Stephen King: Carrie

Fülszöveg:

A chamberlaini gimnáziumban közeleg az érettségi. A tizenhat éves, esetlen Carrie White-ot nemcsak bigottan vallásos anyja terrorizálja, hanem diáktársai – főként a lányok – gúnyolódásának is állandó céltáblája. Egy különösen megrázó esemény után a főkolomposokat megbüntetik, Carrie-ben pedig nőttön nő az indulat, elégtételt akar venni az őt ért sérelmekért. Egyre inkább tudatosul benne, hogy félelmetes telekinetikus képessége micsoda hatalom! Elérkezik a nagy nap, az érettségizők bálja. Csodák csodája, a rút kiskacsa Carrie-t bálkirálynővé választják a csinos és népszerű Tommy oldalán. Ám néhány diák nem bír magával, a végsőkig meg akarja alázni a lányt, s szörnyű tervet eszel ki. Válaszként Carrie szabadjára engedi pusztító erejét, melynek nyomán, kő kövön nem marad…

Kiadási adatok:

       Kiadó: Európa Könyvkiadó

       Kiadás éve: 2013

  ISBN: 9789630796699

       Oldalszám: 282 oldal 

       Sorozat: -

       Moly: Katt ide!

A történetről és néhány karakterről:

(Vigyázat, helyenként spoileres lehet!)

Az alaptörténetet én bármelyik ifjúsági könyvben el tudnám képzelni. Adott egy középiskolás, lehetőleg majdnem végzős lány, akit társai kiközösítenek, folyamatosan „ugratják”. A iskola méhkirálynőjének és sleppjének állandó célpontja.  A helyzet, azonban otthon sem valami rózsás, a vallási fanatikus anyja miatt. Továbbá adott egy bál, amely, minden végzős álma. A „rút kiskacsa”el is jut a bálba a suli egyik legmenőbb fiújával… éééés…. ennyi. Egy young adult könyv itt romantikus happy end-del le is zárná a történetet. Azonban ki beszélt itt romantikus könyvről?

Egy egyszerű hétköznapi helyzetet vázol fel az író. Az iskolai zaklatás, terrorizálás sajna már a mindennapjaink része, hiszen bárhol megeshet, bárki találkozhatott már vele korábban, így könnyebb az olvasónak együtt éreznie. King, azonban egy különleges módszert választott arra, hogy felhívja mindennek, valamint a családon belüli erőszaknak a súlyosságára az emberek figyelmét. Felhasználta az írói eszköztárának néhány elemét, és a látszólag hétköznapi történetet megspékelte egy kis természetfölöttivel.

Carrie-t én már az elejétől kezdve nagyon sajnáltam. Szélsőséges nézeteket valló anyja, különös nevelési módszerei miatt a lány nem egyszer volt nevetség tárgya. (pl. zuhanyzós jelenet, imádkozós jelenet kis korában). A lány azonban, nem volt teljesen az anyja befolyása alatt. Ő nem volt annyira elkötelezett az anyja által tanított nézetek felé. Ha le kéne írnom, az anyjához való viszonyát azt mondanám, hogy rettegett tőle. Érthető okokból. (Ki akarna megfojtani egy 3 évest?) Margaret White, így kezdettől fogva ellenszenves volt nekem.

Úgyszint, ilyen karakter volt nekem Christine Hargensen is. Tökéletesen hozta a kegyetlen népszerű lány szerepét, aki arra áldozta mindennapjait, hogy megkeserítse Carrie White életét. Chris számára sokat jelentett a végzős bál, és mivel az iskola korábbi tettei ért kapott büntetésként visszavonta a lány báli jegyeit, Chris bosszút esküdött. Az utolsó pillanatokban, mielőtt végrehajtotta volna a tervét, mégis felcsillant valami remény arra, hogy a katasztrófa elkerülhető, amikor Chris visszakozni akart. Azonban ez nem következett be Billy miatt.

