Lydia
Kenningtone két évvel ezelőtti nyara nem volt egyszerű, mivel szörnyű erőszak
szemtanújává vált. A bírósági ügyek, a látottak okozta tehetetlenség viharában
két évig terápiára kellett járnia, hogy fel tudja dolgozni azt, ami történt.
Tinsley Rivera segítségével azonban sikerült visszarázódnia a mindennapokba. Eleinte
kizárta életéből a lányt, hogy ne kelljen visszaemlékeznie a fájdalomra, de
végül közel engedte magához annyira, hogy barátok lettek. Lydiát most már csak
egyetlen egy személy zavarja igazán. Gabriel Rivera, aki egy késő esti
beszélgetésnek köszönhetően – ami Lydia és Tinsley között zajlott – mindenről tudomást
szerzett. Gabe önjelölt védelmezővé válik, amit Lydia nem tud mire vélni, mivel
ők ketten, ki nem állhatják egymást.
Korábban,
amikor a Tinsley &
Alex első kiadását, a Ha gondolnál rám…-ot
olvastam (értékelés ITT),
már akkor kíváncsivá tett Lydia karaktere. Szerencsémre nem sokat kellett
várnom a folytatásra, mivel pár hónappal később már érkezett is a spin-off
kötet, amelynek Lydia és Gabe lettek a főszereplői.
Ezt
a kötetet recenziós példányként kaptam meg az írónőtől, amit ezúton is
szeretnék megköszönni Neki! ♥
A történetről:
A
könyv főszereplői két fiatal egyetemista: Lydia Kenningtone és Gabriel Rivera.
A kötet ott veszi fel a fonalat, amikor a két fiatal visszatér a szülővárosukba
a karácsonyt megelőző hetekben. Lydia egy buliból tart hazafelé, a sors pedig
egy régi ismerőst sodor elé, Gabe Rivera személyében. A viszontlátás öröme nem
éppen felhőtlen. Jól érezhető a karaktereket körbe ölelő feszült légkör. Ez a
feszültség egy darabig velük marad még. A kérdés csak az, hogy meddig lesz így
és mi állhat az egész hátterében?A
cselekmény a Tinsley & Alex című könyv után játszódik, miközben néha
megmutat egy-egy jelenetet a múltból is. Jó volt ebben a részben viszont látni
a másik könyv szereplőit, illetve megismerni újabbakat, mint például a Rivera
testvérek nagymamáját, Jilliet. Tetszett a karaktere. Egyszerűen mindig tudta,
hogy mit kell mondania vagy tennie. Viszont a főszereplők mellett sem mehetünk
el szó nélkül.Lydia
és Gabe nagyon jó párost alkottak. Szerettem, ahogy nyomon követhetjük őket a
boldogsághoz vezető úton. Humoros és néha igazán pikáns pillanatokat tudhatnak
maguk mögött. Az egyik kedvenc részem az ezüstfenyő ültetéshez köthető, illetve
az újra találkozásukhoz. A romantika mellett a két főszereplő személyiségének
fejlődését is nyomon követhetjük. Azt, ahogy próbálják a legjobbat kihozni a
másikból.
Tetszett,
hogy a könyv, amellett, hogy nehezebb témákhoz is hozzányúl, mint a nemi
erőszak vagy a megromlott szülő-gyerek kapcsolat, próbálja megőrizni a felhőtlen
pillanatokban azt a könny edebb hangulatot is, amelyet a Tinsley & Alex
című könyvében megalkotott az írónő. Különösen tetszett az, hogy ebben a
kötetben felértékelődik az emberek közötti kommunikáció. Fontos lenne, hogy a
szereplők beszéljenek egymással, kimondjanak dolgokat egymásnak, de ezt mégsem
teszik meg. Időbe telik, mire rájönnek a folyamatos kommunikáció fontosságára, de miután ez megtörténik próbálnak változtatni a dolgokon, aminek mi is szemtanúi lehetünk.
Kedvenc idézetek:
„- Nem volt ijesztő?
- Váltani?
– bólintok. – De. Minden változás az, de az ismerős közeg segített rajta. Ha
elfogadom, hogy minden döntés félelemmel jár, és mindig jobban fél az ember
előtte, mint akkor, amikor megtörténik, valahogy jobb lesz.”
„Talán
ez a gyógyulás? Végre a sértett helyszínen is képes vagyok újra önmagam lenni.”
„Üvölts
velem, légy dühös, boríts nyakon még egy adag kávéval – mondom, halkan, mégis
határozott hangon. – De még egyszer ne fordíts nekem hátat. Érted?”
„Azt
gondolom, hogy nálad talpraesettebb lánnyal még soha nem találkoztam, és ha
valaki tud egyszerre ötszáz dolgot csinálni, amiket ki is maxol, akkor az te
vagy.”
A szereplőkről:
Lydia Kenningtone: Fiatal
egyetemista lány. Tehetséges táncos és jégtáncos. A családi háttere nem éppen
makulátlan, és a múltjában is akadnak sötét foltok, amelyek erősen
befolyásolták a személyiségének alakulását. Nyitott a változásra és kész
visszatérni önmagához. Jelenleg Tinsley egyik legjobb barátnője lett. Bátran
kiáll másokért és magáért.
Gabriel Rivera: Fiatal egyetemista
srác. Tehetséges focista, aki nem mellesleg Tinsley bátyja. Védelmező típus,
bármit megtenne a szeretteiért. Néhány éve történt vele valami, ami miatt az egyéjszakás
kalandok mellett tette le a voksát. Tele van haraggal és nem igazán leli a
helyét. Itt az ideje, hogy megoldást találjon erre a problémára.
Jillie: A Rivera
testvérek nagymamája. Jó megfigyelő és mindig tudja, hogy mit kell mondania. Ki
gondolná, hogy ért a szellemidézéshez is?
