Leiner Laura: Kezdet (SzJG 1.)

Fülszöveg:

„Na, Cortez is megtalálta a sulit. Éppen ideje volt, nem fogom életem végéig tartogatni a jegyzeteket – sóhajtotta tettetett unalommal az arcán, és becsapta a szekrényajtaját. Elfordítottam a fejem, hogy odanézzek, és akkor… És akkor történt, hogy először megláttam Antai-Kelemen Ádámot, Cortezt. Abban a pillanatban, ahogy megláttam, görcsbe rándult a gyomrom, és úgy éreztem, muszáj lehajtanom a fejem, és úgy tenni, mintha csinálnék valamit, máskülönben elárulom magam. Deszkás cipőt, farmert, és bőfazonú fehér pólót viselt, fél vállán hanyagul lógott a hátizsákja, másik kezében a gördeszkáját tartotta. Összevissza meredező haja csak látszólag állt szerteszét, egyébként gondosan megcsinálta, és pont úgy nézett ki, ahogy kell, és ahogy jól áll neki. A folyosó végén Ricsivel beszélgetett, aztán szép lassan minden osztálytársunk köré gyűlt, és hallgatták.

Zavartan turkáltam a szekrényemben, csak néha néztem fel egy-egy pillanatra. – Nézd, megjött Cortez! – jelentette be Virág.

Mintha magamtól nem vettem volna észre.” (részlet a könyvből)

Kiadási adatok:

       Kiadó: L&L 

       Kiadás éve: 2016

  ISBN: 9786155653087

       Oldalszám: 440 oldal 

       Sorozat: A Szent Johanna gimi 1.

       Moly: Katt ide! 

Én és a könyv:

Annyi, meg annyi helyen láttam, hallottam már a Szent Johanna Gimiről. Kisebb koromban azt sem tudtam mi az, csak láttam egy SZJG csoportot. Később eljutott hozzám is a hír, de már későn. Sokáig gondoltam úgy, hogy már túl öreg vagyok hozzá, de tavaly megláttam egy nagyobb akció keretében, így gondoltam miért is ne. Így került hozzám végül a teljes sorozat.

A borítóváltás nekem is szemet szúrt. A régebbi borítókkal jobban szerettem volna őket, de elvileg ezek a könyvek már a Kalauz –t is magukba foglalják. Mindenesetre ez a borító is hangulatos és jól láthatóak a történet szempontjából fontosabb elemek.

Nem ez volt az első Leiner Laura könyvem, mivel korábban már olvastam a Bábel-t is Book of Hails ajánlására, de a két könyvből, csak egy dolgot tudok megállapítani. Leiner Laura fantasztikus! Annyira könnyed, és olvasmányos könyveket ír. Észre se vettem, hogy több mint 400 oldalt elolvastam. :D (meggyűlik mostanában a bajom a hosszabb könyvekkel). Bár szerintem a naplószerűség is közrejátszik az olvasmányosságban.

A történetről:

A könyv maga a szereplők adatlapjaival indult, amelyek már mosolyt csaltak az arcomra és kíváncsivá tettek. Meg akartam ismerni őket jobban, tudni akartam, hogy mi történik, ha ennyi színes és vicces egyéniséget összeeresztenek egy teremben. A hatás nem maradt el. Erről majd később. 

A történet Reni költözésével indult. Megtudhatjuk, hogy most költözött át Budára, és hamarosan megkezdi a tanulmányait a Szent Johanna Gimnáziumban. Menet közben megismerkedhetünk a szüleivel is. Meg kell, hogy mondjam eleinte kissé idegesített Reni gondolkodásmódja. Nehéz volt újra egy 15 éves fejével gondolkodni.