Carrie már kis kora óta - ha még nem is tudta, csak sejtette – birtokában volt a telekinetikus képességnek. Ez az a vonás, amely különlegessé, és egyben rettentően veszélyessé is tette. Amikor a 16 éve során összegyűlt, elfojtott, folyamatos kínzások miatti fájdalom felszínre tört, elszabadult a pokol, és kezdetét vette a vérontás.

Carrie megmentésének lehetősége:

A történet végig magában hordozta Carrie megmentésének lehetőségét is. Több alaklom is adódott arra, hogy a környezetében élők cselekedjenek, azonban nem tettek semmit, akik megpróbálták, azok is elbuktak végül.

Először 3 éves korában adódott lehetőség Carrie kimentésére a szomszéd lánynak, Estellának és az anyjának. A szomszédok és a Margaret White között ugyanis gyakori volt az összetűzés. Egyik alakommal, amikor Estellán keresztül próbálta bebizonyítani az igazát az anyja, a lány találkozott a kis Carrie-vel. Nagyon megsajnálta a kis lányt, egy rövid beszélgetés után. Azonban nem lehetett vele sokáig, mert Margaret White ordítozva magához hívta a kislányt. Estellában, akkor felmerült annak a gondolata, hogy segíthetne a lányon, ha nem engedi neki, hogy az anyjához menjen. Próbált beszélni Carrie anyjával, már majdnem sikerült elérnie a célját, mert a kis lány tétovázni kezdett. Margaret White azonban aljas, módszerhez folyamodva mégis elérte, hogy Carrie odamenjen hozzá. Nem tudta megmenteni az anyjától, így Estella kísérlete sikertelen lett.

Másodjára Sue Snell próbált meg rajta segíteni. Egy szép emléket szeretett volna Carrinek, valami jót tenni vele, ami kicsalogatja a csigaházából, így megkérte a barátját, hogy kísérje el a lányt a bálra. A fiú kicsit vonakodva, de beleegyezett és a végén már ő is boldoggá akarta tenni Carriet. Azonban egyikük sem gondolta, hogy Chris bosszúja tönkreteszi az egész elképzelésüket. Nem tudta megmenteni a terrorizáló iskolatársaktól, így Sue is elbukott.

Harmadjára pedig, Carrie is megpróbált segíteni önmagán. Ahogy egyre erősebb lesz, úgy ébred lassan öntudatára. Carrie a zuhanyzós eset után rájön, hogy ki kell állnia magáért mind otthon, mind az iskolában. Próbál változtatni a helyzetén, de egyedül nem sikerül neki. Így Carrie is elbukott.

Továbbá meg kell említenem még Mis Desjardin-t, aki folyamatosan szemmel tartja Carrie-t a zuhanyzós incidens óta. Lassan ugyan, de kezdi észrevenni, hogy valami nincs rendben a lány körül. A segítséggel azonban sajnos elkésett.

Írói eszközök:

A könyv egésze tökéletesen aprólékosan ki van dolgozva. Holott ez King első regényei között volt, mégis már itt ügyelt a részletességre. Úgy mutatta be a helyszíneket, mintha nekem is ismernem kellene. Sorolta az utcaneveket egy-egy útvonal során. Így könnyebb képet kaphatott az olvasó a kis városról. Részletesen írja le azonban a pusztítást, és az olykor gyomorforgató dolgokat is.

A másik dolog, amit már másodjára fedeztem fel nála (hisz 2. könyvemet olvastam tőle), az a más történeteire való utalás. Ebben a kötetben például egy az Állattemetőre utaló mondatpár található (lehet volt még másra való utalás is, csak nem tűnt fel, mert még „olvasatlan vagyok” hozzá). Olyan ez az egész, mintha a könyveinek szereplői egy saját államot/országot kaptak volna. Egy kis mini univerzumot, ahol, mindenki tud a másikról, a környéken történtekről.