Összegzés:
Egy szívmelengető,
humoros és pikáns története kaptam ettől a könyvtől. Nagyon szerettem Lydia és
Gabe párosát. Ez a történet különösen nagy hangsúlyt fektetett az emberek
közötti kommunikáció fontosságára. A két főszereplő boldogságához vezető rögös úton
szemtanúi lehetünk annak, ahogy erre ők is rájönnek. Annak ellenére, hogy nehéz
témákat is feszeget, mégis meg tudta őrizni azt a kellemes és könnyed légkört
is, amit a Tinsley & Alex könyvben már megismerhettünk.
Ádám
egy átlagos ember volt. Egy napon azonban megjelent előtte Gábriel arkangyal,
aki így szólt hozzá:
„Ádám!
Te vagy a Mindenható Isten! Negyvennégy évvel ezelőtt úgy döntöttél, hogy
újjászületsz a Földön. Megfosztottad magad saját Isteni tudatodtól, törölted
emlékeidet és elvetted magadtól a hihetetlen erődet is! A célod az volt, hogy
megértsd az emberi fajt és a halandó életet!”
Ádám
kis híján sokkot kapott e szavak hallatán, azonban az arkangyal nem hagyott
neki időt, hogy feldolgozza ezt. Vissza kell térnie Isteni énjéhez, mert az Ördög
serege az az a fődémonok, démonok és az ördögi szellemek folyamatosan támadják
és küldik az Örök sötétségbe az Istenieket, vagyis az arkangyalokat, angyalokat
és az isteni szellemeket. Meg kell ismernie az egész Mindenséget a benne lévő
lényekkel együtt. Valamint létre kell hoznia egy új világot, ahová átvezeti az
övéit, a Végítélet elszámoltatásai után.
Ádám
számára felfoghatatlan volt, amit hallott, de ekkor még nem tudhatta, hogy ez
egy óriási próbatétel nem csak a Világmindenség lényei, hanem saját maga
számára is!
Régebben
többször szembejött velem ez a könyv. A fülszöveget elolvasva érdekesnek
találtam a történetet, de közben valahogy tartottam is tőle. Viszonylag keveset
tudok arról a témáról, amelyben a könyv íródott, illetve féltem, hogy
túlságosan belemegy a vallásba, ezért inkább halogattam. Egy idő után jobban
elkezdtek érdekelni a vallások, így újra elgondolkoztam a könyvön és fel is
írtam a képzeletbeli BD-s bevásárlólistámra. Nem sokkal ezután megkeresett az
író, hogy lenne-e kedvem elolvasni a könyvét.
Ezt
a könyvet recenziós példányként kaptam meg az írótól, amit ezúton is szeretnék
megköszönni Neki! ♥
A történetről:
A
történet máris egy utazással indul. A főszereplő, Ádám Amszterdamba,
Hollandiába utazik., hogy találkozzon egy kutatócsoporttal. Az első két
fejezetben, az út alatt megismerkedhetünk a jelenlegi helyzetével és
bepillantást nyerhetünk a személyiségébe. Miután megérkezett úgy döntött, hogy
kihasználja az időt, mielőtt találkoznia kellene a kutatókkal, így elindul,
hogy felfedezze a várost. Ezután következik be az életében az „Isteni utazás”,
ami megváltoztatja a saját és családja jövőjét is.
A
történet számomra lassan indult be. Az elejét túl valósnak éreztem. Kezdve az
okkal, amiért Ádám Hollandiába utazik, illetve az első utazás módját, amely
végül felnyitja a lelki szemét. Számomra klisés hatása volt, és belengetett egy
klisés folytatást és csavart. Kiderült azonban, hogy nem volt mitől tartanom,
mert teljesen másképp folytatódott a történet, mint ahogy először vártam. Kezdetben
nem is igazán kedveltem a történetet. Úgy éreztem, hogy nehezen jutunk el a
lényeges részhez, amire kíváncsi voltam, magához a fantasy részhez. Aztán
egyszer csak elkezdtek beszivárogni a fantasy elemek a valós képek közé és már
át is váltottunk. Jöhet az izgalom!
A
cselekmény inkább hullámzó volt. Váltogatták egymást a mozgalmas és a leíró
részek. Ezzel így nem is lenne baj. Szinte minden a helyén volt. Nekem egy
valami hiányzott: a párbeszédek. Szeretek párbeszédeket olvasni, mert
gördülékenyebbé teszik az olvasást, jobban rávilágít a karakterek
személyiségére, könnyebben tudok hozzájuk kapcsolódni. Számomra az ismeretközlő
részek párbeszédes formában jobban működtek volna, mert így néha úgy éreztem,
hogy elveszek a sok információban. Például Nadin és Káhállár találkozása a vége
felé is jobban működött volna párbeszédként. Pozitívumként tudom elkönyvelni
viszont, hogy a cselekmény még így is az utolsó oldalig fenn tudta tartani a
kíváncsiságomat.
A
cselekmény után át is térnék a világ és a fókusz párhuzamára. Az első oldalakon
még inkább Ádámot éreztem a központban. A történet előrehaladtával azonban a
világ is fokozatosan kitágult. Olyan volt, mintha egy kamerán keresztül látnám
a világot. A kisfilm egy közelivel kezdett Ádámról, majd fokozatosan távolodott
tőle a kamera, egyre nagyobb részt megmutatva a könyv világából. A végére
pedig, bár elfogyott a kamera mozgástere, még mindig lett volna mit megmutatni
a világból. Abból a lenyűgözően összetett, megtervezett és alighanem végtelen
világból.
