Fülszöveg:
A Fegyverek Házában lezárult az első tanév, Megaira azonban nem lélegezhet fel. Sötét fellegek
gyülekeznek a fegyverforgatók feje fölött, a gonosz beférkőzött közéjük és újabb áldozatokat szed.
Ezt már a
Legfelső Tanács sem nézheti tétlenül, és Megaira legnagyobb meglepetésére az ő
segítségét kérik a nyomozáshoz.
Minden jel arra
mutat, hogy az elkövetőnek köze van Edwardhoz.
Megairának fel
kell nőnie a feladathoz, és harcossá kell válnia, ha szembe akar szállni a
véreskezű gyilkossal. Ehhez szüksége van a tőrére, Setan Koberre is, de
megbízhat a fegyverében, aki sötét titkokat őriz?
A lánynak olyan
döntéseket kell meghoznia, melyek következtében démonok közt találja magát.
Vajon ezek a lények tényleg olyanok, mint a fegyverforgatók történeteiben?
Megaira az
életét kockáztatva kerül közelebb a válaszhoz, miközben a tanév végéhez
közeledve újabb, nem várt események kavarják fel életét és teszik kérdésessé
vizsgái sikerességét.
Ha elbukik, már
nem csupán az ő sorsa kerül veszélybe…
Kiadási adatok:
Én és a könyv:
Még januárban az írónő jóvoltából elolvashattam a sorozat első részét, a Fegyverek Házát, ami nagyon tetszett (az értékelést ITT találod). Nem is volt kérdés, hogy ha kijön a Démonok közt, akkor lecsapok rá, amint lehet. Így is történt, a fizikai kötet már a polcomon pihen, az őt megillető helyen, az első rész mellett. Azóta megjelent a sorozat harmadik része is, a Baljósszövetségek, szóval mindenképpen eljött az ideje, hogy írjak végre a második kötetről is pár sort. 😊
A történetről:
A történet nagyjából ott veszi fel a fonalat, ahol az első kötet véget ért. Megaira és Szvetlána lázas munkában voltak egész nyáron és töretlenül nyomoztak Edward után. Az útjuk még Párizsba is elviszi őket. A nyomozás eléggé hosszúra nyúlt és nehéznek bizonyult, főleg úgy, hogy apránként próbáltak eljutni Edwardhoz egyik emberről a másikra koncentrálva, mintha tényleg egy fonalat göngyölítenének fel. A nyár azonban hamar elröppent és beköszöntött az új tanév is a Fegyverek Házában. Meg-nek így vissza kell mennie. Az új tanév viszont olyan problémákat is tartogat Megaira számára, amikre nem is számított. Több fronton is helyt kell majd állnia, a fegyverforgatók világában és a magánéletében egyaránt.
Számomra a könyv
kicsit lassan indult, hasonlóan a Köd és harag udvarához (értékelés ITT),
viszont itt is beindultak az események, amint felbukkant a kedvenc karakterem, Christopher. A korábbiakhoz képest semmit nem változott. Ugyanúgy csipkelődik
és pimaszkodik, mint eddig. Ebben a kötetben viszont jobban megismerhetjük a
karakterét is igencsak érdekes dolgok derülnek ki róla. Vele kapcsolatban két
teóriám is volt, arra viszont nem számítottam, hogy mindkettő helyesnek
bizonyult, amik alaposan megbonyolították a helyzetet a későbbiekben.
A világ még mindig lenyűgözött. Ugyan nem sok idő telt el az első rész olvasása óta, mégis hiányzott. Többet akarok róla tudni! A második rész által már így is sok új szegletét ismerhetem meg, de ez nekem még kevés. Olvasás közben már az újraolvasáson is gondolkodtam, pedig ritkán szoktam újraolvasni. Ha időm engedi, a folytatás előtt még ez is szóba jöhet.
Na, és a vége. Ismeritek azt az érzést, amikor végig van bennetek egy belső harc olvasás közben? Amikor egymásnak feszül a „Vajon most mi lesz? Olvassunk tovább!” a „Jaj, csak ne legyen még vége!” gondolattal? A jó könyveknél ez már csak megesik. Az elsőnél is küzdöttem kicsit magammal, de tudtam, hogy vár a folytatás. De itt? Akkor még nagyon távolinak tűnt az ősz. Szerettem volna elnyújtani az olvasást, ameddig csak tudom, de a kíváncsiságom nem engedte. Ha neki ültem a könyvnek 50-100 oldalt is elolvastam egyszerre. Ha néha nem fékeztem volna meg magam egy kicsit, még eddig sem tartott volna. Így is hamarabb olvastam el, mint az első rész, pedig ez hosszabb is. 😀Eddig abban a hitben
éltem, hogy az első rész után már kedvenceltem a sorozatot, de úgy néz ki, elfelejtettem. 😅 A Démonok közt-et elolvasva viszont már bátran jelöltem kedvencnek az egész
sorozatot és az írónőt is. Mindkét könyve "instant 5*"-os kategóriába
esett nálam.
