Fülszöveg:
Helena Conway szerelmes lesz.
Akaratlanul.
Észrevétlenül.
De nem véletlenül. Kit Isley pontosan az ő ellentéte – rejtélyes,
fékezhetetlen és a legkevésbé sem óvatos. Mindez akár remekül is alakulhatna…
Ha nem Helena legjobb barátnőjével találkozgatna. Helena kénytelen
dacolni a szívével, helyesen cselekedni, és másokra is gondolni.
Egészen addig, amíg fittyet nem hány az egészre.
Tarryn Fisher, New York Times sikerkönyves szerző lehet, hogy
vagányabb nálad, de ezt nem dörgöli az orrod alá. Az első diplomáját a Roxfort
Varázsló és Boszorkányképző Szakiskolában szerezte. Az emberi természet nagy
tisztelője, egy hús és vér gonosz, mégpedig a Mardekár házból. A szíve sötét,
de az olvasóit azért kedveli. Jelenleg Washingtonban él fiával és lányával.
Az év legizgalmasabb regénye a női
útkeresésről és a szerelemről.
Kiadási adatok:
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2018
ISBN: 9789634572343
Oldalszám: 328 oldal
Sorozat: -
Moly: Katt ide!
A történetről:
Először is
szeretném leszögezni, hogy az első fejezet címe tökéletesen passzol a
tartalmához. Komolyan azt sem tudtam, hogy mi van. Elsőnek valós időre
gondoltam. Aztán arra, hogy Helenának van valamilyen amnéziája. Aztán a fejezet
végén szereplő mondat mindent megmagyarázott. Furcsa kezdés volt, de az a jó értelemben. Jó eszköz volt arra, hogy berántsa az olvasót. :D
A könyv
történetileg mindenképpen különbözik a már megszokott romantikus történetektől.
Itt egyszerűen teljesen más részeken van a hangsúly. Nem arról van szó, ahogy a
két főszereplő szépen lassan egymásba szeret, vagy próbálnak közeledni
egymáshoz. Nem. A szerelmük olyan, mintha már az első mondatoktól kezdve
létezne. Nem szükséges újrateremteni, mert a karakterek számára is már egy
régi, megszokott érzésről van szó. A szereplők tudják, hogy kihez tartoznak. Az
egymáshoz közeledés azonban lehetetlen, mert sajnos a főszereplők olyan
faramuci helyzetben vannak, hogy Kit, akibe a mi Helenánk szerelmes a legjobb
barátnőjének az udvarlója. Így a szerelmük eleve halálra ítéltetett lehet.
A történet
igazán hangsúlyos része Helena élete. Az, hogy hogyan próbálja megtalálni
önmagát, és közben hogyan igyekszik távol tartani magát Kit-től. Helenát egy
álom vezette el a változáshoz. Annak az álomnak a hatására kinyílt a szeme és
elkezdte meglátni az igazi valóját. A könyv során Helena gondolkodása fokozatosan
változik meg. Elsőként ráébred arra, hogy az a hivatás, amelyet évekkel ezelőtt
választott nem neki való. Felébrednek mélyen szunnyadó művészi hajlamai.
Céljának elérése érdekében elkezd különféle tanfolyamokra járni. És igazából
itt kezdődik meg Helena utazása. Az első felismerésnél és lépéseknél. Innentől
kezdve apránként halad afelé, hogy kiderítse, ki ő valójában.
Ezt az
útkeresést színesíti a szerelmi szál. Ugyanis Kitnek fontos szerepe volt Helena
megváltozásában. A valóságnak hitt álom megmutatta neki, hogy tudat alatt mire
vágyik. Ezután Helena akarva-akaratlanul is azon volt, hogy ezt az álmot valóra
váltsa. Többé-kevésbé sikerül is neki, de részleteket nem árulok el. ;)
A történetből
egy negatívumot emelnék ki. Az italozást. Oldja a gátlásokat és megértem, ha
olykor a szereplőknek szükségük van egy pohárkára. Nem is ezzel volt a
problémám. A gond a gyakorisággal volt. Véleményem szerint túl sokszor
szerepelt a történetben. Valamint az sem tetszett ezzel kapcsolatban, hogy
olykor megoldásként volt beállítva. Helena története különleges és érdekes
volt, de a könyv ¾ -e körül, amikor már megint alkoholra vágyott, hogy enyhítse
a helyzetét felmerült bennem, hogy ha így folytatja előbb-utóbb alkoholista
lesz, ha még nem az.