Nagyon
tetszett a világépítés. Ámulatba ejtett a túlvilág kidolgozottsága, az a
hierarchia, csoportrendszer, ami ott működött. Csodás volt, imádtam! Szépen ki
volt dolgozva a működése. Azt hiszem minden felmerülhető kérdésem választ
kapott. A kedvenc helyem Kétely birodalma volt. Tetszett a karaktere. Végre
valaki megszemélyesítette ezt a mindenki számára ismerős érzést/állapotot (most
találkoztam először ezzel). Kétely és Lucifer közös jelenetei pedig nagyszerűek
voltak.
Már
ha Lucifernél tartok. Jó volt megismerni a történetet, az Ördögként
funkcionálás kihívásait. Neki sincs könnyű élete. Főleg úgy nem, ahonnan jött.
Titkon reméltem, hogy visszatér egyszer a gyökereihez, most már nem tudom, hogy
valaha ez megtörténhet-e. A karakterével kapcsolatban Ádámhoz hasonló érzelmi
utat jártam be. Mellékszereplők közül kiemelkedő volt még számomra Nadin és
Zack karaktere is, bár Nadint a vége felé egy kicsit soknak éreztem. Tetszett a
családtagokban, hogy így vagy úgy hűek maradtak a korábbi világokban betöltött
szerepkörükhöz, még ha ők nem is tudtak róla.
Amikor
először találkoztam a könyvvel ugye féltem attól, hogy mennyire megy bele a
vallásba, hogyan lehetne róla objektív szemszögből írni. A kötet elolvasása
után kiderült, hogy ez soha nem is volt valós probléma. Ha röviden akarom
összefoglalni, akkor a könyv utal a keresztény vallás alapjaira (Menny és
Pokol, angyalok, vétkek), a középpontban bibliai nevű szereplők állnak…. és
ennyi. Nem próbál megtéríteni, vagy szájbarágósan tanítani. Ez egy olyan külön
álló fantasy világ, mint a Csontváros, vagy a Fallen.
A
történet több mély gondolatot is tartalmazott, amik engem is elgondolkodtattak.
Tetszett, hogy Ádám karakterén keresztül próbál rávilágítani a magunkban való
elmélyedés, az önismeret és a megismerés fontosságára. Ezen kívül elég
hatásosnak mondanám ezt a kötetet. Hiszen a történet a könyvön kívül is velem
maradt, ami szerintem egy pozitívum. Többször azon kaptam magam, hogy eszembe
jutott dolgokról, foglalkoztatott, hogy mi lesz a szereplőkkel, hová fut ki a
cselekmény. Na, és a vége…
Az
utolsó nagyjából 90 oldalt egyben nyomtam le. Nagyon sok információ és történés
volt abban a részben. A végére úgy éreztem, hogy felrobban a fejem. Jól
sikerült hoznia azt a hatást, hogy a Mindenség emberi ésszel nehezen
felfogható. Szerintem az író jól érzékeltette, hogy itt most tényleg tőlünk
hatalmasabb, vég nélküli dolgokról van szó. Megijesztett ez a monumentalitás.
Kedvenc idézetek:
„A
semmiről nem lehet írni és beszélni, mert már magának a szónak a leírásakor,
kiejtésekor, illetve már a semmin való elmélkedésünkkor eszünkbe jut valami. A
semmi nem lehet egy üres lap, nem lehet a levegő vagy egy üres fekete tér, mert
ezek már valamik.”
„Biztos
sokszor mondták már, hogy a hit a kulcs. Viszont annak az előszobája a
bátorság.”
„Átölelték
egymást. Mintha lelkeik akkor mondták volna el, mit éreznek egymás iránt. Nem
volt szükség több szóra.”
„Ő is
tudja, hogy nagyon nehéz hinni. De nem véletlenül van kitalálva így. Küzdeni
kell.”
„A szenvedés,
egy szükséges rossz – kezdte. Így van kitalálva a Mindenség. A fejlődéshez
szükségesek a megpróbáltatások.”
A szereplőkről:
Ádám: 44 éves földi
férfi. Foglalkozását tekintve pszichológus. Férj és családapa. Mindig is
foglalkoztatta a túlvilág. Élete végéhez közeledve a sors nem volt kegyes
hozzá. Cserébe viszont ő az, aki magában hordozza Istent. A feladata, hogy
felfedezze újra régi önmagát és megismerje a Mindenséget, hogy újra Istenként
funkcionálhasson.
Nadin: Ádám fogyatékkal
élő lánya, aki szintén többre hivatott, mint azt elsőre gondolnánk. Végtelenül
kedves és okos. Ádám egyik legfőbb segítője lesz az utazás során.
Lucifer: A Pokol ura.
Kegyetlen gyilkos, maga az Ördög. De biztos ez? Nem is gondolná az ember, hogy
egy időben Kétely is gyakori vendége lehet.
Kétely: A kételkedők
vezetője, a kételyek megtestesítője. Ha egy picit is elbizonytalanodsz,
megjelenik melletted. Ha kell pro és kontra érveket sorakoztat fel, rávilágít
dolgokra, de sosem fog dönteni helyetted.
Összegzés:
Számomra nehezen
indult be a történet. Fontolgattam azt is, hogy félbe hagyom, Viszont ezt nem
éreztem fairnek. Magamat ismerve, mindig nehezen hangolódok rá a könyvekre,
főleg, ha nyomás is társul hozzá, így mindenképpen szerettem volna folytatni.
Végül bebizonyosodott, hogy megérte tovább olvasnom. Igazi élményt adott ez az
utazás. Elgondolkodtatott, lenyűgözött, izgatottá és ijedté tett. Egy remekül
kidolgozott világgal ismertetett meg. Tetszett ez az elképzelés. A végtelenség
gondolata az utolsó oldalakon megrémített. Szívesen ajánlom ezt a könyvet
azoknak, akik kedvelik a hasonló témában íródott könyveket és szívesen részt
vennének Ádámmal egy isteni utazáson! :)
The life of a traveling merchant is a lonely one, a fact with which Kraft Lawrence is well acquainted. Wandering from town to town with just his horse, cart, and whatever wares have come his way, the peddler has pretty well settled into his routine — that is, until the night Lawrence finds a wolf goddess asleep in his cart.