Különösen jónak éreztem a karakterábrázolást. Hisz az író könnyen elérte nálam, hogy egyes karaktereket hamar megutáljak, illetve némelyekkel mégis legyek elnézőbb, és legyenek szimpatikusabbak.

Ezen kívül meg kell még említenem, egy érdekességet a történetvezetésben, amely miatt még jobban valóságosabbnak érezhetjük a cselekményt. A történet folytonosságát, többször megszakítják különböző dokumentum részletek (mind hivatkozással persze – szerző(k), cím, megjelenés, oldalszám, minden, ami kell). Ez még inkább valóságérzetet ad a sztorinak, valamint, így megismerhetjük a cselekményt más szemszögekből is (pl. az esetet később vizsgáló elemzők szemszögéből, de mesélnek a szemtanúk pl. Sue vagy Estella is). A történet egyébként végig E/3-ban íródott.

Összegzés:

Összességében nekem tetszett a könyv. Izgalmas volt és nagyon elgondolkodtató. Számomra nem volt olyan gyomorfogató, mint az Állattemető volt, de még mindig nem érte el a várt borzongató hatást (lehet mással kéne próbálkoznom). Bár olykor-olykor igencsak félelmetes jelenetek voltak benne. Végül is, csak ajánlani tudom, azoknak, akik szeretnének egy „kicsit lightosabb” horrort olvasni. Stephen Kinggel való ismerkedésnek mindenesetre tökéletes. :)

N.K. Jemisin. Az ötödik évszak

Három ​szörnyű dolog történik egyetlen nap leforgása alatt. A szürke kisvárosi életet élő Essun arra tér haza, hogy férje brutális módon végzett a kisfiukkal, majd elmenekült és erőszakkal magával vitte a lányukat. Eközben a hatalmas Sanza ― az egész világot befolyásoló birodalom, aminek találmányai évezredek óta a civilizáció alapjait képezik ― összedől, mert teljes lakossága egy őrült bosszújának áldozatául esik. S végül, a Rezdületlenként ismert kontinens szívében egy óriási, vöröslő repedés keletkezik, és az általa kiokádott hamu elsötétíti az eget. Egyesek szerint évekre. Mások szerint évszázadokra. 

Ebben a haldokló és halálos világban Essun mindent meg fog tenni, hogy megmentse a lányát, és bosszút álljon a férjén. Az utolsó tartalékaiból tengődő, napfény, ivóvíz és művelhető termőföld nélkül maradt Rezdületlenben pedig kitörni készül a háború. Egy végső, nagy leszámolás a nemzetek közt, amit nem a hatalomért vagy a földért vívnak majd, hanem a túléléshez szükséges alapvető forrásokért. Essunt viszont nem érdekli, hogy az ismert világ összeomlik körülötte: ő maga fogja puszta kézzel elpusztítani, ha ezt kell tennie a lánya megmentéséért.

A fantasy a kedvenc műfajom. Minden egyes fantasy könyv új világot mutat be és új dolgokat ismertet meg az olvasókkal. Ezáltal kiránt a szürke és unalmas hétköznapokból. A fantasztikus irodalom iránti rajongásom a Fairy Oak című sorozat és a Meselovagok című trilógia elolvasása után kezdődött. 

Minden író igyekszik valami különlegeset és utánozhatatlant létrehozni, mindannyian új világba kalauzol el minket, átlagembereket. Általuk számos kalandban vehetünk részt, és olyan helyeket barangolhatunk be, aminek csak a képzelet szabhat határt. Ez azonban nem egyszerű feladat és bizony beletörhet az emberke bicskája. 😃

De N. K. Jemisin nem ilyen ember. Ő egy ízig vérig egyedi fantázia világot teremtett, tele érdekes szereplőkkel és egy igazán figyelemre méltó világgal, izgalmas cselekménnyel.

A helyszín egy kontinens, amit Rezdületlennek hívnak. Ez a név meglehetősen ironikus, hiszen ez a föld minden csak nem rezdületlen, ugyanis itt állandóak a földrengések, kitörések, vagyis folyamatosan mozgolódik. Vannak azonban olyanok, akik képesek a föld mozgásait korlátozni, irányítani. Ők az orogének vagy gúnynevükön roggák.

Illetve ott vannak még a kőfalók és geomérek, de róluk a könyvben bővebben olvashattok. ( A köny végén van függelék, amiben elmagyarázza az ismeretlen fogalmakat pl: mik az őrzők, stb... Olvasás előtt érdemes belenézni)😊

Az orogének a krónika szerint veszélyt jelentenek a társadalomra ezért a képesség nélküli emberek megvetik és félik őket. Emiatt, ha kiderül, hogy valaki orogén gyakran gyilkosság áldozatává válik. Másik esetben a Fulkrumba kerül, ahol az őrzők jelenléte mellett megtanulja  használni a képességét és a rá bízott feladatokat ellátni. Ők a birodalmi orogének.

Az embereket közökbe rendezik, ezek lehetnek kisebb falvak vagy városok. A közök lakóit kasztokba sorolják, ez afféle vezetéknévként is szolgál, valamint az évszak eljövetele során betöltendő feladatokat is meghatározza. Pl.: erőshátú, ellenálló, innovátor, vezető, stb...

És e világ fölött ott keringenek az obeliszkek, amelyek egy letűnt társadalom emlékei.

 A világ felépítésről nagyjából ennyit érdemes tudni. J

A nézőpont karakter Essun, az ő fejezetei egyes szám második személyben íródtak, ami számomra nagyon érdekes volt.

Essun egy nagyon erős és összetett személyiség. Nagyon szerettem a gondolkodás módját, a kitartását, azt, ahogyan magába folytja az érzelmeit. Nagyon sokan vagyunk a jelenben is olyanok, akik magukba zárkóznak és inkább elnyomják a fájdalmat, inkább nem gondolnak rá csak ne fájjon. Essunnak szüksége van az erejére, ahhoz, hogy megtalálja a lányát Nassunt. Emiatt az Uche iránti gyászát mélyre temeti magában. Essun egy fantasztikus női karakter, annyira komplex, annyira elcseszett élete van és mégis képes mindig talpra állni. Igyekszik megtalálni a helyét a világban, nyugalomra találni de, amikor ez nem sikerül harcosként indul útnak az utolsó reménye után, ami még békét hozhat számára, az egyetlen dologért, amiért egy anya küzdhet, a lányáért.

Egyike lett a kedvenc könyves szereplőimnek.

Essun-on kívül persze még rengeteg kedvelhető és kevésbé szerethető karakter van. De kiemelném Alabástromot, aki az eddigi legsokoldalúbb férfikarakter, akiről valaha olvastam. Egy roppant érzékeny és erős személyt ismerhettem meg benne. Tisztában van a világgal, amiben él. Ismeri annak kegyetlen oldalát is és szembe is néz vele.

A szereplők egyike sem fekete vagy fehér, mindegyiknek megvannak a jellemző tulajdonságaik, egyedi történettel rendelkeznek.

Igazán élvezetes volt őket megismerni őket, ugyanakkor ez még csak a trilógia első kötete, ezért inkább az írónő a világ működését mutatja be és megismertetése minket a szereplőkkel, azok háttértörténetével. A kapcsolatok és a kontinens egyszerre rajzolódik ki előttünk. Persze még korántsem láttunk mindent. 😉😊

Erről a könyvről semmi rosszat nem tudok mondani. Imádtam. A világfelépítés csodás, a szereplők egyediek, a történet érdekes és izgalmas.

Ezt a könyvet minden fantasy rajongónak el kell olvasnia, elsősorban nekik ajánlom, másodsorban pedig azoknak, akik szeretnének valami egyedi történettel gazdagodni.

Pontosan az ilyen könyvek miatt érdemes fantasy- t olvasni. A fantázia világa tárt karokkal vár mindenkit.  😃

Sarah Pinborough: 13 perc

„13 percig halott voltam.
Nem emlékszem, hogyan kerültem a jeges vízbe, de valamiben biztos vagyok – nem baleset történt és nem akartam megölni magamat.
Azt mondják, tartsd közel a barátaidat, az ellenségeidet pedig még közelebb. De egy tinédzser lány nehezen tesz különbséget a kettő között..."

A 13 perc megragadó YA pszichológiai thriller Sarah Pinboroughtól – emberekről, félelmekről, manipulációról és az igazság erejéről. A könyv szerzőjét a magyar közönség a Ne higgy a szemének! című pszichológiai thriller kapcsán ismerhette meg.
A könyv filmes jogai már elkeltek, a regényből készült sorozatot a Netflixen láthatják majd a nézők.

A könyv értékelése előtt szeretnék szót ejteni egy fontos témáról, a barátságról.

A legtöbb ember életében fontos szerepe van a barátoknak vagy azok hiányának.

A barátság minden ember számára mást jelent, illetve vannak olyanok is, akiknek nem is igazán fontosak a barátok. Számomra a barát olyan akiben megbízhatok, akivel együtt sírok és nevetek, aki elfogad engem akármilyen hülye legyek is, aki őszinte és ki meri mondani a véleményét, még ha az nekem nem is tetszik. Cserébe én is ezt teszem és minden erőmmel azon vagyok, hogy ha csak egy percre is de mosolyt csaljak a szemekbe

Ezt azért említem, mert Sarah Pinborough 13 perc című könyvének fő témája a barátság.

Szereplők: Rebecca/Becca/Bex, Natasha/Tasha, Hayley, Jenny, Hannah, Jaime, pszichológus: Dr. Annabell Harvey, felügyelő: Caitlin Bennett , Süti 😊

A középpontban öt 16 éves lány áll, akik a helyi középiskola tanulói.

Tasha egy igazi méhkirálynő, az iskola szépe, kitűnő tanuló, a tanárok kedvence. Ő a menő lány, oldalán legjobb barátaival Jenny-vel és Hayley-vel. Mindhárman szőkék, szépek és csinosak ugyanakkor nem éppen a kedvességükről híresek. Mindhárman tehetségesek valamiben, és mindhármójuknak van valami jellemző tulajdonsága.

Tasha egyke ezért a szülei mindent megadnak neki, amit csak szeretne. Emiatt nagyon beképzelt és dölyfös, sokat ad a kinézetre, a barátait is ez alapján választotta. De az idilli életének egyszer csak vége szakad és kénytelen lesz kedvesebb lenni, vagy legalább úgy tenni.

Itt kerül a képbe Becca, aki kisiskolás korában Tasha legjobb barátnője volt, csakhogy a kissé duci kislányt már nem látta szívesen a soraiban. Ezt követően Becca a gúnyolódás céltáblája lett. Azóta pedig Becca csinos és belevaló tinilány lett, egy gitáros sráccal jár és éli a mindennapjait. Ez azonban nem ilyen egyszerű, ugyanis a régmúlt eseményei miatt súlyos önbizalom hiánnyal küzd, ami Aiden-nel való kapcsolatára is kihat. Nem érzi elég jónak magát a fiúhoz, akit ez a probléma már eléggé feszélyez. Az Aiden-nel való jelenetekben mutatkozik meg a lány törékeny oldala.

Ami tetszett Becca karakterében az az, hogy művész és okos is, amit nem sokan feltételeznek róla. Tetszett az ahogyan a végén talpra állt és megküzdött azzal a démonnal, aki gyerek kora óta kísérte, hogy ki tudott lépni a bűvköréből. Ami viszont irritáló volt számomra az ahogyan Becca Hannah-val bánt.