Kedvenc idézet:
A lány a barátnőjére pillantott, majd visszafordult az erdő felé és elmosolyodott.
- Azt hiszem, egyszerűen csak boldog.”
„- Tanuld meg, hogy a kimondott szónak ereje van. Egy egyszerű bocsánatkérés nem teszi semmissé, amit már a fejemhez vágtál.
- Ha a szavaknak ereje van, akkor a bocsánatkérés is számít.”
„- Kéne egy terv – szólalt meg Rick nagyon komolyan.
- Úgy dobj, hogy célba érjen – válaszolt Brendon.
- Ez nem terv.
- De kimondottan hasznos.”
„- Kotnyeles vagy – szólalt meg Jack. – Ez fogja a vesztedet okozni.
- A tétlenség pedig mindenki másét.”
A szereplőkről:
Megaira: Sokat komolyodott szerintem az első rész óta. Egyre ügyesebbé válik és sok új dolgot tanul a második kötet alatt is. Hiába lesz szerelmes, nem veszíti el a fejét! Egy dolog zavart, az az, hogy a 2. év végén is Setannak kellett szétrúgnia az ellenfél seggét, mert nem volt képes harcolni. Többet várok Megaira-tól!
Christopher: Alig vártam, hogy
felbukkanjon. Sok mindenre fény derült vele kapcsolatban, de nem feltétlen
rossz értelemben. Annyi biztos, hogy kifejezetten problémás fickónak tűnik.
Edward: Az egyik
leggonoszabb fegyverforgató. Viszonylag keveset tudunk még róla. Tekintélyt
parancsoló fellépése van a fegyverforgatók és a démonok között is. Valami nagy
dolgon ügyködik. Azért, amit Setan-nal tett máris gyűlölöm. Igazán jó főgonosz
alapanyag.
Brendon: Mérhetetlenül sajnáltam. Ami vele kapcsán történt az váratlan volt és végtelenül elszomorított. A Penny-vel közös megható jelente kicsit megvigasztalt, de még mindig aggódom érte. A kötet végére jobban, mint eddig.
Setan
Kober:
Alias a farkas, vagyis Megaira tőre. Az első részben is nagyon szerettem. Szerintem nagyon cuki (meg is ölne, ha ezt hallaná 😅). A vérszomjas farkas imidzsét kissé elvesztette szerintem a
hóban fetrengésével. Nem tudok rá többé csak veszélyes fenevadként gondolni. De ez
így van jól! Ő már csak ilyen kettős egyéniség. Sokszor nagyon sajnáltam. A története
miatt és azért is, hogy egyedül kell harcolnia. Ő lett az új kedvenc
karakterem!
Összegzés:
Összességében én úgy gondolom, hogy a Fegyverek Háza méltó folytatást kapott. A cselekmény továbbra is pörgős, a szereplők szerethetőek és rengeteg megoldatlan rejtély maradt még. Megjelent a romantikus szál is, de ettől függetlenül továbbra is a fantasy szál a hangsúlyosabb. Ez becsülendő! Megaira az esetek többségében továbbra is inkább fegyverforgató és képes hideg fejjel gondolkodni. A páros férfi tagja ugyan képes néha meginogni, de ha kell háttérbe tudja ő is szorítani az érzéseit. Edwarddal ugyan még alig találkoztam, de a pokolba kívánom azért, ami Setan-nal tett. Remélem elnyeri majd méltó büntetését. Sajnos elspoilereztem magamnak, hogy a könyv függővéges, így már számítottam egy hasonló befejezésre. Arra viszont, ami történt arra nem. Merész húzás volt. Sok kérdést vet fel a folytatással kapcsolatban. Szurkolok, hogy minden rendbe jöjjön és minél hamarabb érkezzenek a folytatások! Mindenképpen megéri folytatni ezt a sorozatot, bátran ajánlom a fantasy kedvelő olvasóknak! 😊
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése