Fülszöveg:
Sokak
szerint a tragédia ott kezdődik, amikor nem jelentkezel ki rendesen a
leveleződből, és a féltve őrzött titkaid rossz kezekbe kerülnek. A tizenhat
éves Simon Spierrel pontosan ez történt. Martin Addison pedig nem rest
megzsarolni a fiút, hogy legyen randiszervező csicskája, ellenkező esetben
közszemlére bocsátja a mailt a sulis Tumblren, ami köztudottan a Creekwood gimi
pletykaközpontja. És akkor apu, anyu, a barátok, a tanárok és legfőképpen Blue
is megtudja, hogy Simon MELEG.
Hogy
kicsoda bluegreen118? Ezt még maga Simon sem tudja, bár több hete leveleznek
haverokról, zenéről, oreozabálásról, vágyakról és félelmekről, no meg arról,
hogy milyen ciki is ez a coming out-ügy. Blue valódi kiléte azonban teljes
rejtély…
Simonnak
fel kell vállalnia az érzéseit, még akkor is, ha az egész suli ezzel szekálja
majd, vagy ha otthon kitagadják, hiszen Blue létezik, egy srác, aki csak rá
vár, akiért érdemes…
Becky
Albertalli első regényének hősébe immár 13 országban szerelmesek a lányok, és
hát mit tagadjuk, a fiúk is.
Kiadási adatok:
Kiadó: Libri Kiadó
Kiadás éve: 2018
ISBN: 9789633107782
Oldalszám: 324 oldal
Sorozat: Creekwood 1.
Moly: Katt ide!
Én és a könyv:
Eddigi olvasásaim során nem nagyon találkoztam
még LMBT regényekkel. Számomra ez volt az első ilyen könyv, és az első
olvasásom az írónőtől. Eleinte kissé ódzkodtam is a témától, de az igazat
megvallva végül engem a film érkezése és Matilda ügyesen elszórt ajánlásai vettek rá arra, hogy érdemes lenne megpróbálkoznom vele, az majd az
alábbiakból kiderül, hogy érdemes volt-e adnom neki egy esélyt. ;)
A történetről:
A történet klasszikus in medias res
kezdéssel indul, ami pillanatok alatt berántja az olvasót. A történtekkel
nagyjából képben lehetünk a fülszöveg elolvasása után, de szépen el is mesélnek
mindent az elejétől kezdve.
Simon és Blue története nekem nagyon
szimpatikus volt. Az e-mailek konkrét bevágásával pedig annyira személyessé
tette a történetet az írónő, hogy már néha olyan, volt, mintha én lennék Simon. Ezzel a hatásos eszközzel el tudta érni azt, hogy a főszereplő szemüvegén
keresztül lássuk az egész történetet. Szép lassan mi is megismerhettük így
Blue-t és együtt érezhettünk vele bármelyik pillanatban, legyen az a coming
out-ja előtti szorongás vagy a Martin iránt érzett harag, vagy a Blue kilétét illető bizonytalanság.
Érdekes felvetés volt Simon részéről a
Homo spaiens-lobbi ötlete. Ha úgy nézzük, akkor végül is jogos, hogy
mindenkinek coming out-olnia kellene, így meghagyva mindenkinek a szabad
döntést, hogy kihez vonzódjon, és azt a szabadságot, hogy mikor, kinek és
hogyan mondja el azt. Ettől a jogától
Martin megfosztotta Simont, amiért nagyon haragudtam rá. Pedig ha meghallgatta
volna… akkor talán nem csinált volna butaságokat, amivel lavinák sorát
indította el.
A történetet szerintem a könyvbeli iskola tumblr.-ös pletykaoldalára, a Creeksecrets-re kirakott poszt kettéosztja, amivel betekintést nyerhetünk Simon coming out
előtti és utáni életébe is.
Tetszett, hogy a legtöbb ember elfogadta
a másságát és együtt éreztek vele bizonyos helyzetekben. Nagy meglepetés volt
nekem e téren Taylor Metternich, akit először egy beképzelt és felszínes
lánynak képzeltem el, de később megmutatta, hogy igencsak félreismertem. Én is
hasonlóan kezeltem volna a gyűlölködőket. Hajrá Taylor!
Cuki volt az a bizonytalanság is, hogy
Simon-nal végig csak találgatni tudtunk, hogy ki lehet Blue. Azonban a történet
egyik pontján, egy végzetes kijelentésnél úgy éreztem, hogy minden veszve van
és onnantól kezdve végig szorítottam, hogy minden rendbe jöjjön a főszereplőink
között.
A szereplőkről:
Simon
Spier:
Simon nagyon aranyos, szimpatikus karakter volt számomra. Tetszett, ahogy
lapról lapra egyre magabiztosabb lesz és kibontakozik, felvállalja önmagát.