A történet folyamán megismerkedhetünk a 9.B osztály hétköznapjaival. Mivel majdnem minden napról szól egy rövidebb/hosszabb naplóbejegyzés, így olyan, mintha mi is átélnénk a történeteket. Az osztály maga nekem nagyon szimpatikus. Szinte minden diáktípusra találhatunk példát benne. Az egész osztályt megszerettem a könyv végére. Kinga karaktere ugyan az elejétől kezdve ellenszenves volt számomra, de később kiderült számomra, hogy a látszat néha csal, és lehet, hogy kicsit félreismertem. A végére még őt is megkedveltem. A fiúkon nagyon sokat nevettem. Vicces volt, hogy folyton szívatták egymást valamivel, és olykor igen kreatívak is tudtak lenni. Amikor úgy indultak a reggelek, hogy „Ti nem tudtok semmiről.”, akkor már sejteni lehetett, hogy megint csináltak valamit. :D

Még a tanárok is szimpik voltak. Főleg a magyar tanárt szerettem, de Máday igazgatóhelyettes asszonynak is akadtak jó beszólásai. Szigorú nő, de valahogy őt is kedveltem, főleg azután, hogy a suliújsággal kapcsolatban megismerhettem a munkásságát. Engem egy kicsit a régi magyar tanáromra emlékeztetett.

Jó volt átélni Reni hétköznapjait, mert így újra kamasz lehettem. Átélhettem újra, hogy milyen is volt a „pletykálkodás” egy legjobb barátnővel, vagy milyen volt epekedni a kiszemelt fiú után.

Tetszett Reni zavartsága, amikor Cortez közelébe került. Kislányos és nagyon aranyos volt. Cortezről pedig egy ideig nem tudtam eldönteni, hogy hogyan is érezhet, mostanra viszont vagy egy megingathatatlan elképzelésem és alig várom, hogy megtudjam hogyan alakul kettőjük sorsa.

A könyvet és a folytatásokkal kapcsolatosan elég sok mindent elspoilereztem már magamnak, de ezzel együtt is élvezhető a történet. Sőt! Nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogyan alakul majd például Virág sorsa. Ezt a „spoilert” várom a legjobban, hogy megtaláljam a könyvben is.

A történet nagyon jól visszaadja a középiskolai hangulatot és az ott uralkodó állapotokat. Többé-kevésbé teljesen reális képet fest. Több jelenetet is találtam, amelyhez hasonlót én is átélhettem akkoriban. Szerintem ezek ilyen tipikus középiskolai mozzanatok, amit nem is gondolnánk, de szinte mindenhol előfordulnak. Számomra az ilyen apróságoktól volt annyira valósághű a történet.

Különösen tetszettek a könyvben elrejtett könyves, filmes vagy akár zenei utalások is. Reni és Arnold könyvszeretete több klasszikusra is felhívta a figyelmem, amelyekre előbb-utóbb majd én is szeretnék sort keríteni. Kedvemre valóak voltak a filmes és zenei utalások is, amelyek kellemes emlékeket idéztek fel, hiszen régen nálunk is nagy divat volt például a High School Musical vagy a Karib-tenger kalózai is. :) Zenei utalások közül pedig muszáj vagyok megemlíteni a Fall out Boy-t. Ismerem és szeretem a zenéjüket már régebb óta (a középsulis évek óra, haha :D), de eddig fogalmam sem volt arról, hogy ki az a Pete Wentz. Tudom, vétek, de Virágnak hála most már tudom ki az. Köszi Virág! :D

Negatívumként annyira sok dolgot nem tudnék hozni. Kicsit unszimpatikus volt Vladár karaktere. Nem tudom, miért nem lehet elfogadni, ha valakinek nincs kiemelkedő művészi érzéke. Nem kellett volna ezért szívóznia, de hát mindenhol akadhat egy hasonló tanár, aki mindennél fontosabbnak tartja a tárgyát. Az viszont szomorú volt, hogy felnőtt létére esélyt sem adott rá, hogy a diákja megmagyarázza a történteket.

Instagram

A következő dolog, ami szemet szúrt, de igazából ez sem nagy dolog, az az, hogy helyenként én a történetet túlságosan meseszerűnek találtam. Reni szülein éreztem ezt főleg, kicsit túlságosan is tökéletesek voltak. A másik, ahol még ez feltűnt Reni és Cortez bizonyos jelenetei. Arra viszont rájöttem, hogy ez megint csak az azonosulási nehézségek miatt van. Bánom, hogy nem találtam rá sokkal hamarabb erre a sorozatra. Ha nagyjából Renivel egyidősen olvastam volna, könnyebben bele tudtam volna képzelni magam a helyébe. :(

Amitől még néha a falra tudtam mászni az a reggeli tini hiszti az öltözködés miatt. Oké, érthető, hogy jól akar kinézni az ember a kiszemeltje előtt, de ha nincs meg a pulcsi, amit fel akar venni, akkor keres egy másikat és nem az apját kergeti az őrületbe. Mindig kell egy B terv is. ;)

Az utolsó dolog, ami bántott az az, ahogy Virággal bánta. Nem tetszett, hogy ennyire butának volt beállítva, és hogy ezt az osztálytársai többször szóvá is tették.

