sosem tudtam, hogy akkor most mikor is vagyunk. Valamilyen időbeli behatárolásra lett volna szükség talán. Valamiféle történet az 5. fejezettől kezdett kialakulni, amikor is már több kapcsolódási pont is volt a fejezetek között, és körül-belül innen kezdtem érezni a végéig a lineáris történetvezetést.

Lizzie gondolatai sajnos nem mindig voltak számomra világosak. Egy megfejthetetlen jellem lett nekem. Most vajon együtt kéne vele éreznem azért, amilyen helyzetben van, vagy unszimpatikusnak kellene legyen azért, mert kétszínű? Miért támadtak azok a gondolatai a halárusnál egy segéddel kapcsolatban, miközben éppen egy vacsoráról szökött ki a mosdóban, ahol az anyjának bemutatta a barátját? Bár lehet, hogy ez két külön esemény volt, csak nem tudtam időben elhatárolni. Ez pedig megint visszautal a rossz szerkesztésre. Valahogy jelölni kellett volna, hogy nem a jelenben vagyunk, hanem a múltban. Néha csak a jelentek közepén jöttem rá, hogy egy emléket olvasok, de addig viszont csak furcsálltam, hogy hogy jön ez most ide. A legnagyobb probléma tehát ezzel volt szerintem.

Nem tetszett Lizzie negativitása, és az, hogy mindenkit kritikusan, olykor utálattal szemlél maga körül. Eleinte az is ellenszenves volt, amit Cassie-vel csinált a szépségszalonban. Azt gondoltam, hogy azért jár, oda, hogy elhencegjen a jegygyűrűjével vagy valami hasonló (ez lehet, megint egy emlék volt, mert valahogy nem illett a képbe, mert az előző fejezetben pont a férje szempontjából láthattuk őt). Később visszatértünk a jelenbe talán, ahol már Cassie is férjezett volt. Innentől kezdve viszont úgy láttam Lizzie cselekedetét, mint egy menekülést. A szépségszalonba menekült a férjével való elhidegülés elől. Talán azt remélte, hogy ha Cassie történeteit hallgatja, akkor a saját kapcsolatát is jobbnak látja. Az elhidegülés oka viszont mindenképp Lizzie lelkén szárad, mert fontosabb volt neki a diétája, mint a férjével való boldogsága.

Azonban nem csak negatívumokat éreztem Lizzivel kapcsolatban. Például, amikor az anyja meghalt, még meg is sajnáltam. Főleg, akkor, amikor láttam Tom szemszögéből, hogy folyamatosan alkalmi ruhákban kezdett járni (mint hajdanán az anyja), még akkor is, ha nagyon nem illett az alkalomhoz. A másik alakalom, amikor még valahogy szimpatikusabb volt, az a történet vége volt, amikor segített Char-nak.

A történet vége azonban nem volt számomra világos. Lizzie elvileg valami nagy tudásnak került a birtokába, ami mindent megváltoztat, de nem mondták ki, hogy mi az, csak utaltak rá. Talán az volt az, hogy ne legyünk undokak másokkal, hanem szoruljon belénk egy kis empátia? (Már ha az utolsó mozzanatokat nézzük.)

A könyv végén azonban birtokába kerültem egy elég fontos információnak. A szerző „regényíró és novellista”. Ez utóbbi mindenesetre választ ad arra, hogy miért nem akart egy egésszé összeállni a 13 fejezet, és miért ugráltunk össze-vissza a cselekmények között.

Reflektálás a borítón lévő ajánlásokra:

Az Amazon.ca ajánlására: Sokkal többet vártam a könyvtől, már ha egy ilyen címmel lett kitüntetve. Nem biztos, hogy megérdemelte.

A Chicago Tribune ajánlására: A „szívszorító” résszel egyet értek, ha Lizze és az anyjához való viszonyát nézem, azonban a többivel már nem. Egyáltalán nem éreztem, hogy „függést” okozott volna, sőt, igencsak lassan haladtam vele. Mondjuk ehhez talán az időhiánynak is volt némi köze, de emellett nem éreztem rá késztetést sem, hogy nekem mindenáron folytatni kellene a történetet. (Sőt, még a félbehagyás gondolata is felmerült bennem, csak sajnáltam olvasatlanul hagyni, ha már kiadtam érte a pénzt.)

Az Elle Magazin ajánlására: Ezzel sem értek teljes mértékben egyet, bár abban igaza van, hogy egy őszinte, akár a hétköznapi életből is kiragadhatott történettel találkoztunk.

Összegzés:

A történet hatalmas időzavart tartalmaz (ezt inkább betudom annak, hogy a szerző novellista is, vagy inkább csak az). Lizzie kertelés nélkül fogalmazza meg a másokról, és saját magáról alkotott kritikáit. Pont emiatt, amiért mindenkit elítél, és mindenkiben csak a hibákat látja, a szememben nem lett egy túl szimpatikus karakter. A könyvtől sokkal többet vártam volna az ajánlások alapján. Sajnálom, hogy csalódnom kellett benne, és hogy nem találtam meg a „rejtett üzenetet”. Sajnos már az elejétől kezdve folyamatosan veszítettel el nálam a csillagokat, mind a nyelvezettel, mind az időzavarral. (Nem hiába alacsony a molyos százaléka is.) Abban biztos vagyok, hogy újraolvasni nem fogom, és még talán azt is kijelenthetem, hogy örülök, hogy a végére értem, mert nagyon nyomasztó hangulata volt az egésznek.