Taking the form of a fetching girl with wolf ears and a tail, Holo has wearied of tending to harvests in the countryside and strikes up a bargain with the merchant to lend him the cunning of “Holo the Wisewolf” to increase his profits in exchange for taking her along on his travels.
What kind of businessman could turn down such an offer? Lawrence soon learns, though, that having an ancient goddess as a traveling companion can be a bit of a mixed blessing. Will this wolf girl turn out to be too wild to tame?
Az utóbbi időben igyekeztem a lehető leginkább kilépni a komfortzónámból olvasások terén, viszont a szívem mindig visszahúz a fantasy felé, hiszen ez a műfaj az, ami miatt megszerettem az olvasást. A fantasy, az ahol otthon érzem magam annak ellenére, hogy mindegyik alkotás, mely a zsánerbe tartozik annyira különböző, mert mindegyikben van valami egyedi, valami plusz. Viszont mivel egy eléggé szerteágazó műfajról van szó egy élet is kevés lenne, ahhoz hogy teljesen feltérképezzem, de aztért próbálkozom. Annyi világ vár még felfedezésre, annyi érdekes történetet és karaktert kell még megismerni, hogy fogalmam sem volt, honnan vegyem fel újra a fonalat, de valahogy sikerült egy igazi gyöngyszemet találnom, ami mellett nem mehetek el szó nélkül. Ez a mű pedig nem más, mint a Spice & Wolf.
Hogyan is találtam rá a S&W-re?
Az animék már hosszú évek óta az én kis zűrzavaros életem egyik támpontját képezik (a könyvek mellett). Épp a következő megnézendő animét kerestem, amikor a Miért nézz "Spice and Wolf"-ot! című ajánlóba botlottam, és kevesebb, mint 10 perc elég volt hozzá, hogy meggyőzzön arról, hogy ezt nekem LÁTNOM KELL. Őszintén szólva már az animációt látva megvolt a motivációm, de hallva, hogy leginkább párbeszédekre épülő, lehelletnyi fantasy-val megspékelt történelmi animéről van szó, elképesztően jó kémiával rendelkező karakterekkel, amiben kiemelt szerepet kap a gazdaság is és még farkas is van benne, már kétségem sem volt afelől, hogy ezt imádni fogom.
Így hát belevetettem magam az animébe, ami sajnos 2 évaddal véget ért, ezért jó könyvmoly lévén elkezdtem olvasni az anime alapját képező light noveleket, mert 25 rész nem elég ebből a párosból, még többet akartam belőlük. Ezért fejest ugrottam egy meglehetősen hosszú utazásba.
A mai napig összesen 24 kötetből áll a sorozat. A 23. kötet angol fordításban 2022. november 22.-én került sor a YenPress kiadó gondozásában, viszont már úton van a folytatás ugyanis a 24. kötet 2023. január 07.-én már megjelent Japánban.
Az író Hasekura Isuna, japán alkotó, akinek a legnépszerűbb műve az Ookami To Koushinryou alias Spice and Wolf sorozat, melynek első kötete 2006-ban jelent meg Japánban, ami nagy sikernek örvendett és 2009-ben megjelent angolul is. Ezt követően sorra jelentek meg a sorozat részei valamint új projektjei, és szerencsére a mai napig aktívan dolgozik történetein, amelyek nagy ismertségre tettek szert világszerte. Érdekesség, hogy fizikát tanult mégis műveiben leginkább a gazdaságtudományok jelennek meg, és nem is akárhogy, zseniálisan szövi a történeteibe a közgazdaságtan és pénzügyek elemeit, ami engem még inkább késztet arra, hogy beleássam magam a műveibe.
A s&w előtt nem hallottam erről a regénytípusról, így hát el kezdtem kicsit utána olvasgatni, hogy pontosan mit is takar ez a kifejezés.
Ha egy mondatban kéne összefoglalni akkor a light novelek (Szó szerinti fordításban: könnyű regény) japán alkotások, viszonylag rövid terjedelműek kb. 100-300 oldal hosszúsággal rendelkeznek, de előfordul, hogy ettől nagyobb oldalszámot produkálnak, mindemellett tartalmaznak illusztrációt és általában a kötetek egy összefüggő sorozatot alkotnak. Ha többet szeretnél olvasni erről akkor kattints IDE
-Világépítés, Történet, Gazdaság, Fantasy
Világát tekintve nagyon hasonló a középkori Európához a felépítése, néhány kisebb különbségtől eltekintve, érezhetően nagyon sokat merít belőle, viszont nem ragaszkodik hozzá feltétlenül. A szerző a 21. kötetének utószavában említi, hogy leginkább a Pireneusoktól északra lévő területek inspirálták őt a világ kialakításában. Időben a középkorban játszódik kb. a 1300 és 1500 között, amikor is a kereskedelmi társaságok, céhek hatalmas befolyással bírtak, illetve a kereszténység, az egyház egyre nagyobb teret hódított, kiszorítva ezzel a pogányságot.