A könyv végével
nem feltétlen értek egyet. Egy bizonyos szereplő megjelenése után arra
számítottam volna, hogy Helena története más véget ér. Picit így erőltetettnek
éreztem a végét. Viszont az utolsó jelenetek egyike vicces volt, ami különösen
tetszett, jobbá téve így a befejezést is számomra.
Idézet:
„– Ki volt az? – kérdezi Kit, amikor
megáll mellettem. (…)
– Az a szektavezér, akiről meséltem.
Benne volt a hírekben. Akivel majdnem megszöktem.
– A francba! Hozzam a puskámat?
– Nem. Azért jött, hogy elmondjon
valamit. De már elment.
– És mit mondott?
– Hogy én voltam neki a „nagy ő”.
– Hozom a puskámat."
A szereplőkről dióhéjban:
- Helena: Nekem eléggé szimpatikus karakter volt. Őt sikerült a legjobban megismernem (hisz az ő szemszögéből íródott a történet). Imádom a Harry Potter mániáját. #Hajrá bézs boszik!
- Kit: A szerelmi háromszög egyik csúcsa. Sajnos nem szerepelt annyit, és úgy, hogy tökéletesen le tudjon nyűgözni. Helena szavait használva olykor tényleg egy „döntésképtelen gyávának" tűnt. Nem tudtam megérteni, hogy ha szerette Helenát, akkor miért nem tett lépéseket időben, hogy vele lehessen.
- Della: A csinos, újgazdag legjobb barátnő. Della komoly gondot okozott, de hát kellett valami, ami késlelteti, megakadályozza a főhősök szerelmét. A kezdeti kedvessége után hamar megmutatta gonosz oldalát is. Azonban még ha jogos is volt a felháborodása, meg kellett volna tanulnia elengedni a dolgokat.
- Greer: Nagyszerű lány és csodálatos művész. Figyelemre méltó életfilozófus és jó barát. A színes világlátása nagyon tetszett.
- June: Egyszerűen imádnivaló volt. Nagyon megkedveltem a csajt a pálfordulása után. Többször is Luna Lovegoodhoz hasonlították. Annak ellenére, hogy olykor furcsa, azonban igazán kedves teremtés, aki még csak ezután fogja bontogatni a szárnyait.
- Muslim: A tökéletes idegen. Róla nem mondok semmit. Vele találkoznod kell, hogy megismerhesd a lehengerlő személyiségét. ;)
Nyelvezet, fejezet címek:
A szöveg könnyen
olvasható, fiatalos nyelvezetű. Számomra erős pozitívumként szolgált, hogy
káromkodásoktól viszonylag mentes. Persze olykor-olykor az indulatok hatására
elhangzik egy-kettő, de ezen kívül a kulturált megfogalmazás a jellemző.
Minden fejezet
címe, egy hashtaggel (#) ellátott szó, amely a legjobban
körülírja az adott fejezet történésit. Olykor ezek a szavak meg is találhatóak
a fejezetekben. Érdekes volt, mert ehhez hasonló megoldással még nem találkoztam eddig. Egyszerre foglalta össze a fejezet lényegét egy szóban, és beszivárogtatott egy XXI. századi fiatalos eszközt, amit az infokommunikációs világból mindannyian ismerünk.
Összegzés:
Maga az egész
történet nem volt rossz. Azt a problémás szerelmi történetet hozta, amit a cím
beígért. Azonban én ezt a történetet inkább romantikus elemekkel tarkított
fejlődésregényként könyvelném el, nem kizárólag romantikusnak, hisz Helena
változása jól nyomon követhető volt és talán hangsúlyosabb is. Mindent
összevetve megéri elolvasni, de számomra egyelőre(!) az egyszer olvasós
kategóriába esik, de nem kizárt, hogy később még egyszer előkapom. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése