A háború borzalmai közepette George-ra komoly küzdelmek várnak, melyek lassan meghaladják a fiatalember erejét, ráadásul sikerül kivívnia elöljárói ellenszenvét is. Vissza kell találnia egykori céljaihoz és hitéhez, miközben egy súlyos titok felszínre kerülése mindannyiuk életét felforgatja.
A háború közepette egyre nyughatatlanabb Anna Stewart nyomozásba kezd, hogy helyére tegye a múlt darabkáit, azonban olyasmikre bukkan, amik veszélybe sodorhatják sokuk életét. Hamarosan a világ túlsó felén találja magát, és akaratlanul is súlyos intrikák és összeesküvések részesévé válik.
Miközben a világ két felén a szereplőkre komoly harcok várnak, új szövetségek és szerelmek szövődnek, felbukkannak régi barátok, de ellenségek is.
Születésnapi ajándékként kaptam a 3. részt és nagyon-nagyon örültem neki és ezúton is szeretném még egyszer megköszönni. :)
Sajnos azóta már több hónap is eltelt de még csak most sikerült kézbe vennem és elolvasnom. A II. rész vége után a gondolataim nagyon sokáig forogtak a regény körül és lélegzet visszafojtva vártam a folytatást. A borító ( ami mint mindig most is gyönyörű) láttán kicsit megijedtem hiszen a két alakban elefántok és egy kastélyszerű épület sejlik fel. Rengeteg kérdés merült fel bennem: ki? hogy? és hová megy? ki a rövidhajú nő?
Miután az utolsó oldalt is elolvastam elégedettem csuktam össze a könyvet, mert minden értelmet nyert és a vége most is várakozásra késztet (mert olyan mi a franc? pillanattal ér véget, hogy a folytatásra várni felér egy kínzással)
A történet ott veszi fel a fonalat, ahol az előző kötet abbamaradt. George folytatja papi munkáját a fronton, Lotte továbbra is nővérként dolgozik és Sarahval és szüleikkel a Mcadams kastélyban várják a háború fejleményeit, Henry pedig hadifogságba került.
George, Henry és Jacob a háború borzalmai közt próbálnak helytállni és megőrizni önmagukat. Ez azonban nem könnyű feladat, mindannyiuknak meg kell küzdeniük saját démonaikkal és a lelki fájdalmak mellett a háború okozta testi fáfdalmak is nehezítik mindennapjaikat.
Eközben Anna, Lotte és Sarah is vívódnak saját problémáik miatt.
Az események előrehaladtával hőseink szétszélednek, más-más utakon járnak, új barátságok szövődnek, új és régi ellenségek tűnnek fel.
Varázslatos helyszín.(*-*) Az írónő mesterien vetette papírra India zsengő-bongó színes utcáit, csodás, egzotikus légkörét. Élvezet volt olvasni a rádzsa kastélyáról, Bombay és Új-Delhi városáról, a ruhákról, ételekről. Engem beszippantott ez a nyüzsgő ország és nagyon örülök, hogy olvashattam róla.Az elefántok miatt pedig ezer hála és köszönet, nagyon szeretem őket és ezért nagyon hálás vagyok. Az ország történelméről nem sokat tudok, de ( bízom az írónő történelmi hűségében ) ezek szerint a szegénység már az I. világháború idején is hatalmas volt. Nagyon szomorú, hogy több évtizede nem változott ez a helyzet és, hogy még mindig szaladgálnak csontsovány, éhezeő gyermekek India utcáin. A kötetben olvasható jelenetek közül számomra a bánya rész volt az egyik legmegindítóbb.