A történet Pasloe városában kezdődik, amely híres bőségesen termő búzamezőiről. Ebben a városkában éppen a helyi istenségnek, Holonak a tiszteletére rendezett ünnepséget tartanak, az aratás alkalmából, mely útba esik a vándorkereskedő Kraft Lawrence számára is. Lawrence viszont nem számít rá, hogy amikor elhagyná a falut egy potyautast talál a szekerén, egy meztelen, farkas fülekkel, és farokkal rendelkező csodaszép lányt, aki nem más, mint Holo, a bölcs farkas. (És mivel Lawrence nem egy perverz állat, meg sem fordul a fejében semmi huncutság, és mivel Holo sem egy védtelen leányzó.) Egyezséget kötnek, Holo felajánlja tudását, azért cserébe, hogy Lawrence útitársa legyen és, hogy visszatérhessen szülőfalujába, Yoitsuba.
Az utazás nem sétagalopp, minden állomás tartogat valami akadályt, valamilyen megoldásra váró problémát, melyek próbára teszik Holo és Lawrence kapcsolatát, képességeiket.
Számomra azért is érdekes volt ez a történet, mert sosem találkoztam még olyan alkotással, amit ennyire átszőtt volna a közgazdaságtan, ilyen formában. A történet szerves része, de nincsenek bonyolult szakszavak, nem is igazán igényel háttérismeretet, hiszen az író olyan érthetően, izgalmasan adja át ezt a tudást, hogy azt még Mankiw is megirigyelné. Én személy szerint, nagyon élveztem erről olvasni, hiszen jártas vagyok témával kapcsolatban és jól esett végre nem egy agyzsibbasztó szakkönyvvel hódolni eme tudomány iránti szeretetemnek. Mind a világ mind a középkori környezet, Lawrence kereskedő volta, az utazás lehetővé teszi, azt, hogy a szerző olyan helyzeteket mutasson be, amelyre közgazdaságtan alapvető feltevései épülnek, hiszen ekkortájt kezdett kialakulni a mai modern gazdaságunk működésének alapja. Persze, nem kell túl sokat várni ezen a téren, de azért megmelengette a kis szívem, bár nem biztos, hogy ez ugyanolyan szórakoztató másnak is.
A történet minimális mértékben tartalmaz fantasy elemeket, pont annyi van benne, hogy egy kis ízt adjon a történéseknek. Tehát, ha nem is vagy fantasy rajongó nyugi, ne ess pánikba, nincs bonyolult világépítés, ez egy igazán könnyed fantasy, ezért is tartozik a low fantasyk sorába, abból is a történelmi kategóriába. Viszont mivel én farkasétvággyal falom a fantasyt, ezért én elbírtam volna többet is ezen a téren a sorozattól.
- Karakterek
Amit Holo-ról, Yoitsu bölcs farkasáról tudni kell az az, hogy hosszú évekig tartózkodott Pasloe-ban, mint az aratás istene (bár saját bevallása szerint ő nem isten, egyszerűen csak Holo, aki nagyobbra nőtt a társainál), emiatt kicsit mintha megállt volna az idő számára, miközben a világ fejlődött körülötte. Ebből kifolyólag (egyfajta gyerekes kíváncsiság jellemzi) nyitott a világra és izgatottan várja az újabb és újabb információkat, tapasztalatokat és ezzel együtt korából adódóan hatalmas bölcsesség, tudás rejlik benne, amelyet az utazás során rendszeresen kamatoztat és segíti Lawrence-t.
Holo minden ízében a megtestesült nőiesség, tetszett benne, hogy magabiztos, büszke, talpraesett és hogy kimondja, amit gondol, emellett sérülékeny is és ezt az oldalát sem fél kimutatni. Gyakran gyerekesen viselkedik és mégsem kelti egy gyerek benyomását. És végre egy női karakter, aki imád enni. A kedvence az alma, hiszen egy bölcs istennő kedvence mi más is lehetne, ha nem a tudás szimbóluma és az alkoholt sem veti ám meg.
Lawrence egy jószívű, kedves, okos, ugyanakkor néha kicsit meggondolatlan férfiú, és mint kereskedő törekszik minden helyzetből a legjobbat kihozni, úgymond a lehető legnagyobb profitot elérni. Az első kötetből kiderül, hogy 25 éves és hogy már 7 éve dolgozik vándorkereskedőként. Utazásai során rengeteg embert megismert, könnyen szót ért az emberekkel, de mégis magányosnak érezte magát egészen addig, míg Holo nem csöppent az életébe. Becsületes és igyekszik megtartani a Holo-nak tett ígéretét, bár ez egyáltalán nem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik, mivel újabb és újabb bonyodalmak keresztezik az útjukat és közben a saját céljait is szeretné megvalósítani, ami egy saját üzlet. Lawrence a történet során többször bizonytalan és sokszor Holo mutat neki irányt ugyanakkor ő Holo támasza, bizalmasa és ha úgy tetszik egyfajta védelmezője..
Nemcsak jó tulajdonságokkal rendelkeznek, hoznak rossz döntéseket, hibáznak, de ezeken túllépve, képesek előrehaladni és tanulni belőlük, ettől válnak még emberibbé, még valóságosabbá.
Holo és Lawrence mellett még reeengeteg mellékszereplő megjelenik, és az alapján a kis szelet alapján is, amit belőlük kapunk szerethető és érdekes karakterek, akikről örömmel olvasnék még.
- Szerelem és magány
Nem igazán olvasok vagy nézek romantikus alkotásokat, ugyanis a legtöbb alkotó és én egy kicsit másképp értelmezzük a szerelem kifejezést (Tudom ez kicsit furán hangzik, de a legtöbb romantikus mű nekem túlságosan nyáltól csöpögős, cukorbomba, amit nehezen vesz be a gyomorom, pedig nálam édesszájúbb ember kevés van.), ezért is nagyon nehéz olyan műveket találnom, amik megfelelnek az ízlésemnek.
Már az anime nézése közben is tartottam tőle, hogy vajon fog-e tetszeni ez a része a dolognak, de szerencsére pozitívan csalódtam.
