Becky Albertalli: Simon és a Homo sapiens-lobbi

Fülszöveg:

Sokak szerint a tragédia ott kezdődik, amikor nem jelentkezel ki rendesen a leveleződből, és a féltve őrzött titkaid rossz kezekbe kerülnek. A tizenhat éves Simon Spierrel pontosan ez történt. Martin Addison pedig nem rest megzsarolni a fiút, hogy legyen randiszervező csicskája, ellenkező esetben közszemlére bocsátja a mailt a sulis Tumblren, ami köztudottan a Creekwood gimi pletykaközpontja. És akkor apu, anyu, a barátok, a tanárok és legfőképpen Blue is megtudja, hogy Simon MELEG.

Hogy kicsoda bluegreen118? Ezt még maga Simon sem tudja, bár több hete leveleznek haverokról, zenéről, oreozabálásról, vágyakról és félelmekről, no meg arról, hogy milyen ciki is ez a coming out-ügy. Blue valódi kiléte azonban teljes rejtély…

Simonnak fel kell vállalnia az érzéseit, még akkor is, ha az egész suli ezzel szekálja majd, vagy ha otthon kitagadják, hiszen Blue létezik, egy srác, aki csak rá vár, akiért érdemes…

Becky Albertalli első regényének hősébe immár 13 országban szerelmesek a lányok, és hát mit tagadjuk, a fiúk is.

Kiadási adatok:

       Kiadó: Libri Kiadó

       Kiadás éve: 2018

  ISBN: 9789633107782

       Oldalszám: 324 oldal 

       Sorozat: Creekwood 1.

       Moly: Katt ide!

Én és a könyv:

Eddigi olvasásaim során nem nagyon találkoztam még LMBT regényekkel. Számomra ez volt az első ilyen könyv, és az első olvasásom az írónőtől. Eleinte kissé ódzkodtam is a témától, de az igazat megvallva végül engem a film érkezése és Matilda ügyesen elszórt ajánlásai vettek rá arra, hogy érdemes lenne megpróbálkoznom vele, az majd az alábbiakból kiderül, hogy érdemes volt-e adnom neki egy esélyt. ;)

A történetről:

A történet klasszikus in medias res kezdéssel indul, ami pillanatok alatt berántja az olvasót. A történtekkel nagyjából képben lehetünk a fülszöveg elolvasása után, de szépen el is mesélnek mindent az elejétől kezdve.

Simon és Blue története nekem nagyon szimpatikus volt. Az e-mailek konkrét bevágásával pedig annyira személyessé tette a történetet az írónő, hogy már néha olyan, volt, mintha én lennék Simon. Ezzel a hatásos eszközzel el tudta érni azt, hogy a főszereplő szemüvegén keresztül lássuk az egész történetet. Szép lassan mi is megismerhettük így Blue-t és együtt érezhettünk vele bármelyik pillanatban, legyen az a coming out-ja előtti szorongás vagy a Martin iránt érzett harag, vagy a Blue kilétét illető bizonytalanság.

Érdekes felvetés volt Simon részéről a Homo spaiens-lobbi ötlete. Ha úgy nézzük, akkor végül is jogos, hogy mindenkinek coming out-olnia kellene, így meghagyva mindenkinek a szabad döntést, hogy kihez vonzódjon, és azt a szabadságot, hogy mikor, kinek és hogyan  mondja el azt. Ettől a jogától Martin megfosztotta Simont, amiért nagyon haragudtam rá. Pedig ha meghallgatta volna… akkor talán nem csinált volna butaságokat, amivel lavinák sorát indította el.

A történetet szerintem a könyvbeli iskola tumblr.-ös pletykaoldalára, a Creeksecrets-re kirakott poszt kettéosztja, amivel betekintést nyerhetünk Simon coming out előtti és utáni életébe is.

Tetszett, hogy a legtöbb ember elfogadta a másságát és együtt éreztek vele bizonyos helyzetekben. Nagy meglepetés volt nekem e téren Taylor Metternich, akit először egy beképzelt és felszínes lánynak képzeltem el, de később megmutatta, hogy igencsak félreismertem. Én is hasonlóan kezeltem volna a gyűlölködőket. Hajrá Taylor!

Cuki volt az a bizonytalanság is, hogy Simon-nal végig csak találgatni tudtunk, hogy ki lehet Blue. Azonban a történet egyik pontján, egy végzetes kijelentésnél úgy éreztem, hogy minden veszve van és onnantól kezdve végig szorítottam, hogy minden rendbe jöjjön a főszereplőink között.