Ha már a szívszorító jeleneteknél tartok, akkor szeretném megemlíteni Anna és Raji első találkozását. Annát az első kötetben egy kedves, talpraesett kislánynak ismertem meg, de közömbös karakter volt számomra. Ebben részben pedig végre ő is megmutatta, hogy ő már egy felnőtt nő és, hogy amellett, hogy szép, tud okos és bátor lenni. Mindvégig erős maradt, és nem adta fel, bár sok megaláztatás érte, mégis képes volt ezeken túllépni megbocsátani és küzdeni. Levetette az úrihülgy álarcát és igazi harcos amazon lett. ( ;) csak így tovább csajszi) Ez meglepett és most már ő kis a kedvencek közé került. :)
Sarah-t az első részben még úgy, ahogy de kedveltem, a másodikban utáltam,és most megint sikerült egy kicsit, de csak egy kicsit átéreznem az ő karakterét is a kötet végére. Attól fogva, hogy Sarah élete kezd beteljesülni és eléri álmait, onnantól kezdve egész szerethetővé válik. :)
Lotte az egyik kedvenc karakterem ( Henry és George mellett) már a kezdetektől fogva. Bár ő nem kényszerül a háborúba, annak súlyát mégis magán hordozza. Nővérként, rengeteg sebesült katonának igyekszik segíteni a felépülésben és szeretteinek is támaszt nyújt. De Lotte is szenved, hiszen szerelme hiánya nagyon megviseli a lányt. Gyötrődik önmagában, tehetetlenség kínozza és kitartóan remél.
George-ot is nehézségek elé állítja az élet. Viszontagságaiban a hit, Lotte és a kis Patrick segíti őt. A könyv végére nagy utat jár be a teljes gyógyulásig, de az ő útja se ért még véget. Biztos vagyok benne, hogy a 4. kötet az ő számára is tartogat további megpróbálltatásokat, de örülök, hogy kitűzött egy célt maga elé és próbál teljesíteni.
Henry a leg-leg-leg-legkitaróbb és a legtöbbet elszenvedett karakter EVER...... pedig olvastam már sokat megélt szereplőkről, de ő mindenkin túltesz. Szerintem Henry ebben a kötetben talán kétszer mosolyodott el. Sosem gondoltam volna, hogy az istállófiúként kezdő Henry ennyi viszontagságot képes kibírni, és ő sem. Lelkileg, testileg megtörtté vált és a könyv végére én is. Én Henry-vel tudtam az egész sorozatból leginkább azonosulni, az ő személyisége áll hozzám a legközelebb és nagyon fájt olvasnom a kínjait. Sejtettem, hogy most sem kíméli a szerző, de nem számítottam rá, hogy ennyire.
A mellékszereplők közül kiemelném Brian Hannigan-t és Ashima-t. Brian-t megkedveltem, megvannak a saját sebei és tudja, mit miért tesz és néhol jól fenékbe rúgtam volna, nem minden tettével értettem egyet és egy kicsit haragszom is rá.
Ashima kedves volt a számomra. Egy ártatlan lányt láttam benne, aki az események áldozata lett és igyekezett kihozni belőle a legjobbat, ha már nem tehet mást.
És ott van még Patrick, aki még mindig CUKORFALAT!!! *-*
Összességében elégedett vagyok a regénnyel. Nem egy cukormázas habos-babos történet és megviselt a kedvenceim szendvedése, de mindezek ellenére az egyik kedvenc sorozatom. Ezúttal sem csalódtam az írónőben, ez a kötet is tele van izgalommal és végre Henry múltja is kirajzolódott előttem. A karakterek továbbra is nagyon közel állnak hozzám és izgatottan várom a folytatást és csak remélni tudom, hogy valamennyien megkapják a boldog befejezést. A kedvenc hőseim mellett a helyszínek gyönyörűsége is érdemel pár szót. Írország, Amerika és India mind élénken jelent meg előttem olvasás közben és fantasztikus élmény volt.
Mialatt olvastam eszembe jutott A kis hercegnő című film ( tudom, hogy van belőle könyv is, de csak a filmet láttam), ahol szintén megjelenik az I. világháború és India.
Köszönöm szépen, hogy elolvashattam, mert olyan élményekkel és gondolatokkal gazdagodtam, amik még jó darabig elkísértek. Kíváncsian várom A hazatérést. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése