Stephen King: Carrie

Fülszöveg:

A chamberlaini gimnáziumban közeleg az érettségi. A tizenhat éves, esetlen Carrie White-ot nemcsak bigottan vallásos anyja terrorizálja, hanem diáktársai – főként a lányok – gúnyolódásának is állandó céltáblája. Egy különösen megrázó esemény után a főkolomposokat megbüntetik, Carrie-ben pedig nőttön nő az indulat, elégtételt akar venni az őt ért sérelmekért. Egyre inkább tudatosul benne, hogy félelmetes telekinetikus képessége micsoda hatalom! Elérkezik a nagy nap, az érettségizők bálja. Csodák csodája, a rút kiskacsa Carrie-t bálkirálynővé választják a csinos és népszerű Tommy oldalán. Ám néhány diák nem bír magával, a végsőkig meg akarja alázni a lányt, s szörnyű tervet eszel ki. Válaszként Carrie szabadjára engedi pusztító erejét, melynek nyomán, kő kövön nem marad…

Kiadási adatok:

       Kiadó: Európa Könyvkiadó

       Kiadás éve: 2013

  ISBN: 9789630796699

       Oldalszám: 282 oldal 

       Sorozat: -

       Moly: Katt ide!

A történetről és néhány karakterről:

(Vigyázat, helyenként spoileres lehet!)

Az alaptörténetet én bármelyik ifjúsági könyvben el tudnám képzelni. Adott egy középiskolás, lehetőleg majdnem végzős lány, akit társai kiközösítenek, folyamatosan „ugratják”. A iskola méhkirálynőjének és sleppjének állandó célpontja.  A helyzet, azonban otthon sem valami rózsás, a vallási fanatikus anyja miatt. Továbbá adott egy bál, amely, minden végzős álma. A „rút kiskacsa”el is jut a bálba a suli egyik legmenőbb fiújával… éééés…. ennyi. Egy young adult könyv itt romantikus happy end-del le is zárná a történetet. Azonban ki beszélt itt romantikus könyvről?

Egy egyszerű hétköznapi helyzetet vázol fel az író. Az iskolai zaklatás, terrorizálás sajna már a mindennapjaink része, hiszen bárhol megeshet, bárki találkozhatott már vele korábban, így könnyebb az olvasónak együtt éreznie. King, azonban egy különleges módszert választott arra, hogy felhívja mindennek, valamint a családon belüli erőszaknak a súlyosságára az emberek figyelmét. Felhasználta az írói eszköztárának néhány elemét, és a látszólag hétköznapi történetet megspékelte egy kis természetfölöttivel.

Carrie-t én már az elejétől kezdve nagyon sajnáltam. Szélsőséges nézeteket valló anyja, különös nevelési módszerei miatt a lány nem egyszer volt nevetség tárgya. (pl. zuhanyzós jelenet, imádkozós jelenet kis korában). A lány azonban, nem volt teljesen az anyja befolyása alatt. Ő nem volt annyira elkötelezett az anyja által tanított nézetek felé. Ha le kéne írnom, az anyjához való viszonyát azt mondanám, hogy rettegett tőle. Érthető okokból. (Ki akarna megfojtani egy 3 évest?) Margaret White, így kezdettől fogva ellenszenves volt nekem.

Úgyszint, ilyen karakter volt nekem Christine Hargensen is. Tökéletesen hozta a kegyetlen népszerű lány szerepét, aki arra áldozta mindennapjait, hogy megkeserítse Carrie White életét. Chris számára sokat jelentett a végzős bál, és mivel az iskola korábbi tettei ért kapott büntetésként visszavonta a lány báli jegyeit, Chris bosszút esküdött. Az utolsó pillanatokban, mielőtt végrehajtotta volna a tervét, mégis felcsillant valami remény arra, hogy a katasztrófa elkerülhető, amikor Chris visszakozni akart. Azonban ez nem következett be Billy miatt.

Carrie már kis kora óta - ha még nem is tudta, csak sejtette – birtokában volt a telekinetikus képességnek. Ez az a vonás, amely különlegessé, és egyben rettentően veszélyessé is tette. Amikor a 16 éve során összegyűlt, elfojtott, folyamatos kínzások miatti fájdalom felszínre tört, elszabadult a pokol, és kezdetét vette a vérontás.

Carrie megmentésének lehetősége:

A történet végig magában hordozta Carrie megmentésének lehetőségét is. Több alaklom is adódott arra, hogy a környezetében élők cselekedjenek, azonban nem tettek semmit, akik megpróbálták, azok is elbuktak végül.

Először 3 éves korában adódott lehetőség Carrie kimentésére a szomszéd lánynak, Estellának és az anyjának. A szomszédok és a Margaret White között ugyanis gyakori volt az összetűzés. Egyik alakommal, amikor Estellán keresztül próbálta bebizonyítani az igazát az anyja, a lány találkozott a kis Carrie-vel. Nagyon megsajnálta a kis lányt, egy rövid beszélgetés után. Azonban nem lehetett vele sokáig, mert Margaret White ordítozva magához hívta a kislányt. Estellában, akkor felmerült annak a gondolata, hogy segíthetne a lányon, ha nem engedi neki, hogy az anyjához menjen. Próbált beszélni Carrie anyjával, már majdnem sikerült elérnie a célját, mert a kis lány tétovázni kezdett. Margaret White azonban aljas, módszerhez folyamodva mégis elérte, hogy Carrie odamenjen hozzá. Nem tudta megmenteni az anyjától, így Estella kísérlete sikertelen lett.

Másodjára Sue Snell próbált meg rajta segíteni. Egy szép emléket szeretett volna Carrinek, valami jót tenni vele, ami kicsalogatja a csigaházából, így megkérte a barátját, hogy kísérje el a lányt a bálra. A fiú kicsit vonakodva, de beleegyezett és a végén már ő is boldoggá akarta tenni Carriet. Azonban egyikük sem gondolta, hogy Chris bosszúja tönkreteszi az egész elképzelésüket. Nem tudta megmenteni a terrorizáló iskolatársaktól, így Sue is elbukott.

Harmadjára pedig, Carrie is megpróbált segíteni önmagán. Ahogy egyre erősebb lesz, úgy ébred lassan öntudatára. Carrie a zuhanyzós eset után rájön, hogy ki kell állnia magáért mind otthon, mind az iskolában. Próbál változtatni a helyzetén, de egyedül nem sikerül neki. Így Carrie is elbukott.

Továbbá meg kell említenem még Mis Desjardin-t, aki folyamatosan szemmel tartja Carrie-t a zuhanyzós incidens óta. Lassan ugyan, de kezdi észrevenni, hogy valami nincs rendben a lány körül. A segítséggel azonban sajnos elkésett.

Írói eszközök:

A könyv egésze tökéletesen aprólékosan ki van dolgozva. Holott ez King első regényei között volt, mégis már itt ügyelt a részletességre. Úgy mutatta be a helyszíneket, mintha nekem is ismernem kellene. Sorolta az utcaneveket egy-egy útvonal során. Így könnyebb képet kaphatott az olvasó a kis városról. Részletesen írja le azonban a pusztítást, és az olykor gyomorforgató dolgokat is.

A másik dolog, amit már másodjára fedeztem fel nála (hisz 2. könyvemet olvastam tőle), az a más történeteire való utalás. Ebben a kötetben például egy az Állattemetőre utaló mondatpár található (lehet volt még másra való utalás is, csak nem tűnt fel, mert még „olvasatlan vagyok” hozzá). Olyan ez az egész, mintha a könyveinek szereplői egy saját államot/országot kaptak volna. Egy kis mini univerzumot, ahol, mindenki tud a másikról, a környéken történtekről.

Különösen jónak éreztem a karakterábrázolást. Hisz az író könnyen elérte nálam, hogy egyes karaktereket hamar megutáljak, illetve némelyekkel mégis legyek elnézőbb, és legyenek szimpatikusabbak.

Ezen kívül meg kell még említenem, egy érdekességet a történetvezetésben, amely miatt még jobban valóságosabbnak érezhetjük a cselekményt. A történet folytonosságát, többször megszakítják különböző dokumentum részletek (mind hivatkozással persze – szerző(k), cím, megjelenés, oldalszám, minden, ami kell). Ez még inkább valóságérzetet ad a sztorinak, valamint, így megismerhetjük a cselekményt más szemszögekből is (pl. az esetet később vizsgáló elemzők szemszögéből, de mesélnek a szemtanúk pl. Sue vagy Estella is). A történet egyébként végig E/3-ban íródott.

Összegzés:

Összességében nekem tetszett a könyv. Izgalmas volt és nagyon elgondolkodtató. Számomra nem volt olyan gyomorfogató, mint az Állattemető volt, de még mindig nem érte el a várt borzongató hatást (lehet mással kéne próbálkoznom). Bár olykor-olykor igencsak félelmetes jelenetek voltak benne. Végül is, csak ajánlani tudom, azoknak, akik szeretnének egy „kicsit lightosabb” horrort olvasni. Stephen Kinggel való ismerkedésnek mindenesetre tökéletes. :)