A szereplőkről:

Simon Spier: Simon nagyon aranyos, szimpatikus karakter volt számomra. Tetszett, ahogy lapról lapra egyre magabiztosabb lesz és kibontakozik, felvállalja önmagát. Kevesen képesek erre, és ehhez nagy bátorság kell. Főleg a mai előítéletes világban. Simon tudta, hogy mire vállalkozik, és nem félt a jövőjétől, vagy az emberek véleményétől. A történet alatt azonban nem maga miatt aggódott, hanem inkább Blue miatt. Végig nagy odaadással törődött a barátaival és Blue-val.

Blue: A srác kilétét végig rejtély fedi (én sem fogom leleplezni), de a levelein keresztül jól érzékelhető az ő fejlődése is. Jó volt látni, ahogy ő is egyre bátrabb és magabiztosabb lesz.

Martin Addison: Nem is tudom, mit mondhatnék róla. Amikor egy félreértett helyzet miatt közzé tette Simon-ról azt a bizonyos bejegyzést a Creeksecrets-en különösen ellenszenvessé vált. A büntetését jogosnak éreztem, de idővel mégis megsajnáltam egy kicsit, amikor már kezdtek elharapózni a dolgok. Igazából tényleg csak egy esetlen kölyökről van szó, aki elkövetett egy nagy hibát.

Leah Burke: Számomra az ő karaktere is elég szimpatikus volt. Bár lehet, hogy csak a filmben őt alakító színésznő miatt. Katherine Langford ugyanis már a 13 Reasons Why-ban megfogott. Nemrég láttam molyon, hogy a folytatásban Leah történetét olvashatjuk majd (külföldön már megjelent). A Simon után kíváncsian várom most már az ő történeté is.

Bieber: Egy jelentéktelen kis mellékszereplő, Simon kutyája személyében, de nekem nagyon tetszett. Igazán aranyos kis háttérszereplő volt és a történetben többször is szerephez jutott.

A filmről:

A könyv elolvasása után nem sokkal megnéztem a belőle készült filmet is, hisz az volt a kiinduló pont, hogy „előbb a könyv, aztán a film”. Furcsa volt, hogy miért nem az a címe, ami a könyvnek is, de az angol cím miatt (Love, Simon) arra gondoltam, hogy biztosan az e-mailek végén lévő elköszönésre akar utalni, a film végén azonban fény derült arra is, hogy mit takar a magyar cím (Kszi, Simon).

Sok minden másképp volt persze, mint a könyvben. Voltak olyan részek, adatok is, amiket kihagytak vagy megváltoztattak, pedig én kíváncsi lettem volna rájuk (pl. az említett jelenet Taylor-ral, vagy néhány Abby és Simon jelenetei közül), de hát ilyenek az adaptációk. Martin mindenesetre itt is ellenszenves volt. Azért van, ami nem változik. :D

Vígjáték révén persze egy kis humor is megtalálható volt benne. Imádtam, hogy a szereplők, mennyi sületlenséget összetudtak olykor hordani. :D Főleg Martin, az ő poénjai olyanok voltak, hogy már szinte fájtak.
A filmben a színjátszós próbák helyett inkább az otthoni életbe, Simon és családja kapcsolatába nyerhettünk nagyobb betekintést.

 Leah nagy fordulatot jelentett nekem benne a film vége felé. Jó sejtettem, hogy ez lehetséges, el voltak szórva az utalások végig a filmben, de a könyvre alapozva én alapból elvetettem az ötletet, de a készítők másképp gondolták. Ha esetleg egyszer megfilmesítenék az ő történetét is, akkor kíváncsi lennék, hogy hogyan oldanák meg. 

Mindennek ellenére filmben is egy érdekes és élvezhető történetet kaphattunk, ami azért viszonylag elég hű maradt a könyvhöz.

Összegzés:

Ez volt az első LMBT témájú könyvem és filmem is. Nem volt olyan borzalmas, mint amennyire féltem eleinte tőle, sőt azt hiszem, ezután megeshet, hogy fogok még néha olvasgatni a témában. A Simon folytatását mindenképpen szeretném majd elolvasni. Nekem tetszett az egész történet. A könyvvel nagyon gyorsan lehet haladni, egyszerűen olvastatja magát. Végtelenül aranyos és romantikus volt a két kamasz, akik éppen csak kezdik felfedezni a szexualitásukat és találkoznak az első szerelemmel. Az e-mailjeik bevágása pedig különösen személyessé tette az egészet. Ha valakinek ajánlanom kellene, akkor elsősorban olyanoknak ajánlanám, akik ismerkednének az LMBT irodalommal, de még nem szánták el eddig magukat, de ezen kívül bárkinek ajánlanám, aki egy könnyed romantikus történetre és egy kis különlegességre vágyik. :)