Holo és Lawrence találkozásakor már tudtam, hogy ebből bizony lesz valami, hiszen a szikra kezdettől fogva izzik köztük, de azt, hogy ennyire élvezni fogok olvasni ezekről az érzésekről nem gondoltam volna. Páratlan az összhang, ami e két karakter között van, konkrétan még nem találkoztam olyan párral, akik között ilyen fantasztikus a kémia, mint köztük. A párbeszédeik kivétel nélkül élvezetesek és egyre csak olvastam volna többet és többet, még most is mosolyognom kell, ha eszembe jut néhány közös pillanatuk, mert szellemesek, viccesek és elgondolkodtatóak voltak. Nem mindennapi a kapcsolatuk, de mégis úgy érzem, hogy ilyennek kell lennie a szerelemnek a mindennapokban. Tetszett, hogy nem a külsőségeken van a hangsúly és nem szerelem első látásra, hanem egy szépen felépített románc az övék. Sosem gondoltam volna, hogy valaha képes lesz bárki is papírra vetni egy olyan történetet, ami miatt akár egy kicsit is vágyakozni fogok a szerelemre, de bizony ennek a Hasekura Isuna nevű fickónak sikerült.
A moment before Lawrence could finish, Holo hugged Lawrence. And taking in a deep breath as if sniffing the scent of Lawrence’s clothes for all she was worth, she held it for a while before gently exhaling. When she pulled back, she seemed happy, so much she teared up a bit.
“How much do you think I love you, you fool?”
- Kihívás az angol nyelv miatt
Egyetlen akadálya az olvasásnak csupán az lehet, ha valaki nem igazán tud (jól) angolul. Nehéz nyelvezete van az biztos, de idővel (vérrel és verejtékkel ) hozzá lehet szokni. Kezdetben nekem is meggyűlt vele a bajom, de ki kell tartani, mert megéri, még pedig kettő okból. Az első, hogy egy fantasztikus történettel gazdagodsz, a másik pedig, hogy tanulsz közben és fejlődik az angolod.
Úgyhogy érdemes belevágni, de ne csüggedj, ha egy kicsit nehezen megy majd.
Összességében miért fontos számomra ez a sorozat?
Nem vagyok különösebben nagy rajongója a romantikus műfajnak, ezt már párszor említettem és az életem is általában tele van nyüzsgéssel, nehéz rávennem magam arra, hogy szünetet tartsak és élvezni az életet meg eszembe sem juthat, hiszen néha lélegzetvételnyi időm is alig van. Viszont miközben ezt a sorozatot olvastam úgy éreztem, hogy az idő lelassul, olyan könnyű volt beleélnem magam a történetbe, szerettem Holo és Lawrence kalandjait, a kapcsolatuk alakulását, azt, hogy apránként kerülnek közel egymáshoz a belső értékekre építve. A történet során egyre inkább megszerettem őket. Egy kis nyugalom a folyton izgő-mozgó valóságomban, ezt jelenti nekem ez a sorozat, olyan témákkal foglalkozik, amik az énem egyik meghatározó részei, érdekes, izgalmas történettel, humorral, érzelmekkel, tele gondolatokkal és olyan karakterekkel, akiket nem lehet nem szeretni, vagy legalább egy icipicikét azonosulni velük, mindezt egy olyan stílusban, amitől úgy érzed, hogy sosem elég belőle. Különösen megszerettem ezt a sorozatot, és nem is kérdés, hogy bekerült a kedvencek közé.
Kinek ajánlom?
Egy kicsit érettebb gondolkodású, angolul jól (és kevésbé jól tudó, hozzám hasonlóan mazochista hajlamokkal rendelkező) személyeknek, akik szeretik a történelmi, csipetnyi fantasyval meghintett, ízig-vérig valós karakterekkel rendelkező történeteket, akik olyan összhangban vannak, hogy azt még te is megirigyelnéd és nem zavar, ha közben tanulsz is kicsit akkor ez bizony neked való.
Érdekességek:
-Ihletforrások
Az író azon kevesek közé tartozik, akiknek az utószavát is nagyon szeretem olvasni, ugyanis több információt is megoszt az olvasókkal az írásainak keletkezésével kapcsolatban, illetve saját magából is. Az egyik kötet végén megemlíti azon könyveket, melyek leginkább inspirálták őt a munkafolyamat során ilyen volt például James G. Frazer műve Az aranyág, Arthur Schopenhauer filozófus alkotásai, a Biblia, illetve Jean Favier kötete a Gold and Spices, amelyből Spice and Wold cím is ered.
(Nemrég, pontosabban decemberben a kakuyomu.jp-n kezdett el egy egészen új történetet megosztani az olvasókkal, amelyet hobbiból kezdett el írni és bár nagyon csábító lenne belekezdeni az olvasásába, az egyetlen és legnagyobb gondom vele az csupán annyi, hogy japán nyelven íródik. Amit sikerült a fülszövegből kiderítenem (a Google fordító a barátunk), az az hogy reinkarnációs történetről van szó, melyben, mint ahogy azt a szerzőtől várható fontos szerepet kap a gazdaság és állati fülekkel és farokkal rendelkező karakterek is szerepelnek benne /~Animal ears are my philosophy, y’know~ by Hasekura Isuna /. Ha szeretnél még többet megtudni róla, akkor kattints IDE. )
- Illusztrátor:
A light novelben szereplő illusztárációk, a karakterek megjelenése a japán illusztrátor Ayakura Juu munkái, aki a szerző szinte összes művében közre működött és működik még most is. A legismertebb alkotásai természetesen a Spice and Wolf-hoz kapcsolódnak, mely alkotásokkal 2022. június 30.- án meg is jelent egy Art Book.
