Fülszöveg:
Vannak
pillanatok, amikor újrakezdjük. Vannak pillanatok, amiket sosem felejtünk. És
vannak pillanatok, amiket örökre kitörölnénk az életünkből. Mila és Reed sosem
voltak barátok. Sőt, az érzés, ami leginkább jellemezte a kapcsolatukat, az az
utálat. De miért vagyunk képesek annyira gyűlölni valakit, amikor visszatükrözi
minden létező hibánkat? Erre a kérdésre keresni a választ Mila és Reed, amikor
a lány egy késő éjszakai baleset után felébred. Azt viszont nem érti, hogy mi
történt Reed-el. Ő már nem az az ember, akit azelőtt megismert. Már semmi nem
olyan, mint azelőtt…
Kiadási adatok:
Én és a könyv:
Korábban több helyen is szembejött velem
ez a könyv. Tetszett a borítója és a fülszövege is egy ígéretes történetet
vázolt fel. Pár hónapja, amikor Ellyne
elküldte a Cseszd meg, Hunter!-t
recenziós példányként (értékelés ITT
), meglepetésként ezt a könyvet is csatolta. A nemrég ez a kötet is
sorra került, bár olykor a vizsgaidőszak beleszólt az olvasásba. Hogy milyen is
volt a Fagyos december?
A folytatásból kiderül. :)
Fontos,
hogy ez az értékelés a Fagyos december első kiadására vonatkozik.
A történetről:
A cselekményt Mila és Reed szemszögéből felváltva ismerhetjük meg. Mindkét szereplő háttértörténete és jellem elég összetett. Sajnos nem kímélte őket az élet. A történet viszont megmutatja, hogy hogyan lehet két törött karakterből újra egész. Ezt az utat azonban nem egyedül kell bejárniuk. Többek között segítségükre lesz egy pszichológus hölgy is, aki a megoldások felé terelgeti őket, megpróbálva feloldani a közöttük lévő konfliktust is.
A történet szépen építkezik, megfelelő mennyiségben és időben kapjuk meg a szükséges
információkat. Ez a fejlődés a két főszereplő kapcsolatára is jellemző. Szemtanúi lehetünk annak, hogy a kezdeti fagyos, utálattal teli légkör, hogyan vált sokkal barátibbra és már-már perzselőre. Jó volt olvasni a kapcsolatukról. Még ha nem is volt teljesen felhőtlen, de ez csak még valóságosabbá tette.
Néha viszont úgy
éreztem, hogy túl sok mindent akar belezsúfolni az írónő ebbe a könyvbe.
Egyszerre túl sok komolyabb problémát érintett, amik végül szerintem nem tudtak
rendesen kibontakozni. Bár annyiban igaza van, hogy az élet is ilyen összetett
és van, hogy a nyakunkba szakad a világ. A közepén talán ezért is haladtam egy
kicsit nehezebben vele. Ebből a szempontból kissé csapongónak éreztem a
cselekményt. Nekem némelyik téma elvitte a történetet egy másik irányba, ami
akár egy másik könyv cselekményeként is megállta volna a helyét. Például ilyen
volt nekem Mila pályaválasztási része, vagy a Dithie-vel való kapcsolata, amiről
szívesen olvastam volna bővebben is akár, de a fókusz hamar visszatért a
Reeddel való kapcsolatára.
Ettől
függetlenül rengeteg szívmelengető és humoros jelenetet is tartalmazott a könyv,
nem is beszélve a gyönyörű megfogalmazásokról. Sok kedvenc idézetem is lett
belőle (előre félek, hogyan fogom hamarosan kiválasztani a kedvenceimet a
bejegyzéshez :D). A könyvet még javában a nyár elején olvastam, ami olykor üdítően hatott, főleg a havas leírások a vége felé, viszont akadtak benne olyan helyzetek, amelyek felvették a versenyt a nyári kánikula forráságával is. ;)
Kedvenc idézetek:
„A december képes megbolondítani az embert.”
A szereplőkről:
Mila Wealth:
Tagadhatatlanul művészlélek. Fiatal tinédzserként még keresni a helyét, de jó úton halad afelé, hogy megtalálja. Igyekszik mindent megtenni a céljai érdekében. Sok mindent tanult az emberi kapcsolatokról és önmagáról az utóbbi időben.
Reed
Walton:
A gimnáziumi jégkorong csapat tehetséges játékosa. A szülei elváltak, amit nem
viselt túl jól. Vannak tetoválásai. Mila balesete benne is megváltoztatott valamit.
Idén új utakra tévedt. Sokat tanult és fejlődött ő is a történet során, ami
hasznára vált. A régi Reed-del, nem tudtam volna szimpatizálni. Néha kicsit
lobbanékony.
Miss
Walsh:
Vicces, de az egyik kedvenc szereplőm lett. Szinte mindig mogorva, a diákokkal
szigorú, de jó emberismerő és jó szakember. Ezen kívül sejtem, hogy van valahol
egy érzelmesebb oldala is.
Cassandra
Baker:
Elsőre nekem Liberty-t juttatta
eszembe a Menj
a pokolba, Liberty Johnson!-ból. A gimnáziumi tánccsapat egyik tagja. Csinos,
céltudatos, versengő és irányító típus. A szíve mélyén viszont szerintem ő is
vágyik a maga „Happy End”-jére.
Összegzés:
Összességében egy izgalmas és tartalmas
történetet kaptam. A főszereplőknek nem adatott éppen egyszerű élet, de jó volt
olvasni, hogy hogyan képesek ezen túllendülni. Mindketten sokat fejlődtek ez
alatt a történet alatt. Imádtam a szereplők kidolgozottságát és a
párbeszédeket. A könyv a történet során több komolyabb problémát is érint,
például bullying, gyász, szülő-gyerek kapcsolat, de ezek mellett felbukkan még
az útkeresés és a párkapcsolat működtetésének kérdése is. Sok szívmelengető és
kedves jelentet tartalmazott, aminek hála ugyancsak gyarapodott a kedvenc
idézeteim listája. Ezt a könyvet elsősorban a fiatalabb korosztálynak ajánlom,
illetve azoknak, akik egy komplexebb romantikus történetre vágynak! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése