Junji Ito: Uzumaki

 

Kurôzu-cho, a small fogbound town on the coast of Japan, is cursed. According to Shuichi Saito, the withdrawn boyfriend of teenager Kirie Goshima, their town is haunted not by a person or being but by a pattern: uzumaki, the spiral, the hypnotic secret shape of the world. It manifests itself in everything from seashells and whirlpools in water to the spiral marks on people's bodies, the insane obsessions of Shuichi's father and the voice from the cochlea in our inner ear. As the madness spreads, the inhabitants of Kurôzu-cho are pulled ever deeper into a whirlpool from which there is no return!

A horror műfajjal sokáig nem voltam jóban, időbe telt mire rájöttem, hogy mi is az a horror, amit képes vagyok élvezni mind könyvek, mind filmek terén is. Ez pedig leginkább az, amelyik a gondolataimba furakodva képes rám hozni a kétségbeesést, ami megmozgatja az agyam, gondolkodásra késztet, ami nem hagy nyugodni, amitől éjszakánként forgolódom az ágyamban vagy pedig a horror vígjátékok. Vagy reszketek a félelemtől vagy rázkódok a nevetéstől. 

Mivel szeretem a misztikus, elgondolkodtató horrorokat, amelyet már nagyon rég olvastam és rákattantam a mangákra, ezért elolvastam Junji Ito Uzumaki című kötetét.

A cselekmény egy Japán városkában játszódik, ahol Goshima Kirie, a főszereplő és családja el. Kirie mellett megismerkedhetünk egy másik főbb szereplővel, aki nem más, mint Kirie barátja, Saito Shuichi. Ebben a városban egymást követik a megmagyarázhatatlan események és furcsa halálesetek, amelyekhez szorosan kötődnek a spirálok. Elsőként Shuichi édesapja lesz a spirálok megszállottja és ezt  követően indul el az események megállíthatatlan láncolata, melynek Kirie szemén keresztül tanúi lehetünk. Minden fejezet tartogat meglepetéseket és egyre durvábbak az események. A történet, ahogy halad előre egyre bizarrabb, egyre aggasztóbb és nem ereszti az olvasót.

Ami még inkább megragadja az olvasót az a nyomasztó,

nyugtalanító légkör, mely már az első lapokat olvasva bekúszik a bensőnkbe és még jóval az olvasás után is velünk marad. (Legalábbis nálam így volt). Ezen fojtogató atmoszféra megteremtésének elsődleges eszköze nem más, mint a rajzstílus. A mangaka elsősorban az emberi testet használja fel a borzongatásra, annak groteszk eltorzítását, ami iszonyat jó, nekem nagyon tetszett. 

A karakterek szó szerint és képletesen szólva is becsavarodnak, ahogy haladunk előre a fejezetekben ez egyre drasztikusabbá válik, mind a testi mind a lelki eltorzulás. Fantasztikus, ahogy ezt megvalósítja az alkotó, egyszerre borzaszt el és nyűgöz le a stílusa. Sosem gondoltam volna, hogy ez nekem tetszeni fog és mégis teljesen magával ragadott a bizarr testhorror. Ami számomra még nagyon tetszett, az a misztikum, ami átjárja az egész történetet. Mint már kicsit fentebb említettem én nagyon szeretem, az olyan történeteket, amik gondolkodásra késztetnek és ez pont egy ilyen kötet, éppen ezért nálam teli találat volt. Régóta nem volt szerencsém ilyen történethez és nagyon kíváncsi voltam, arra, hogy mégis mi vezetett ide, mi az, ami ilyen borzalmakat képes kiváltani. Nos, erre a történet végére sem kaptam egyértelmű választ, de nekem ez is nagyon tetszett benne.

A két főbb karakter Kirie és Shuichi, akik egy párt alkotnak.

Kirie egy átlagos iskolás lány, aki közvetlenül megtapasztalja a spirálok okozta borzalmakat, az ő szemén keresztül láthatjuk a történteket. Kirie tulajdonképpen nem tesz semmit, annak érdekében, hogy utána járjon az eseményeknek, vagy bármit is megakadályozzon, csak szeretné élni a hétköznapi életét a szeretteivel, de valahogy mégis mindig körülötte, a környezetében történnek a furcsaságok.

Shuichi karaktere számomra érdekesebb volt, mint Kirie. Shuichi-ról már az első oldalakon megtudhatjuk, hogy egy másik városban tanul, mert már voltak úgymond rossz megérzései a várossal kapcsolatban, ezért szeretne Kirie-vel együtt elmenni a városkából. Miután édesapja áldozatul esik a spiráloknak, a fiú bezárkózik, egyre inkább magába fordul. Egyedül Kirie az, aki miatt hajlandó kimozdulni, ő az egyetlen, aki tartja benne még a lelket.

A kettejük kapcsolata nagyon szoros, végig egymás mellett vannak, támogatják egymást történjék bármiféle szörnyűség ott vannak egymásnak. Minél közelebb kerül a világ a teljes zűrzavarhoz, ők ketten annál inkább maradnak magukra, maradnak egymásnak.

Összességében számomra nagy élmény volt olvasni ezt az alkotást, Junji Ito a szememben egy zseni, minden művét olvasni, látni akarom. A történet, a rajzstílus, a légkör nekem nagyon tetszett és beleégett az agyamba, bármikor fel tudom idézni az egész cselekményt és az érzést miközben olvastam. Imádtam olvasni, egyszerre volt borzongató és lenyűgöző.

Leginkább a horrorimádóknak ajánlanám ezt az olvasmányt, illetve azoknak, akik szeretik a rejtélyes, misztikus történeteket. 

Én nagyon szerettem, remélem nektek is tetszeni fog.

Jó olvasást kívánok hozzá!