Mire a történet végére értem bizonyítást nyert a régi borítón szereplő marketing szöveg: „Egy gimi, ahová mindenki szívesen járna” 5/5* érte. Ezt nagyon eltalálták! ;)

 

Idézetek:

„ - A barátok nem azért vannak, hogy szépítsék a dolgokat és felvidítsanak? – kérdeztem sértődötten, jelezve, hogy egyáltalán nem tetszik, amit hallok.

- Nem. A barátok azért vannak, hogy észhez térítsenek, ha hibázni készülsz – tárta szét a karját, majd folytatta az olvasást.”

„A színpadon éppen Kinga üvöltött tisztán artikulálva, amitől Virág felriadt.

- Ez már Petőfi? – biccentett a színpadon álló Kinga felé. Arnold előre hajolt, hogy rálásson Virágra, és lesajnálóan megrázta a fejét.

- Ez október 23.

- Na és? – pislogott Virág.

- Aludj vissza, majd március 15-én felkeltünk és akkor képben leszel – susogta Arnold. Virág unottan megvonta a vállát, és ujjaival még inkább szemébe fésülte a haját. Szerintem visszaaludt.”

 

 

A szereplőkről:

Rentai Renáta: A nézőpont karakterünk. Az ő szemén keresztül követhetjük végig az életet a Szent Johanna Gimiben. Nagyon okos és művelt a korához képest. Két legjobb barátra is szert tesz. Titokban oda van Cortez-ért, de shh, ezt ne mondjátok el senkinek!

Antai-Kelemen Ádám: Ő a mi drága Cortezünk. Tipikus menő srác, humorbomba, az osztály közepe. Jártas a popkultúrában, tud gördeszkázni és nagyon jól rajzol. Kiemelkedő az angol nyelvtudása, az irodalom azonban nem az erőssége. Szerettem Cortezt, de számomra Szasza marad az első mindig is a Bábelből. (Vagy majd a 8. kötet végére kiderül, lehet, trónfosztás lesz :D)

Bencze Virág: Kissé butácska, folyton álmos lány, aki odáig van Pete Wentz-ért. Tehetséges a rajzban, a matek azonban olykor kifog rajta. Igazán egyedi módot talált a hangulata jelzésére. A hibái ellenére ő lett az egyik kedvenc karakterem.

Neményi Arnold: Nagyon intelligens, tehetséges srác, a pontosság azonban nem említendő vele egy napon. Mindig ki tudja vágni magát minden helyzetből. Kiemelkedő szinte minden tárgyból, főleg franciából és irodalomból. Nagyon szerettem az elmés poénjait.

 

Összegzés:

Én nagyon szeretem ezt a könyvet, annak ellenére is, hogy nem éppen én vagyok a célközönség. Sokat nevettem rajta és sok kellemes emlékemet felidézte. Szívesen lettem volna egy ilyen színes társaság tagja. Úgy tűnik a Szent Johanna tényleg az a hely, ahová mindenki járni szeretne. Ott az osztályközösségtől az iskola programjain át minden vonzó. Imádtam a könyvben feltűnő valósághű mozzanatokat, illetve az elrejtett utalásokat. Jó volt végre olyan utalásokkal találkozni, amiknek a nagy részét ismerem is. /Talán több magyar ifjúsági könyvet kéne olvasnom?/ Leiner Laura ezzel a könyvével is megvett magának. Kíváncsian várom a folytatást.

(Nem feltétlen vagyok az évfordulók híve, de véletlen pont egy nevezetes dátumra esett a bejegyzés publikálása. Aki olvasta tudja, aki pedig nem, az még kiderítheti. 😉)