IDÉZET: "Hannah mindig rendelkezésre állt. Hannah mindig örömmel látta Beccát. Becca fájdalmasan tudatában volt annak, hogy immár alapjában véve a legjobb barátnője a legunalmasabb lány az iskolában, akinek a nevére öt év múlva senki nem fog emlékezni. Jókora zuhanás volt ez ahhoz, képest, hogy előzőleg Natasha Howland örökös barátnője volt. Ma jobban zavarta ez, mint általában."

A kedvenc szereplőm viszont Hannah volt, vele tudtam a leginkább azonosulni. Ő Becca legjobb barátja, a csendes lány, aki ott van, és segít, amiben csak lehet, ha szabad úgy fogalmaznom lelki szemetes (tudom ez kicsit gonosz 😞) Mindezért cserébe nem igazán vár semmit csak egy kis viszonzást. Ő a senki, ahogy a többiek nevezik, az iskolai hierarchia legalja, mégis tisztábban látja a dolgokat bárkinél. Aggódik Beccáért és nem alaptalanul.

Őszintén szólva fájt olvasnom, ahogy a többiek beszéltek róla.

Ennyit a főbb szereplőkről. :)

Tasha jeges vízbe esése után 13 percig halott volt, és miután felébred nem emlékszik az előző nap eseményeire. Nem tudja hogyan került a vízbe és mivel töltötte a délutánt. Tasha nem bízik senkiben, ezért elkezd régi barátjához, Beccához közeledni, aki nagyon készséges vele szemben. A két lány nyomozásba kezd, a szálak egyre bonyolódódnak a barátságuk kezd egyre szorosabbá válni és visszatérni a régi medrébe, mígnem egy szörnyű baleset után minden a helyére kerül. Vagy mégsem?

A könyv végére teljesen átértékelődött a szereplőkről alkotott véleményem.

Az eseményeket Becca és Jaime szemszögéből, Tasha naplójából, jelentésekből, újságcikkekből, sms-ekből, és pszichológiai feljegyzésekből ismerhetjük meg. Ez is nagyon tetszett.

Manapság a fiatalok többsége 15-16 évesen már cigarettázik különböző okokból pl: stressz vagy fogyni akarnak. Ugyanakkor a különböző drogokat is kipróbálnak valamilyen formában. Ezt a könyv is szemlélteti, bár lehet, hogy kissé túl nagy hangsúlyt is kapott ez és nem feltétlenül jó értelemben.

Egy példa: Becca kezdetben naponta kb. 3 szál cigit szív plusz eseténként füvet. A könyv végére pedig napi 20 szálat szív.

A másik dolog, ami nem volt ínyemre, ahogyan a szülők a problémákat kezelik. Gondolok itt arra, hogy rögtön előkerül a borosüveg.

 A könyvben több család is feltűnik, de egy kivételtől eltekintve a gyerekek és a szülők között nincs igazi kapcsolat, nem ismerik a gyerekeiket, a kommunikáció felszínes, bár ez nem feltétlenül a szülők hibája.

Összegezve: A könyv thriller része nekem tetszett, bár nem vagyok vele teljes mértékben elégedett egy kissé kiszámítható volt, a young adoult nem az én műfajom sajnos. ☹️ De ennek ellenére élvezhető volt, tele volt feszültséggel és izgalommal. A kötet vége nagyon tetszett. Bár szívesen olvastam volna még arról, hogy ezek után hogyan alakul az egyes szereplők sorsa. De így a vége még hatásosabb volt.😃

A borító egy gyönyörűség, már csak ezért sem bánom, hogy a kezembe vehettem.

A kötetet azoknak ajánlom, akik szeretik a young adoult könyveket, de a thrillerrel még csak ismerkednek, vagy akik egy könnyedebb hangvételű thrillere vágynak és nem szeretik a vérengzést. 😊