A light noveleket Koume Keito illusztrátor adaptálta mangává, mely a mai napig 16 kötetből áll, az utolsó kötet 2019-ben jelent meg. Érdekesség, hogy a manga néhány ponton eltér a light novelektől, viszont, hogy pontosan melyek ezek, erről nem sokat tudok, mivel a mangákat még nem olvastam, de ami késik nem múlik, talán majd jövőben rászánom magam.
- Új anime projekt:
Mint, ahogyan azt már egy picit fentebb is írtam, a sorozat két évaddal zárult le, viszont 2022. februárjában bejelentésre került egy új anime projekt, melyről egyelőre nem sokat tudni, de már az is bíztató, hogy jön.
És még egy kis információ. Az író másik light novel sorozata a Wolf and Parchment szorosan kapcsolódik a Spice and Wolf-hoz, mivel egy onnan megismert karakter történetét viszi tovább, de hogy ki ez a karakter, azt már nem árulhatom el, túl nagy spoiler lenne, derítsétek ki ti magatok ^-^.
Remélem sikerült meghozni a kedveteket a sorozathoz és ti is belevágtok ebbe a kalandba, hosszú lesz az út, de semmiképp sem magányos. Jó olvasást!
A versek egyszerű
sorokból állnak, amelyek kinyílnak neked, ha olvasni kezded őket.
Megelevenednek és
a szemedbe mondják az igazságot.
Érezd át a
verseket úgy, hogy közben megpihensz. Szakadj ki egy pillanatra a világból és
hagyd, hogy a bátran alkalmazott költői képek megérintsenek, körbeöleljenek és
elgondolkodtassanak téged.
Korábban a Másszemmel című kötet miatt már találkoztam az írónő nevével, viszont eddig
még nem olvastam tőle. Nemrég megkeresett, hogy volna-e kedvem elolvasni az
egyik kötetét. Örültem a megkeresésnek, hiszen kíváncsi voltam a munkáira.
Nemsokára meg is kaptam tőle a Néma utazást. Sajnos az egyetemi
feladataim miatt egy kicsit váratott magára az olvasás. Még az elején szeretném
megjegyezni azt, hogy ritkán olvasok verseket, ezért viszonylag járatlan vagyok
ezen a területen.
Ezúton is
szeretném megköszönni az írónőnek, hogy bizalmat szavazott nekem és
elolvashattam a kötetét! ♥
A tartalomról:
A kötet elolvasása
után megállapítható, hogy a fő témái közé az emberi kapcsolatok és azon belül
is inkább a romantikus kapcsolatok és az ehhez kapcsolódó érzések kerülnek
előtérbe. De gyakran visszatérő téma a magány, az emlékezés és a csalódás is.
Több vers is negatív érzelemből indul ki, viszont a végén általában jóra
fordulnak a dolgok, vagy felsejlik egy boldogabb jövő képe. A kötetben három
fejezetben csoportosították a verseket. Vannak a Remény-versek, a Lélek-versek
és a Napraforgó-versek.
Sajnos elég
nehezen hangolódtam rá a kötetre és a néha olvasás közben is elkalandoztam.
Szerintem itt még túl sok költői képet használ az írónő, ami néhol
erőltetettnek tűnik, néhol viszont nagyon jól működik. Többségében szép
gondolatokat fogalmaz meg és az érzéseket egészen jól adja át. A versekhez
tartozó dátumok megerősítették azt a feltételezést, hogy valószínűleg
„pályakezdő”, első verseket tartalmaz a kötet. Az egyes versek között szépen
látszik a fejlődés is.
Személy szerint
szeretem, ha a versek rímelnek. A korábban olvasott kortárs versek többségéből
ezt hiányoltam. Ez esetben ezzel nem volt gond, szépen összecsengenek a sorok.
A kedvenc versekre kitérve, ebből a kötetből több is azzá vált. Például: a
Rózsaszirom eső, a Holdfény-ragyogás, a Jégen táncolva vagy A siket és a vak.
Ezek közül, ha most kéne egyet választanom, akkor a Jégen táncolva című verset
választanám.
Kedvenc idézetek:
„De a Nap még mindig ott van! Csak lenéz rám, mosolyogva, S meleg pillantása, Lelkemet megnyugtatja. Hiszem, hogy elhozza nekem a Nappalt, S majd akkor újra nyílhatok, Sütkérezhetek,
napozhatok.” /Napraforgó
napsugara I./
„A repkedő hajammal játszó homok Egy-egy esőcsepp, mely az aszfalton kopog Mind rád emlékeztetnek. Arra, ami
elromlott Hisz
szép is lehetett volna, de a kártyavár összeomlott…” /Kártyavár/
„Bármi lehetséges, ha a szív kitart…!” /Levélgyűjtemény/
Összegzés:
Összességében
nekem tetszettek a rímes sorok és a szép, szívmelengető vagy olykor szívet
facsaró gondolatok. A könyvből lettek kedvenc verseim. A hibái ellenére a kötet
egy ígéretes szerzőről árulkodik nekünk. Kíváncsi vagyok, hogy hová vezet az
útja. Ezt a kötetet pedig bátran ajánlom a verskedvelők és szépirodalmat
olvasók figyelmébe! 😊
Vannak olyan
kapcsolatok, melyek nem a nulláról indulnak, hanem a közepétől, hogy aztán
eldönthessék, előről akarják-e kezdeni, vagy belevetik magukat az ismeretlenbe,
és sodródnak.
Heaven és Carlos
kapcsolata pontosan ilyen.
Heaven élete
sohasem volt egyszerű. Az édesapja egyedül, anya nélkül nevelte fel.
Kizárólag egyetlen
emléke maradt édesanyjától, a virágoskertje, amelyet az apja gondosan oltalmaz.
Egyik nap zajos összetűzésbe keveredik az új kertésszel dédelgetett virágai
miatt. A fiatal nő később elnézést kér. A bűntudat annyira nyomasztja, hogy
túlzottan is jó viszonyba kerül a férfivel.
Carlos szintén egyedülálló
szülő, aki tizenöt éves fiával Mexikóból érkezett az Államokba, egy jobb élet
reményében. Carlos és Gael nagyon eltávolodtak egymástól, mióta Beverly
Hills-ben tartózkodnak. A férfinek váratlanul az a nő nyújt segítő kezet a
fiával kapcsolatban, akiről azt gondolta, soha az életben nem fog szóba állni
vele.
A két életút
találkozik, és felfedezik, hogy sok mindenben hasonlítanak.
Heaven képes
mindent feladni egy fellángolás miatt? Carlos el meri mondani, milyen árat
fizetett, hogy az Államokban kezdhessen új életet? Kettejük kapcsolata vajon
milyen érzésekre épül?
Korábban már találkoztam
az egyik főszereplővel, Heaven-nel a Sorsok novellák révén. A lánynak kevésbé
gyötrelmes, de mégis fájdalmas sors jutott, ami részben ráhangolt a történetre
is. Kíváncsian vártam hát, Ruby új könyvét, amelynek Heaven lesz majd a főszereplője.
Ezt a könyvet recenziós példányként kaptam
az írónőtől, amit ezúton is szeretnék megköszönni Neki! ♥
A történetről:
A történet
főszereplője Heaven Hamilton és Carlos González. A cselekmény főként Beverly
Hills-ben játszódik. Heaven egy nap úgy döntött, hogy újra meglátogatja az
apját. Miután hazatért, hamarosan arra lesz figyelmes, hogy a kertész elhunyt
édesanyja szeretett virágoskertjében lemetszi a virágokat. A lány kérdőre
vonja, majd belé fojtva a szót, elküldte. Később kiderül, hogy Heaven tévedett
Carlosszal kapcsolatban. Miután tisztázták a dolgokat, a lány és a kertész
egyre jobb viszonyt ápolnak. Heaven azonban még nem tudja, hogy ez az új
ismeretség nem csak lehetőségeket, hanem veszélyeket is hordoz magában.
Ez a kötet egyike
lett a leggyorsabban kiolvasott regényeimnek. De menjünk vissza az elejére. A
nyitó konfliktus szerintem kellő lendületet adott a történetnek. Ezáltal hamar
megismertük a szereplőket és a helyzetüket. Heaven első reakciója a kertész
tettére részint túlzásnak tűnt és egy kicsit ellenszenvesebbé tette számomra a
karaktert azzal, hogy nem hallgatta meg Carlost. Viszont a hirtelen feltörő
érzelmek miatt abszolút megérthetőnek is tűnt. Értékeltem, hogy
utána nem hagyta annyiban a dolgot, hanem próbálta jóvá tenni. Az igazi izgalmat viszont Carlos karaktere mögé bújtatta az írónő.
A történet
szerintem érdekfeszítő és olvasmányos volt. Valahogy mindig történt valami. A
szereplők mozgásban voltak, sodródtak és cselekedtek. Külön öröm volt számomra,
hogy újra viszont láthattam két kedvelt, régebbi karaktert is.
Ebben a regényben
a korábbiakhoz képest más, de ugyanolyan súlyos problémákkal találkoznak a
szereplők, mint például a gyász feldolgozása, a szülő-gyerek kapcsolat vagy az önismeret.
Mind-mind részei az életünknek. Mivel ezelőtt az írónő dark romance kategóriába
tartozó könyveit olvastam újra, így a Fordulj a Nap felé! azokhoz képest túl
könnyednek tűnt. :D Azonban ettől függetlenül is szerettem ezt a történetet.
Kedvenc idézetek:
„Aki
olvas, és érti is, amit olvas, az csak okosabb lesz.”
„Mindenkinek
a saját sorsa a legnehezebb. Hiába is próbáljuk összehasonlítani a különböző
életutakat, nem tudjuk. Lehetnek benne hasonlóságok, de akkor is különböznek
egymástól. Ettől vagyunk egyediek, ettől vagyunk azok, akik.”
„Ott
állt két idegen, akik hasonlóan sérültek a múltban, ezáltal volt közöttük egy
kapocs, ami által megértették egymást.”
„Kell,
hogy az emberek jót tegyenek egymással.”
„A félelem rossz dolgokra sarkallja az
embert, de ha képesek vagyunk beismerni, hogy elrontottuk, akkor minden könnyebbé
válik, leginkább a lelkünk.”
A szereplőkről:
Heaven
Hamilton:
Egy fiatal huszonéves nő. Jelenleg menyasszony, és egy könyvtárban dolgozik. Érzelmes, lobbanékony és igazi könyvmoly. Az
édesanyja meghalt, a tőle örökölt virágoskert azonban a mai napig is fontos
számára. Meglepően hamar megtalálja a
közös hangot bárkivel.
Carlos
González:
Egy mexikói férfi, aki éppen csak a negyvenes évei elején jár. Az Amerikában érkezük
után kertészként dolgozik. Mérhetetlenül szereti a fiát. Érdekes és fájdalmas
múltja van. Egy nagy titok őrzője.
Gael
González:
Carlos fia, még középiskolás. Nehezen dolgozza fel a múltban történteket.
Szereti az apját. Dühös és szomorú. Hisz a család szentségében.
Összegzés:
Összességében egy kellemes és romantikus
történetet kaptam egy kis akcióval megfűszerezve. A történet olvastatja magát.
A szereplők szimpatikusak, a problémáik könnyen átérezhetőek. A borító
csodálatos és nagyon passzol a történethez. Szívesen ajánlom ezt a kötetet!
Olvassátok bátran! 😊