Kevesen képesek erre, és ehhez nagy bátorság kell. Főleg a mai előítéletes
világban. Simon tudta, hogy mire vállalkozik, és nem félt a jövőjétől, vagy az
emberek véleményétől. A történet alatt azonban nem maga miatt aggódott, hanem
inkább Blue miatt. Végig nagy odaadással törődött a barátaival és
Blue-val.
Blue:
A
srác kilétét végig rejtély fedi (én sem fogom leleplezni), de a levelein
keresztül jól érzékelhető az ő fejlődése is. Jó volt látni, ahogy ő is egyre
bátrabb és magabiztosabb lesz.
Martin
Addison:
Nem is tudom, mit mondhatnék róla. Amikor egy félreértett helyzet miatt közzé
tette Simon-ról azt a bizonyos bejegyzést a Creeksecrets-en különösen ellenszenvessé
vált. A büntetését jogosnak éreztem, de idővel mégis megsajnáltam egy kicsit,
amikor már kezdtek elharapózni a dolgok. Igazából tényleg csak egy esetlen
kölyökről van szó, aki elkövetett egy nagy hibát.
Leah
Burke:
Számomra az ő karaktere is elég szimpatikus volt. Bár lehet, hogy csak a
filmben őt alakító színésznő miatt. Katherine
Langford ugyanis már a 13 Reasons Why-ban
megfogott. Nemrég láttam molyon, hogy a folytatásban Leah történetét
olvashatjuk majd (külföldön már megjelent). A Simon után kíváncsian várom most már az ő történeté is.
Bieber:
Egy
jelentéktelen kis mellékszereplő, Simon kutyája személyében, de nekem nagyon
tetszett. Igazán aranyos kis háttérszereplő volt és a történetben többször is
szerephez jutott.
A filmről:
A könyv elolvasása után nem sokkal
megnéztem a belőle készült filmet is, hisz az volt a kiinduló pont, hogy „előbb
a könyv, aztán a film”. Furcsa volt, hogy miért nem az a címe, ami a könyvnek
is, de az angol cím miatt (Love, Simon)
arra gondoltam, hogy biztosan az e-mailek végén lévő elköszönésre akar utalni,
a film végén azonban fény derült arra is, hogy mit takar a magyar cím (Kszi, Simon).
Sok minden másképp volt persze, mint a
könyvben. Voltak olyan részek, adatok is, amiket kihagytak vagy
megváltoztattak, pedig én kíváncsi lettem volna rájuk (pl. az említett jelenet Taylor-ral, vagy néhány Abby és Simon jelenetei közül), de hát ilyenek az
adaptációk. Martin mindenesetre itt is ellenszenves volt. Azért van, ami nem változik. :D
Vígjáték révén persze egy kis humor is megtalálható volt benne. Imádtam, hogy a szereplők, mennyi sületlenséget összetudtak olykor hordani. :D Főleg Martin, az ő poénjai olyanok voltak, hogy már szinte fájtak.
A filmben a színjátszós próbák helyett inkább az otthoni életbe, Simon és családja kapcsolatába nyerhettünk nagyobb betekintést.
A filmben a színjátszós próbák helyett inkább az otthoni életbe, Simon és családja kapcsolatába nyerhettünk nagyobb betekintést.
Leah nagy fordulatot jelentett nekem benne a film vége felé. Jó sejtettem, hogy ez lehetséges, el voltak szórva az utalások végig a filmben, de a könyvre alapozva én alapból elvetettem az ötletet, de a készítők másképp gondolták. Ha esetleg egyszer megfilmesítenék az ő történetét is, akkor kíváncsi lennék, hogy hogyan oldanák meg.
Mindennek ellenére filmben is egy
érdekes és élvezhető történetet kaphattunk, ami azért viszonylag elég hű maradt
a könyvhöz.
Összegzés:
Ez volt az első LMBT témájú könyvem és
filmem is. Nem volt olyan borzalmas, mint amennyire féltem eleinte tőle, sőt
azt hiszem, ezután megeshet, hogy fogok még néha olvasgatni a témában. A Simon
folytatását mindenképpen szeretném majd elolvasni. Nekem tetszett az egész
történet. A könyvvel nagyon gyorsan lehet haladni, egyszerűen olvastatja magát.
Végtelenül aranyos és romantikus volt a két kamasz, akik éppen csak kezdik
felfedezni a szexualitásukat és találkoznak az első szerelemmel. Az e-mailjeik
bevágása pedig különösen személyessé tette az egészet. Ha valakinek ajánlanom kellene,
akkor elsősorban olyanoknak ajánlanám, akik ismerkednének az LMBT irodalommal,
de még nem szánták el eddig magukat, de ezen kívül bárkinek ajánlanám, aki egy
könnyed romantikus történetre és egy kis különlegességre vágyik. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése